2005 Aranyhímzés

„Bánki Éva második kötete ahhoz a nagy vonulathoz kapcsolódik, amelynek legismertebb kortárs képviselője talán Umberto Eco, a magyar irodalomban pedig Szerb Antal. Bölcsészregénynek is nevezhetnénk ezt, ha nem lenne az összetételnek valamiféle lekicsinylő mellékzöngéje. Pedig nem kellene, hogy legyen: pusztán arról van szó, hogy egy-egy, a bölcsészettudományokban jártas szerző magabiztosan birtokolt szakmai tudásanyaga lép működésbe az irodalmi munkája során. Az Aranyhímzés a nyelv és kultúra okos arányérzékkel adagolt kérdésein keresztül európai kultúrtörténeti összefüggésekbe ágyazott, kitűnő posztmodern zsánerregény.” (Keresztesi József)

Az Aranyhímzés egyszerre tudományosan megalapozott részletekben gazdag történelmi regény, illetve magát az írást, a történetalkotás hitelességét problematizáló posztmodern mű. A szerző az államalapítás korába viszi az olvasót. Anasztáz magyar püspök, pogány nevén Sebe a fiatal Magyar Királyság követeként azzal a feladattal érkezik Velencébe, hogy felderítse egykori pártfogója, a később vértanú halált halt Gellért püspök életrajzát, ami várható szentté avatásához szükséges. A felkínált lehetséges életrajzok között válogatva, továbbá egy gyilkossági ügy szálait bogozva Sebe szembesül vele, hogy a Gellért-legendát rekonstruálnia nem, csupán megkonstruálnia lehetséges.

Metafizika és politika, hangulatos történelmi regény és detektívtörténet, középkori korrajz és posztmodern kérdésfeltevés vegyül tehát a lapokon. Mindez Bánki Éva nagyszerű történetbonyolításának és atomoszférateremtő készségének köszönhetően nehézkes elméleti tézisek helyett izgalmas regény formájában.