Szerzői oldal

Bereményi Géza
( 1946 )

Életrajz

1946. január 25-én Budapesten született
1970 a budapesti ELTE magyar–olasz szakán szerez diplomát
1970–71 reklámpropagandista a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnál
1971 szinkrondramaturg a Pannónia Filmstúdióban
1978– szabadfoglalkozású író, filmrendező
1997 a zalaegerszegi színház művészeti vezetője

Főbb díjai:
1979 KISZ-díj, 1982 a szakmai zsűri alkotói díja a Megáll az idő forgatókönyvéért, 1984 József Attila-díj, 1989 Balázs Béla-díj, 1989 Filmkritikusok Díja, 1989 A Magyar Filmszemle fődíja, rendezői és írói, 1989 A Legjobb Európai Film Díja, Eldorádó című filmjéért, 1992 A Magyar Művészetért Díj, 1998 Huszka Jenő-díj, Az év könnyűzenei szövegírója, 1998 Pro Urbe Budapest-díj (Cseh Tamással közösen, "Budapest művészeti életében egyedi eszközökkel vállalt küldetésük elismeréseként"), 2001 Kossuth-díj, 2003 Szép Ernő Jutalom, drámaírói életművéért, 2011 Prima Primissima díj, 2013 Józsefváros díszpolgára, 2014 A Magyar Érdemrend középkeresztje, 2014 Artisjus Életműdíj

Dalok Cseh Tamás zenéjére
1970 - 1990

A Cseh Tamás által előadott Bereményi-versek önálló kötetben is nagyszerűek. A dalokban egyszerre jelenik meg az eső és a történelem, a hangulatok és az utalások, a szerelem és a barátság, a humor és a melankólia; valami naiv és a gyerekkorhoz foghatóan tiszta reménykedés, várakozás fordul át észrevétlenül a saját ironikus illúzióvesztésébe: a szövegek dalszerűségébe, játékos ismétléseibe és variációiba hirtelen valami meglepő elem vegyül, alig észrevehetően. A két barát, Antoine és Désiré alakja valamelyest Kosztolányi Esti Kornél-novelláit idézi, hiszen (értelmiségi) különcök az emberek között, és tudnak megszokott dolgokon csodálkozni - csak éppen a korszakhoz mérten tétovábbak. A generáció zátonyra futott, sokan emigráltak, megváltoztak, beilleszkedtek. Talán azért is van annyi önmeghatározás a szövegekben. A dalok őrzik Kelet-Európa változó kül- és belpolitikai közérzetét a 60-as, 70-es és a 80-as évekből. („NDK fülbevalód szórja a fényeit, / váltsunk át koronára 65 zlotyit” - Krakkói gyors; „Arctalan év ez” - Jóslat). Sőt az 50-es évek gyerekként megélt groteszk furcsaságai is megjelennek, például a kitelepített gróflány a bicikli vázán (Fegyverszünet.) Noha sok a kifejezetten magyar történelmi és irodalmi utalás, a legjobb szövegek általában épp az egyetemes (vagy legalábbis közép-kelet-európai) abszurd szorongást és humort képviselik. Például „Ács Mari” és „mind, aki benne maradt a régiben, akik meg nem bocsátanak”... „Váltott színű időben, / hasadt szilánktükörben, / látom, mi velünk történt, / csak meg ne sértődjek, / mint Ács Mari.” Vagy másutt: „Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, / akit oly hőn / szerettünk, egy Valóság nevű nagybátyám. / Sajnos már nincs velünk, levelet ír csak nekünk.” (Valóság nagybátyám) Egy másik dal éneklője a kifolyt borból rajzolja a történelmet: „Majd Ida néném / lassacskán madárrá alakult / és elrepült. // Sírjak vagy nevessek én / oly csúfak voltak konyhánk kövén, / úgy, ahogy rajzoltam én, / vén Ida néném, szegény, szegény: // A nénikém az urát följelenti / mint volt nyilast, / ki alázatos / ábrázattal / védekezik a kövön” stb. (Széttört a poharam) És végül itt van a rendszerváltás szele is („Antoine-t s Desirét / fújja a szél, / előredőlve közelednek. ... Antoine s Desiré / - kabátjuk lobog - / már attól tartok: feldőlnek. // S féltem magam, mi lesz, ha majd / túlontúl előredőlök. ... Most megáll a szél, / istenem, csak most, / most nehogy előredőljünk.” - Desiré és a szél), amely meghozza a szemét közt turkáló hajdani tanítónő alakját (Somlai Margit). Mint végső nagy illúzióveszteséget.

Legendárium
1978

Bereményi Géza regénye a nemzedéke által kedvelt családregény műfajának egyik jellemző darabja. A narrátor a Bereményi forgatókönyve alapján készült kultuszfilmből, a Megáll az időből is ismert "nagy generáció", a beatnemzedék tagja, akik a hatvanas évek forradalmi reményei és szellemi pezsgése után, húsz-harminc évesen kiégtek és belesüppedtek a társadalmi keretekbe. A család is szétesett, tagjai külön élnek és nem vesznek tudomást egymásról. Az elbeszélő a legidősebb fiú, aki 1976-ból tekint vissza az emlékmozaikokra. A könyv Előhangja az 1953-as híres londoni 6:3-as magyar győzelem napját idézi. E könyv mindenekelőtt a félresikerült kommunikációk regénye, a családi legenda sikerrel áll ellent az oknyomozó, fürkésző tekintetnek.

A feltűrt gallér
1994

Bereményi A svéd király című novelláskötetével hívta fel magára a figyelmet. A címadó novella jól érzékelteti a szerző történelmi érdeklődésének természetét: Somogyi, a főszereplő történelmet tanul, és hirtelen dialógusba kerül az oroszországi hadjáratra induló királlyal, aki visszakérdez: na és mi a helyzet Ágnessel, a fiú barátnőjével, mivel hadjáratuk eredménye összekapcsolódott. A válogatott novellákban mindenütt jelen van a líraiság és a humor, az anekdotikus és a groteszk elemek - például a gyerekek játékáról szóló Csendőrökben, a különféle családi történetekben, melyek részben a Legendáriumból kerültek át. A kötet egyik írása, az Eldorádó az azonos című népszerű film alapja, bár más szemszögből. A novella gyerek-főhőse egyes szám első személyben, vízióin, emlékein és a később hallott történetek során át mondja el, hogyan „haldoklik” diftériában, hogyan menti meg életét a nagyapja, a Teleki téri piac ura egy rúd arannyal, hogyan faggatja a nagyanyja a halálélményről. (A film - inkább a nagyapa története - 1956-ban ér véget, amikor a fiú nem tudja ugyanezzel a módszerrel megmenteni az öregember életét.) Bereményi a Hóesés a Vizivárosban című, szintén gyerekkori novellájából tévéjátékot írt.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!