Szerzői oldal

Életrajz

1972 (július 17.) Pécsett született; családja a dél-magyarországi sváb településről, Véméndről származik
1992–1997 magyar szakos a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán
1993 óta publikál rendszeresen irodalmi lapokban (2000, Árgus, Déli Felhő, Kortárs, Helikon, Magyar Műhely, Műhely, M. Szivárvány, Népszabadság, Pannon Tükör, Parnasszus, Somogy, Symposion)
1995 megnyeri a Miskolci Egyetem Lira'95 című pályázatát
„Írok kritikákat kortárs irodalomról, színházról, képzőművészetről. Eleddig voltam, s vagyok segédrendező, segédügyelő, segédszínész, munkanélküli, egyetemista, újságíró, kritikus, televízióban szerkesztő riporter, rádióban szintén riporter...”

Díjak
2000 Hajnóczy Péter Millenniumi Szépprózaírói Ösztöndíj
2002 Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj
2002 Irka Alapítvány Forgatókönyvíró Ösztöndíja
2002 Sziveri János-díj
2003 Nemzeti Kulturális Alapprogram alkotói támogatása
2004 Örkény István Drámaírói Ösztöndíj
2004 Lilla-díj
2005 Életünk folyóirat "Nívó" díj
2006 Irodalmi Jelen nemzetközi regénypályázata, harmadik helyezés

Schvab Evangiliom. Nagymamák Orvosságos Könyve
2001

A regény családtörténet, de a szociográfia, a folklór, az önéletrajz, a falumonográfia, a történettudományi feldolgozás elemeit is beemeli: a lírikus szövegek (monológok, álmok, víziók, archaikus népi imák és legendák) mellett dokumentumokat (kézírásos feljegyzéseket, naplóbejegyzéseket, sőt családi fényképeket, igazolványképeket) is közöl, sőt a szerző magnós interjúkat is készített, és ezeket is beledolgozta művébe. A család ősei dunai tutajokon érkeztek Véméndre Dél-Németországból a XVIII. század legelején, amikor a Habsburgok a törökök elpusztította területeket betelepítették. 1947-ben a magyar kormány a fasiszta Németországgal való együttműködés vádjával kitelepítette (vagonokban Németországba szállíttatta) a német lakosságot, de sokan – köztük a könyvbeli Ómama is – gyalog visszajöttek falujukba. A könyv fő erénye az ügyes szerkesztés: a sokféle szöveg jól kigondolt egymásutánja, izgalmasan egymást értelmező egyvelege új minőséget hoz létre. (Ebben a kortárs holland író, Geert Mak Amszterdam című művére hasonlít.) Hangvétele a pátosztól a száraz, rezignált hangon át az iróniáig terjed.

Schvab legendariom. Álmoskönyv
2004

A tervezett sváb trilógiája második kötete – itt is a család történetén keresztül – a magyarországi németség háromszáz éves, sorcsapásokkal, megaláztatásokkal és identitászavarokkal terhelt történetét mondja el. A sorsokat felvillantó novellák mellett a szerző örömét leli az ételek és étkezési szokások érzékletes bemutatásában is. A műfaji határok ebben a könyvében is összemosódnak. A regény nem pusztán a laza, novellaszerű fejezetekből formálódik: a könyv utolsó harmadában „Álmoskönyv” és „Ráolvasókönyv” is található, amelyek részben szintén szociológiai és néprajzi jellegű gyűjtemények, ám motívumaik már a könyv novelláiban előbukkantak, és így újraértelmezik az addig olvasottakat – ahogy a két kötet is egymást. A gondosan, ritka ízléssel válogatott és tördelt, gyakran humoros illusztrációk szociográfiai és lélektani értelemben egyaránt kiegészítik a könyvet. A szerző írja könyvéről: „A Legendariom szereplői majd egy szálig bolondok, ha nem is a szó legáltalánosabb értelmében azok, de nem birkóznak meg a hétköznapok terheivel, monomániáik éppoly szilárdak, mint a vértanúk meggyőződése az igazukról. A könyvben helyreállítom - már amennyire ez lehetséges - azt a misztikus világképet, amelybe egy jó száz évvel ezelőtti falusi sváb beleszülethetett. Így része a regénynek egy álmoskönyv és egy ima- és ráolvasás- gyűjtemény, mindkettő továbbértelmezi a „novellaregény” szereplőinek álmait, hiedelmeit, s magyarázatot is adhat egyes cselekedeteikre, illetve árnyalhatja a döntéseiket.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!