Szerzői oldal

Bánffy Miklós
( 1873 - 1950 )

» Naplegenda (1906)
» A haldokló oroszlán (1914 )
» Erdélyi történet (1934-40)

Életrajz

1873 Kolozsváron született arisztokrata családban
1900-06 parlamenti képviselő
1906-09 az Erdélyi Lapok szerkesztője
1906 - 1910 Kolozs megye főispánja
1912 a Magyar Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, színre viszi Bartók műveit
1921-22 külügyminiszter; később a Képzőművészeti Tanács elnöke
1926 visszatér Erdélybe, a liberális lap, az Erdélyi Helikon főszerkesztője, fontos szerepe van a romániai magyar kisebbség életében
1943 Bukarestbe megy titkos küldetésben, hogy kapcsolatot keressen az antifasiszta erőkkel
1950 Budapesten meghal

Naplegenda
1906

Bánffy Miklós, aki sokáig a budapesti magyar operaház intendánsa volt, erősen érdeklődött a színház iránt, és több darabot írt (Nagyúr, 1913, Az erősebb, 1918, Maskara, 1926, Martinovics, 1931). A Naplegenda című színművet Ady Endre is dicsérte: “Érdekes és szép könyv. Megint egy szimptómája a magyar lélek új, nagyszerű válságának.” Kós Károly szerint pedig ez a mű “Katona József óta a legmonumentálisabb és legtökéletesebb históriai magyar dráma.”

A haldokló oroszlán
1914

A szerző novelláinak gyűjteménye; közelkép Erdélyről. Bánffy Örley István szerint éles tekintetű, hűvös, könyörtelen egyike a legférfiasabb íróinknak ; stílusa erőteljes, szűkszavú, inkább a kihagyásos szerkezet hive, mintsem a díszítő szószaporításé. Novellái ezért gyakran a havasok magaslati levegőjében játszódnak; közülük többen is egy nagyon megválogatott magyar novella-antológia díszei lehetnének (Örley). A havasi történetekben az emberi és állati világ párhuzamai mutatkoznak meg (Farkasok), van, amely ármányos gyilkosság kitervelésének megakadályozásáról szól (A rettentő Safranics és a kis Borbálka), egy novella pedig balladai mélységgel mutatja meg, hogyan működik a halált hozó ráböjtölés (Havasi történet). A szerző egyértelműen morális indíttatásból ír, de nem didaktikusan, hanem a fordulatos történet elemi erejére bízza mondanivalója megértését. A történetek másik vonulata a romantikus mese, amely szintén morális indíttatásból színesen és szórakoztatóan beszél szerelemről és elmúlásról; a helyszínek is változatosak, az egzotikus Kelettől a szalonok pompáján át Erdély múltjáig terjednek. Aki szereti Kemény Zsigmond és Jékely Zoltán novelláit (vagy akár Jósika Miklós, Eötvös József műveit), az bátran vegye a kezébe a 2004-ben ismét megjelent Összes novellákat is.

Erdélyi történet
1934-40

Erdélyi történet (Megszámláltattál... , És hijjával találtattál..., Darabokra szaggattatol) (.) A trilógia az erdélyi és magyarországi felső tízezer 1904 és 1914 közötti évtizedéről szól: kártya, párbajok, politika, vadászat tölti ki az életüket. A könyv ugyanakkor szerelmi történet is Abády gróf és Milothy Adrienn szenvedélyes kapcsolatáról. A nő boldogtalan házasságban él, és súlyos bűntudata ellenére keveredik szerelembe unokatestvérével és régi gyermekkori pajtásával, de tudja, hogy híresen jó vadász férje nem habozna mindkettejüket megölni. Bánffy remek mesélő, ábrázolása elképesztően részletgazdag, helyszíneit és szereplőit, és jól tudja, hogy osztálya haláltáncot járt az első nagy világégés előtt. Megszámláltattál... A trilógia első része az első világháború előtti Magyarország letűnt világát jeleníti meg két erdélyi unokatestvér, gróf Abády Bálint és gróf Gyerőffy László nézőpontjából. Miközben a magával sodró, jövőbe tekintő történet során vidéki kastélyokban rendezett vadászmulatságokról, éles parlamenti jelenetekről és a budapesti felsőbb tízezer életéről olvashatunk, a regény dermesztő vádirat a felsőbb osztályok felelőtlensége és politikai ostobasága ellen, ahol a jó modor gyakran közönyt és kegyetlenséget leplez. Parlamenti képviselőként Abády megismeri a román hegyi parasztok ügyét. Gyerőffy viszont – pontosan tükrözve az Osztrák-Magyar Monarchia hanyatlását – kártyán elvesztegeti a vagyonát. És hijjával találtattál... A második rész egy évvel később folytatja a két erdélyi unokatestvér szerelmeinek és nagyon különböző sorsának történetét. Abády Bálintnak el kell válnia a boldogtalan házasságban élő, gyönyörű Uzdy Adrienne-től. Gyerőffy Lászlót pedig rohamosan sodorja bele az önpusztításba az ital és az akaratgyengeség. Eközben az egymással vitázó politikusok makacsul nem vesznek tudomást az ország népének valódi szükségleteiről, és még mindig a bécsi Habsburg irányítás ellen esküsznek bosszút. Nem veszik azonban észre, hogy a nagyhatalmak – például Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálásával – egyre közelebb sodorják a világot az 1914–18-as világégéshez, amely az ő világukat is örökre maga alá temeti. Darabokra szaggattatol A trilógia harmadik része Közép-Európa gyors széthullásának folyamatát ábrázolja. Az előtérben Bálint Adrienne iránti boldogtalan szerelmét és végleg lecsúszott, szegénységben és nélkülözések közepette meghaló unokabátyjának történetét követjük nyomon, amelyről az író együttérzően számol be, az ostobaságból elvesztett paradicsom iránti keserédes nosztalgiával. A nagypolitikában pedig a montenegrói gyorsan pergő és kegyetlen események, a Balkán-háború, Németország és az Osztrák-Magyar-Monarchia angolok, franciák, oroszok általi körbekerítése, és végül a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása feltartóztathatatlanul vezet ahhoz a folyamathoz, amelyben Magyarország ifjúsága vidáman menetelt a halálba, az ország pedig a darabokra esés felé is. „Én a legnagyobb örömmel fogadom el hivatottnak és illetékesnek minden sorában. Sőt csodálom is: a magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem nyilatkozott – Bánffy Miklós kaszt-társainak pontos és alapos arcképsorozatával s az egész kadáverből áradó nehéz és reménytelen levegővel igazolja a társadalmi megújhodás szükségességét.” (Móricz Zsigmond)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!