|
|
Ágh István |
|
(
1938
)
|
| |
|
Költő, író, műfordító. 1938-ban született Felsőiszkázon. Nagy László költő (1925-1978) öccse. 1961-ben végzett az ELTE magyar-könyvtár szakán. Könyvtáros, folyóiratszerkesztő volt. Első verseskötete Szabad-e énekelni címmel 1965-ben jelent meg. Azóta több mint tucatnyi új verses- és három válogatott kötete jelent meg. A versek mellett riportot, naplójegyzetet, mesét, szociografikus és önéletrajzi prózát is írt. Válogatott szociográfiái (A madár visszajár, Dani uraságnak) 2001-ben Szekszárdon jelentek meg.
Főbb díjak:
1969, 1980 József Attila díj, 1986 Artisjus irodalmi díj, 1989 Kortárs-díj, 1992 Kossuth díj, 1994 a Magyar Köztársaság tisztikeresztje, 2005 Déry Tibor díj
|
|
1965 Szabad-e énekelni (versek)
1968 Rézerdő (versek)
1971 A tündér megkötözése (versek)
1973 A madár visszajár (esszék, riportok)
1979 Boldog vérem (versek)
1979 Üres bölcsőnk járása (esszék)
1981 Struga manó csöngölődzik (meseregény)
1984, 2000 Dani uraságnak (szociográfia)
1989 Kidöntött fáink suttogása (családtörténet)
1997 Árokból jön a törpe (elbeszélések)
1998 Mivé lettél (versek)
2000 Válogatott versek
2005 Megtalált időből (versek)
2006 Októberi forradalom (versek)
2008 Kidöntött fáink suttogása (versek)
|
2005
A megtalált időből
(Nap kiadó)
A verseskötet darabjai lírai fejlődésregénnyé állnak össze. Egy ember elmondja az életét gyerekkorától kezdve az öregkorig, az emlék nélküli kezdetektől a naiv világra csodálkozáson át a bölcs nagyapa-szerepig. Különböző emlékfoszlányok bomlanak ki az egyes versekben. Előbb a gyerekkor emlékei: a napozó, messziről jött pesti asszony, akit a kisfiú megles (Napimádó), a kaszálás közben megugrasztott kisnyúl (Kisnyúl), a tiltott disznóvágás az ötvenes években (Feketevágás). A második ciklusban a felnőttkor képei: a vizsgától való félelem (Érettségi), a halott „hullasárga szederjes lila” katona 1956-ban (Halott), a pesti megtelepedés (Beavatás). Végül az öregkor élményei: a nagyváros villamosmegállójában felidézett távoli nagytörténelem (Megállóban), az unokák által újraélt kisgyerekkor (Gyerekjáték), a családi temető (Szülői sírnál). Az emlékek felidézése során magának az emlékezés folyamatának a rekonstrukciója fogalmazódik meg. Az Ámulat című nyitóversben a megérkezésre, a születésre vonatkozik, de áttételesen az emlékezésre is áll ez a meghatározás: „hisz ezt a szemfényvesztést én vezénylem, / én hiszem el, én vagyok olyan boldog / virágzásától, nem a mályvabokrok”. A versek formája a XX. századi magyar költészet klasszikus alakjának, Szabó Lőrincnek a Tücsökzene című korszakos művét idézi: 18 soros, jambikus lüktetésű, ám a mintához képest kevésbé, leginkább csak a versvégeken rímes, nagyrészt rímtelen darabokból áll az egész kötet. (72 oldal)
„Ágh István az emlékezés verseivel a tudat olyan tartományát térképezi fel, ahol előtte kevesen jártak.”
Ferencz Győző, Népszabadság
„Ágh István kötetének … fő erényét a részletek adják. Versei úgy sorakoznak a kötetben, mint egy kiállítás képei: zsánerképek, a részletek fülnek és szemnek kedves zsánersorok.”
V.A.S., Magyar Nemzet
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
