|
|
Berniczky Éva |
|
(
1962
)
|
| |
|
1962. december 29.-én született Beregszászban
1980 szülővárosában tanult és érettségizett
1987 az Ungvári Állami Egyetemen tanári diplomát kapott; Ungváron él; a Pánsíp munkatársa
2004 az Élet és Irodalom tárcaírója, a Terasz és a Litera munkatársa; két mesekönyv és társszerzős kötet után megjelenik első önálló novelláskötete Budapesten
Főbb díjai:
1998 Az Élet És Irodalom novellapályázatának III. díja, 2000 Bárka-díj, 2001 Az Üzenet folyóirat és az Etna webmagazin Kosztolányi-pályázatának III. díja, 2004 Benedek Elek-ösztöndíj, 2004 Déry Tibor-díj, 2005 Márai Sándor-díj, 2006 ARTISJUS Irodalmi Díj
|
|
1999 A topáz illemtana (novellák; Balla D. Károly verseivel)
2004 A tojásárus hosszúnapja (novellák)
2007 Méhe nélkül a bába (regény)
|
1999
A topáz illemtana
(.)
A szépen megkomponált, képeket, verseket és prózai írásokat kombináló kötet Kovách A. Vadim és Medveczky Ágnes festményei mellett az írónő 13 novelláját és férje, Balla D. Károly verseit tartalmazza. A különböző műfajú alkotások felelgetnek egymásnak, megteremtődik kép és szöveg, szöveg és szöveg egysége, pedig a különböző novellák, a szépen kidolgozott, jellegzetes stílus ellenére más-más hangnemben szólnak, az abszurdtól a realistán át a mágikusba hajló szövegig. Berniczky legtöbbször talán Beckettre utal, mottóval vagy nevekkel, hiszen a világ, amelyet leír, egyszerre különös és értelmetlen, régi és (kopottasan-szegényesen bár, de) nagyon is mai. „No, fiú, vágd ki gyorsan és tedd el jó helyre magadnak ezt az egyszeri kockát az amúgy banális világból, amíg senki sem veszi észre!” biztatja Berniczky Éva egyik szereplője a másikat (Üvegszemű angyalok), és ezt teszi maga az író is: kimetsz és helyrerak, megmutatja a világ összefüggéseit vagy egyenesen összefüggéstelenségét. A kötet egyik legemlékezetesebb darabja éppen egy szülés leírása: a burokban született, nem egészen egészséges gyermek világrajöttének csodája egy elképesztően koszlott kórházban esik meg (Mint aki meg sem született) – ám a novellabeli orvossal ellentétben, aki „Sohasem járt utána egyetlen csodának sem”, az írónő igenis utánajár: megmutat és felmutat – de sohasem bombasztikusan, hiszen a kötet Berniczky Évától származó mottója a következőképpen hangzik: „A váratlanul talált kincseket nem szabad komolyan venni, különben eltűnnek, a semmibe mosódnak, mert sorsuk a titokzatosság, a sejtelem, a megfejthetetlen.”
|
2004
A tojásárus hosszúnapja
(.)
„Hová is mehettek volna. Az idő megállt, vagy visszafelé pergett, nem szállhattak ki belőle...”
A kárpátaljai írónő első önálló novelláskötete tizenöt kemény, remekül megkomponált írásban, hosszú, kanyargós mondatokkal mutatja be egy tovatűnt korszak maradványain terpeszkedő reménytelen új kor különös, mégis hétköznapi figuráinak történetét. „Első kötet, fortissimo” írta egyik kritikusa, Báthori Csaba, aki kiemeli az írásmód kidolgozottságát és a szereplők egymást nyomorgató, keserű életének felejthetetlen bemutatását is; mások Maupassant, Csehov, Bulgakov, Thomas Mann vagy éppen Tatyjana Tolsztaja és Bodor Ádám nevét emlegetve méltatják a hangulati egységet, a tragikus és komikus elemek váltakozását, a szétesett birodalom romjain (beazonosíthatóan a mai Szovjetúnió magyarlakta vidékén) vegetáló embersorsok éles szemű, mégsem hideg bemutatását méltatják, a kétnyelvűség és a keveréknyelv szükségszerűségének erényeit (a kötethez külön mellékelt a szerző egy magyarázatot az idegen szavakhoz), az orosz kulturális utalások ismerős idegenségét, a burjánzó képiséget, az álom és a fantázia meghatározó szerepét vagy éppen a „képvezetés pontosságát” (Schiller Erzsébet) emelik ki. Az író egyik, a legkevésbé sem személyes vallomásából is éppen ez a pontosság és fegyelem sugárzik, az egyediben az általános keresése, a szakma és a világ iránti alázat, a belső mérce meghatározó fontossága: „Miközben szigorú ragaszkodásban telnek napjaim, az írás felszabadít kötöttségeim alól, nem határolja be az általam belátható teret és időt. ... Egyszerűen csak írok, illetve írni tanulok. Novelláim, tárcáim a Bárkában, Élet és Irodalomban, a Holmiban jelennek meg. Ennyi. Meg néhány kötet. Mióta rászoktam a gátlástalan szabadság ízére, tulajdonképpen nem történt velem semmi eget rengető. Ha történt volna, valószínűleg kimenekülök belőle. Míg egyesek a tömegeknek írnak, én igyekszem kiírni magam a tömegből.” (Berniczky Éva)
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
