Szerzői oldal

Balázs Attila
( 1955 )

Életrajz

1955 november 5-én született Újvidéken.
1974-1979 Újvidéki egyetem, magyar nyelvi és irodalmi tanulmányok. Ezt követően az Új Symposion szerkesztőségének tagja.
1982-83 Az Új Symposion olvasószerkesztője.
1983-87 szabadúszó (munkanélküli).
1987-90 az Újvidéki Rádió munkatársa, szerk.
1990-91 az Újvidéki Tv művelődési rovatának szerkesztője.
1991 őszétől Budapesten él. Rövid ideig haditudósító a horvát frontszakaszról, majd napilapnál külpolitikai újságíró.
1994-től a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője.
1992-ben egyik megalapítója és a továbbiakban szerkesztőségi tagja az Ex Symposion című folyóiratnak.
Honi és külhoni lapokban egyaránt publikál.

Díjak:
1980 Sinkó Ervin-díj, legjobb vajdasági első regényért [Cuniculus]
1999 Az Év Könyve-díj
2007 Pro Literatura (kispróza kategóriában)
2009 ARTISJUS Irodalmi Díj
2012 NKA alkotói ösztöndíj

Kinek Észak, kinek Dél
2008

Balázs Attila legújabb műve, a Kinek Észak, kinek Dél, arra csábítja olvasóját, hogy eltévedjen annak regényes vidékein. Merthogy a vidék, melyet ez a posztmodern eposz megjelenít, élővé tesz, önmagában is egy igencsak regényes Délvidék. Regény nélkül is regényes, ám egy róla szóló regénnyel már maga a költött valóság. A Vajdaság, másik nevén Délvidék, majdnem ezer évig magyar fennhatóságú terület volt, az első világháború óta Szerbiához tartozik, így szervesen (szerbesen) kötődik a balkáni kultúrához és Közép-Európához is, része lett a Tito által irányított, multikulturális és diktatórikus Jugoszláviának, valamint átélte az elmúlt évtizedek etnikai háborúit is. A több elbeszélői szólamból összeálló, előre- és hátrautalásokkal gazdagon tagolt regény nem kevesebbre vállalkozik, mint megírni ennek a térségnek a fiktíven valódi és valóságosan fiktív történelmét. Valamint a történelem mellett, szóba hozni azt a jellegzetes, ironikus, szenvedélyesen-keserédes mentalitást, élet-attitűdöt is, mely az itt élőket jellemzi, és, amely életben is tartja őket. Az itt élők ugyanis túlélők. Ezt a túlélést jelképezi, hogy egy-egy történetet több oldalról, színéről és visszájáról is olvashatunk. Nemcsak az elbeszélés lélekvándorlása ez, hanem az elbeszélőké is, a regénynek több, karakteresen megkülönböztetett narrátora is van. Balázs Attila regénye egyszerre idézi meg a népköltészet, a mondavilág élőbeszédszerű, orális kultúráját, ugyanakkor a reflexió összetettsége, az elbeszélés szerkesztettsége, a regényforma tudatos kialakítása, kiaknázása és kiürítése, a vendégszövegek, allúziók értő integrálása, a gyakori kiszólások és egyéb interaktív szövegjátékok, egytől egyig a posztmodern epika ügyesen kihasznált vívmányai. A regény úgy utazik az időben évszázadokat, hogy közben térben végig egy helyben marad. De ez az egy helyben maradás sem jelent rögzített nyugalmat. A szerző, aki túlzás nélkül minden bokrot ismer ezen a vidéken, folyamatosan (szöveg)mozgásban tartja regényét, és olvasóját is. Azt az olvasót, aki egyszerre érzi úgy, hogy az elbeszélő (bármelyik légyen is az) csakis ő hozzá beszél, máskor pedig az az érzése támad, hogy nyomokat próbál olvasni, egy szétszakadt térképet igyekszik összeragasztani. A Kinek Észak, kinek Dél már címében is arra utal, hogy minden csak nézőpont kérdése. (Még a nézőpont is nézőpont kérdése.) Balázs Attila regénye olyan, mint a vidék, amelyről, és amelyből szól. Szeszélyes, öntörvényű, külön bejárattal rendelkező, szabálytalan, adott esetben többnyelvű, egyszerre archaikus és modern világ. Igazi határvidék. A mű egyszerre olvasható lírai színekkel gazdagított, önéletrajzi megnyilvánulásokkal dúsított, történeti forrásokat szövegbe illesztő kulturális szociográfiának, és olyan posztmodern regénynek, amelyik páratlan anekdotákkal fűszerezve, egy lehatárolt térség, egy különálló világ mentális szerkezetét teszi érzéki szövegtapasztalattá.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!