Szerzői oldal

Életrajz

1948 Szekszárdon született
1969 első verseit közli a Tiszatáj
Szegeden a Kincskereső című gyermeklap munkatársa
1995 szept. 20. Szegeden meghal

Díjak:
1985 Graves-díj, 1986, 1988 Európa Kiadó nívódíja, 1986 Clevelandi József Attila díj, 1987 Radnóti-díj, 1989 József Attila-díj, 1989, 1993 Déry Tibor-jutalom, 1990 Forintos-díj, 1991 Weöres Sándor-díj, 1991 Tiszatáj-díj, 1993 Artisjus Irodalmi Díj, 1994 Év könyve jutalom, 1995 a MAOE ProLiteratura díja, 1995 Babits Mihály díj, 2009 Mészöly Miklós díj (posztumusz)

Magdolna-zápor
1975

Baka első kötete egy József Attila és Ady Endre nyomán járó, elemien tehetséges költőt mutat, aki hagyományos eszközökkel, a népéért és a világért felelősséget érző poéta szerepében szólal meg Petőfit, Vörösmartyt, Liszt Ferencet idéző drámai monológjaiban. Az etikai-metafizikai kérdéseket a tájba vetítve jeleníti meg, egyelőre inkább melankolikusan mint tragikusan mutatva meg a szenvedést; már ekkor nagy szerepet kap költészetében a szerelem témaköre. Ironikus romantikája és klasszikus versszerkesztése a maga idejében nem kapta meg a kellő kritikai figyelme

Tűzbe vetett evangélium
1981

Folytatódik az első kötet látomásos-természeti metaforavilága, kiegészítve a városi tájak leírásával. A szakralitás át-meg átjárja a verseket („Városaid bogok a hálón / mit kivetett reám az Úr”), ám a hangütés időnként már ironikus-groteszk, a képek meglepő asszociációkkal kopírozódnak egymásra. A kötet versein a nagy oroszok: Ahmatova, Jeszenyin, Blok, Mandelstam hatása látszik (akiket Baka fordított-értelmezett), de a legfontosabb figura még mindig József Attila, akinek hívő hitetlensége hatja át a verseket: a kötet fő témája ember és Isten, azaz a szenvedő kreatúra és a teremtő-pusztító erő viszonya. Itt válik egyre hangsúlyosabbá Baka alap-metaforája: a vadászat, az eleveneket elejtő Isten képe. „Perben Istennel, perben az évszakokkal, a szerelemmel, a hazával – az emberért, a természetért, a szerelemért, a hazáért” (a fülszövegből

Döbling
1985

A korábbi kötetben már érezhetően fellazult, kevésbé artisztikus versbeszéd itt még súlyosabb drámai mondanivalót képes közvetíteni. A kötet három ciklusból (Isten fűszála, Mefisztó-keringő, Halottak napja) és a Döbling című hosszú versből áll. A hosszúvers hattételes szimfónia, amely egyes szám első személyben idézi meg a döblingi magányában gyötrődő Széchenyi alakját, abszurd iróniával keverve a heroikus pátoszt, egyre kínzóbb és tébolyodottabb metaforákkal zavarva meg kiválasztott, küldetéses hőse monológját: "Döbling vén embriója és bolondja / aludj, aludj, felébredni tilos". "S az is kellett, attól lett Baka István komor létélménye költőileg is hiteles, hogy szava feszülten - fullasztóan - fegyelmezett, csupasz. Verseibe nem került bele a köznapi élet apró, személyes esetlegességeinek engedékeny, lazító bizalmaskodás. Jelrendszere a legősibb lírai jelrendszerek közül való, tehát amennyiben sikerül az új tapasztalat közlésére újjá rendezni - Bakának sikerül! -, éppen a jelek archetipikus általánosságából támad a vers energiája: azonnal megismerszik, mi az új, az egyszeri benne, s ugyanakkor az új felismerés is az ősi ismeretek evidenciájával hat" (részlet a kötet fülszövegéből)

A kisfiú és a vámpírok
1988

Az 1984-es Szekszárdi mise című hosszúnovella után ez Baka második prózakötete, hideglelős látomás egy városról, ahol lassanként mindenki vámpírrá válik.

Égtájak célkeresztjén
1990

A Baka-vers központi építő eleme még mindig a kibontott-kisiklatott metafora, de a zenei szerkesztésmód, az ismétlés ereje egyre inkább teret nyer bennük. A versek sötét hangja a hétköznapi élet képeit keveri apokaliptikus víziókkal.

Farkasok órája
1992

A kötet 1972 és 1991 között írott új és válogatott verseket tartalmaz öt ciklusba rendezve. Baka legszemélyesebb versei éppen azok, amelyeket fiktív vagy történelmi alakok szájába ad (Liszt, Yorick, és az őáltala teremtett huszadik század eleji orosz költő, Sztyepan Pehotnij). A versek zeneisége és metaforikus telítettsége az illúzióvesztettséget, a halált hangsúlyozza, tömör és kegyetlen, akár a síri erotika. A kötet középpontjában a Farkasok órája ciklus és Az apokalipszis szakácskönyvéből című vers áll. A világ Isten és a Sátán harcának apokaliptikus színtere.

Sztyepan Pehotnij testamentuma
1994

A fiktív orosz költő verseinek Baka István-féle „fordítása” egyszerre ábrázolja a kora-szovjet és a kortárs magyar viszonyokat. A költő Baka maszkja és alteregója, otthontalan, védtelen és magányos figura (gyalogos, azaz baka: közlegény, csavargó, akárcsak Baka másik maszkja, Yorick), aki egyszerre szereti és ostorozza hazáját és korát, és harcban áll Istennel a világba vetettség és a történelem börtönében.

November angyalához
1995

Baka utolsó kötete, mitologikus számadása, tragikusan keserű, mégis szép búcsúja az élettől. A középső pályaszakaszából hiányzó szerelmi tematika erőszakosabban, sötétebben tér vissza, és az életvágy keveredik a halál rettenetével, akár csak a sírkő-angyalhoz , avagy a halálhoz szóló, gyönyörű címadó záróversben: „Halottak napja elmúlt, - élni kell! / S ha élni kell, a kő is énekel”. A kötet után Baka életében már csak néhány verset publikálhatott.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!