Szerzői oldal

Bartis Attila
( 1968 )

» A séta (1995)
» A kéklő pára (1998)
» A nyugalom (2001)
» Lázár apokrifek (2005)

Életrajz

1968 Marosvásárhelyen született
1984 családjával Budapestre költözik,
író és fotográfus
Bartis Attila 1968. január 22-én született Marosvásárhelyen. Családjával 1984 novemberében költözött Budapestre, miután édesapját, Bartis Ferencet, az ismert erdélyi írót, szerkesztőt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították az országból. 1990-91-ben elvégezte a Magyar Újságírószövetség újságíró-iskoláját. A szépíráson kívül hivatásszerűen foglalkozik a fényképezéssel, 1996 óta két nagyobb fényképsorozatával s önálló képeivel több alkalommal is részt vett fotókiállításokon. Nős, két gyermek édesapja.

Díjak:
1997 Déry Tibor-jutalom, 2002 Márai-díj, 2005 József Attila-díj, 2006
Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2010 Szép Ernő-jutalom

A séta
1995

"A csoda három napig tartott. Voltak, akik öltek, voltak, akik ettek, és voltak, akik kivándoroltak. Miután véget ért, módosították az ölésről, evésről és kivándorlásról szóló törvényeket. Te most kalandra, izgalomra vársz. Kis forradalmi rémtörténetekre. Hát ilyenkor ilyesmik nem történnek. Ami történik, csak a szégyen."(részlet a regényből) Bartis Attila első könyvének kezdetén egy nyolcéves gyermek rádob egy zsák eleven macskát egy forgó köszörűre, a végén pedig abortuszt végeznek ugyanezen a narrátoron. A kín, a halál és a hanyatlás átjárja a regényt, amely sötét és jelképes mondatok kopogásával érzékelteti az egész történelem ismétlődését, végzetes újrakezdődését, tele az egyéni sorsok rettenetével. A helyszín, bár nagyon sok elemében megegyezik, mondjuk, Erdéllyel, mégis képzelt vidék, egy régi ház, egy menhely, egy fürdőváros, ahol a beavatás kegyetlen eseményei zajlanak az újra meg újra bevérződő díszletek között, háborúk és forradalmak és egyéni tragédiák sorozatában, a dögszagban és a rothadásban, az őrületben és a perverzióban. "Mert háborúból egy darab van. Ez az egyetlen igazi közagyon, s nemhogy kopna, inkább csiszolódik minden alkalommal. Ahogy az őrültet is újabb és újabb rohamok érik. Egyre látványosabbak, egyre veszélyesebbek. Szerencsés vagy, ha két roham közé születsz, és szerencsétlenebb, ha túlélsz egy párat, de csak látszólag" (részlet)

A nyugalom
2001

A regény elbeszélő-főhőse (Weér Andor) maga is író, anyjával él együtt a 1970-es, 80-as évek Magyarországán. Az anya az 1950-es években ünnepelt színésznő volt, de mára megőrült. A fiú egyre kétségbeesettebben és görcsösebben próbál menekülni tőle. Egyben szembe kell néznie családja nyomasztó történetével. Apja színikritikus volt és egyben ávós (ÁVH-s, azaz a Rákosi-diktatúra idején -- az 1950-es években -- az Államvédelmi Hatóság katonatisztje), 1956 után disszidált. A főhős ikernővére szintén Nyugatra emigrált 15 éve, az anya lánya disszidálása miatt nem kap szerepeket, ezért szimbolikusan eltemeti a lányát, és azóta nem lép ki a lakásából. Az ikernővér öngyilkos lesz, helyette a fiú küld leveleket anyjának, aki rájön a cselre, és üres lapokat küldözget vissza. A fiú ócska kalandok után találkozik (a beszélő nevű) Fehér Eszterrel, ám szerelmük is kevés ahhoz, hogy őrült helyzetéből menekülni tudjon, és ő sem tud segíteni Eszteren. A fiú történeteket ír, melyek kiadói szerkesztője apja hajdani szeretője lesz, akivel a fiú is rendre lefekszik (korábban egyszer anyjával is majdnem). Eszter gyereket szeretne tőle, ő nem egyezik bele, a gyereket elvetetik, Eszter ideggyógyászatra kerül, ő Eszter lakásába költözik, anyja magára hagyatottan meghal. Eszter pedig visszaköltözik a falujába, Erdélybe. A regény nagyon érzékletesen jeleníti meg a beteges viszonyt a fiú, az anya és a fiú szerelme között. A történet felkavaró, a légkör megrajzolása igen hatásos. Néhány részben az újabb angolszász prózában is jellemző radikális, erőteljesen sokkoló írásmód jelenik meg. Nem szimplán a politikum feltárására törekszik a regény, hanem sokkal inkább a politikai háttér előtt kibontakozó emberi kapcsolatok nyomon követésére. Gyűlölet és szenvedély, rémület és vágy, durvaság és szeretetéhség uralja ezt az anya-fiú viszonyt. "Van benne sok szex, azaz pornó, eszelősség, ici-pici nárcizmussal, gyengébb idegzetű prűdeknek nem ajánlom. Brutális. Nem egy szív segédigéi. A nők (elő)szeretettel, a férfiak fanyalogva olvassák. Akkor én mi vagyok?" (Rácter)

Lázár apokrifek
2005

Bartis Attila negyedik kötete, A Lázár apokrifek című tárcanovella-gyűjtemény létrejöttét tekintve kissé eltér első három kötetétől, melyeket minden megszervezettségük és végiggondoltságuk ellenére valamiféle nagyfokú írói spontaneitás jellemez. 2004 folyamán egy esztendőn át Bartis az Élet és Irodalom prózarovatának rendszeres tárcistája volt, az írásoknak a maguk efemerségével és alkalmiságával lapzártáig hónapról hónapra el kellett készülniük, s ezekből az írásokból állt össze végül a kötet. Ez a könyv, noha erényei Bartis írásmódjának állandósult védjegyei, és akad a szövegei között antológiába való, örökérvényű darab, nem az alkotói szabadságnak abból a forrásából táplálkozik, amely az első három Bartis-könyvet olyan jótékonyan teremtette meg, hanem éppen az írói lét időről időre kikerülhetetlen kötelező gyakorlataiból. De egy író munkájának ezek ugyanúgy részei, mint a szabadon választott gyakorlatok.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!