Szerzői oldal

Arany János
( 1817 - 1882 )

» Az elveszett alkotmány (1845)
» Toldi (1846)
» Nagyidai cigányok (1852)
» Toldi estéje (1854)
» Kisebb költemények (1856)
» Buda halála (1864)
» Balladák, Őszikék (1877-1880 )
» Toldi szerelme (1879)

Életrajz

Nagyszalonta, 1817 március 2. - Budapest, 1882 október 22.

1817 Nagyszalontán született
1828-33 szülővárosában diákoskodik és tanít
1833-36 Debrecenben tanul, Kisújszálláson házitanító
1836 megszökik otthonról és vándorszínésznek áll
1836-49 szülővárosában tanít és jegyzősködik
1840 feleségül veszi régi jegyesét Ercsey Juliannát
1847 az egész ország megismeri a nevét
1848 a szabadságharc alatt nemzetőr
1851-60 Nagykőrösön tanít
1858 a Magyar Tudományos Akadémia tagja
1860-62 a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője
1860-65 a Kisfaludy Társaság igazgatója
1863-65 a Koszorú szerkesztője
1865 - 70 a Magyar Tudományos Akadémia titkára
1870 a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára
1882 Budapesten meghal

Az elveszett alkotmány
1845

Arany első munkája komikus hősköltemény, a vidéki politizálás szatirikus leírása, amely bátran és elfogulatlanul bírálja mind a maradi konzervatívokat és a hangoskodó reformereket. Ez Arany egyetlen munkája, amelyben közvetlenül felhasználta korának politikai eseményeit.

Toldi
1846

Arany költeményével megnyerte a Kisfaludy társaság pályázatát, és ez, valamint Petőfi lelkesen felajánlott barátsága megalapozta költői hírnevét. A Toldi végül 1947-ben jelent meg nyomtatásban. Toldi egy csapásra az ország első költői mellé emelte alkotóját. Arany azt adta, amire a nemzedéknek a legégetőbb szüksége volt: a magyar nép hősét, a mintaszerű magyart. ( ) A magyar fajta legszebb tulajdonsága egyuttal legnagyobb átka is: hogy Toldi, a magyar ember, fenntartás nélkül emocionális természetű, érzéseinek, bánatának, szeretetének, haragos indulatának s lelkének a rabja, az ész és a józan életszabályok nem uralkodnak rajta (Szerb Antal). Toldi, az 1574 óta legendás nagyerejű hős, aki paraszti sorból sok kaland után és egy cseh vitéz legyőzése árán kerül végül a király udvarába, egy egész nemzet szimbóluma. A költemény a magyar kiskamaszok számára ma is kötelező olvasmány.

Nagyidai cigányok
1852

Tragikomikus kiseposz a cigányok között kitört háborúságról; szomorú búcsú a nemzeti ideáloktól a vesztes szabadságharc után.

Toldi estéje
1854

A Toldi-trilógia befejező részének első változatát Arany 1847-48-ban írta, de az átdolgozott változat csak 1854-ben jelent meg. Az első rész egyenes vonalú narrációját most keserű humor és tragikus-elégikus hangnem váltja fel. A történet azzal kezdődik, hogy az agg hős saját sírját ássa, mert úgy érzi, nincs hely a számára a gyorsan változó világban, és királya is elutasítja. Amikor azonban hírét veszi, hogy egy olasz lovag mindenkit legyőz párbajban, elhatározza, hogy még egyszer, utoljára, megvív a haza becsületéért. Le is győzi a bajnokot, de akárcsak az első részben, ezúttal is megöl néhány rajta gúnyolódó udvaroncot, és a király elűzi magától. Toldi hamarosan belehal a megaláztatásba: a királyi bocsánat megkésett. Új idők jönnek: a lovagi erényeket a polgári erények váltják fel, a fizikai erőt pedig az értelmi fölény.

Kisebb költemények
1856

Lírai költőként Arany elmélkedő szellem, a huszadik századi objektív költészet előfutára. A végletekig érzékeny, búskomor lélek, de szélsőségeit szemérmessége korlátozza. "A kisebb költemények ez idő tájt meglehetősen felszaporodtak:" írja a költő, "de minden kísérlet, a nagyobbakat egész kitartással révpartra vonszolni, csak fájdalmas elégedetlenségben végződött. Így lettem én, hajlamom, irányom, munkaösztönöm dacára, szubjektív költő, egyes lírai sóhajokra tördelve szét fájó lelkemet. Midőn e konvulziók után nyugalmam vissza kezde térni: a balladákhoz fordultam." Babits Mihály Petőfivel szembeállítva így jellemzi Arany költészetét nagy hatású esszéjében: "Arany a beteges, abnormis zseni, és Petőfi az egészséges nyárspolgár. (...) A faculté maitresse Aranynál valami előkelő szenzibilitás, amely a külvilág minden benyomását mély és múlhatatlan sebnek érzi. A benyomás ilyenformán nem vész el, hanem tovább rezeg, tovább fáj a lélekben és a lélek folyton gazdagodik a múlttal, az egész múlt tovább élvén benne."

Buda halála
1864

Az 1862-63-ban írt nagy epikai költemény a hunoktól szóló befejezetlen trilógia első része. A népmondára alapozott történet a sors uralmát mutatja be az nemzetek fölött; a történet és a jellemrajz komplexitása a nagy európai regényekére emlékeztet. A történet az uralkodó testvérpárról, a vitéz Eteléről és a gondolkodó Budáról szól, akik meg akarják osztani a hatalmat egymás között, de hamarosan egymás ellen fordulnak. Isten kardja előbb Eteléhez, majd Budához kerül, és végül Etele megöli testvérét, megpecsételve ezzel saját és népe sorsát. Arany részletes realisztikus leírásai és nagyepikai erényei miatt sokan ezt tartják a legjobb művének.

Balladák, Őszikék
1877-1880

Az idős költő Margit-szigeti magányában egy kapcsos könyvbe írta ezeket a csodálatosan modern verseket. “A tölgyek alatt” írt költemények csak első látásra tűnnek egyszerűnek: mind ritmikailag, mint mondanivalójukban előtte járnak koruknak. “Csupa fulladt mélység a lelke. Bizalmatlan az emberekhez, betegesen szerény, még a tehetségében sem bízik. Egy napon azonban mind e sok kétség, a test s a lélek szenvedése utat tort magának. (…) Apáink más Arany Jánost olvastak, mint mi. Övék volt az epikus, a fiatal, a nyugodt. Miénk a lírikus, az öreg, az ideges.” (Kosztolányi Dezső) Skót mintára készült balladái talán mindmáig a legnépszerűbb költeményei.

Toldi szerelme
1879

A Toldi-trilógia középső része lassú és nehéz munkának bizonyult: Arany 1849-ben kezdte el írni, 1863-ban folytatta, de csak 1879-ben fejezte be. Az első hat ének Toldi Piroska iránti szerelméről szól: Toldi elárulja a szerelmes nőt, mert egy párbajban a barátja helyett harcolva átjátsza őt a másik férfi kezére. Később megbánja tettét, és vissza szeretné szerezni a nőt, de kísérlete tragikusan végződik: megöli a férjet és örökre elveszíti az asszony szerelmét, aki kolostorba vonul. Toldi barátnak öltözve járja a világot, és számos kaland után ismét a király mellett találja magát, a nápolyi hadjárat támogatójaként. A költemény finom lélektani leírásait monumentális seregszemlék és csataleírások ellensúlyozzák; Arany nyelve gazdag és hajlékony, képei, metaforái feledhetetlenek.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!