Szerzői oldal

Balla Zsófia
( 1949 )

Életrajz

1949 Kolozsváron született
1956-68 hegedű szakos diák a kolozsvári zeneiskolában
1972 tanári diplomát kap a zeneakadémián
1975 a Romániai Írószövetség tagja
1972-85 a kolozsvári rádióstúdió magyar adásának zenei-irodalmi szerkesztője
1978-82 Désen magyar népzenét és zenei írást-olvasást tanít
1985-1990 az Előre című napilap agrár-ipari tudósítója
1990-94 a Családi Tükör és a Hét irodalmi szerkesztpje
1992 a Jelenkor szerksztője
1993 áttelepül Magyarországra
2001 a Herrenhaus Edenkoben vendége
2002 a Villa Waldberta vendége

Díjak:
1983, 1991 A Román Írószövetség díja, 1992 A Magyar Napló díja, 1992 Déry Tibor-jutalom, 1995 Soros életműdíj, 1996 József Attila Díj, 2001 Magyar Irodalmi Díj, 2002 Quasimodo-különdíj, 2003 Palládium-díj, 2008 Magyar Köztársaság Babérkoszorúja 2010 Artisjus irodalmi nagydíj, 2012 Látó-nívódíj – vers

Második személy
1980

A korai kötetek finom kézzel fölvitt, mégis mindig meglepő, és sokszor karcos vázlatai, evidenciái után egyre fontosabb lesz költészetében a ritmus, a rím, a lélegzet, akár nagy hosszúversében, a több regisztert megszólaltató és egymásbajátszó Pater Nosterben. Verseii súlyát háborúk, üldöztetések, vesztett haza, személyes tragédiák adják, de költészete nem politikai, hanem morális természetű, hanem számon tartja és számon kéri a történelmet. ";Szakad a hó, a dob, / Itt is, pokoli tűzben, / Tátogó kórust, cápát álmodó / Harangok verődnek" írja a Bábel tornyán című versében - képalkotása váratlanul izgalmas, de mindig következetes. A kötet tartalmazza megrázó, nagy gyász-verség, a Dániel Könyvéből-t.

Eleven tér
1991

Balla Zsófia verseinek erejét a nyugalom és a fékezhetetlen mozgás közötti magasfeszültség adja: a kézben tartott, fegyelmezett, rendezett formát állandóan robbanással fenyegetik a dinamikus igék, a meg-megszakadó, meg-megiramló ritmus - a vers egyenletes lélegzetvételébe szorongás szünete, száguldás lendülete vegyül, patadobogás, szárnysuhogás, szívverés, a mesterség biztos tudásába beleszól a viaskodás az anyaggal, a megingathatatlan hitbe a tiltakozás és a kétely.

A harmadik történet
2002

Különlegesen erős, kemény, egységes kötet. Azért nehéz írni róla, mert lehetetlen kihúzkodni a szövetéből külön-külön a motívumokat: mindegyik szál kiegészíti, megmagyarázza, alátámasztja vagy éppen cáfolja az összes többit, hirtelen optikaváltással látszólag vagy valóban megváltoztatva az értelmezést. A verseket átható szemlélet egyszerre kristályosan tiszta és önmagát csupán képnek tételező, akárcsak a "meztelen" tükör. Balla Zsófia tudja, hogy mi a különbség látvány és látszat között. "A tárgy mélyén egy másik tárgy dereng" (A történet mögött), "Egy másik rózsa áll a rózsa mélyén" (A rózsa) - a puszta látvány, a puszta történés sem az, aminek látszik, és a költő dolga, hogy egyszerre legyen objektív tanú és a léten átvilágló "más-lét" hírnöke. Már első olvasásra is azonnal érezhető, hogy a kötet tele van klasszikus nagy versekkel, de a sorozatos újraolvasások mindig újabb összefüggésekre és párhuzamokra derítenek fényt, és nemcsak a köteten, hanem Balla Zsófia egész költészetén belül is. A hét évnyi szünet, illetve inkább hét éves befele figyelés és megfeszített munka után megjelent kötet új korszakot jelez a költő életében és életművében. A nyelv, a ritmus és a képalkotás összetéveszthetetlensége megmaradt, de a hang más, még tisztább, még zengőbb: egyre időtlenebb. Összefoglalja az eddigi Balla-verseket, és ugyanakkor magába építve továbbviszi az egész modern magyar költészeti hagyományt. "Egy asszony szavakat mond, rakosgat egymásra, nem akar semmit, csak megérteni, csak gondolkodni, csak szeretni, csak nemet és igent mondani, csak reménykedni, de mindez nem az ő akaratából következik, hanem a szavaiból." (Esterházy Péter)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!