|
|
Bertók László |
|
(
1935
)
|
| |
|
1935 (dec. 6.) a dél-dunántúli Vésén született
1955 postatisztviselő; verseiért államellenes izgatás vádjával börtönbe kerül (aug.–nov.); napszámos, könyvelő
1959–63 a pécsi Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán diplomázik
1970–73 az ELTE-n könyvtáros szakon végez
1959 a Nagyatádi Járási Könyvtár könyvtárosa
1965 a Pécsi Tanárképző Főiskola könyvtárosa
1977 a Pécsi Városi Könyvtár igazgatója
1982–96 a Pécsi Városi Könyvtár főmunkatársa
1975– a Jelenkor szerkesztőségi munkatársa
1999– a Jelenkor főmunkatársa
1992–93 Magyar Írószövetség elnökségi tagja
1998– a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja
1998– a Digitális Irodalmi Akadémia tagja
Díjai:
1973 Radnóti-díj, 1982 József Attila-díj, 1983 Janus Pannonius-díj, 1986 Az Év Könyve-díj, 1989 Graves-díj, 1990 Déry Tibor-jutalom, 1991 Szinnyei Júlia-emlékdíj, MSZOSZ-díj, Kortárs-díj, 1993 Kortárs-díj, Weöres Sándor-díj, 1995 A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Pro Civitate Pécs-díj, 1997 A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj, 2004 Kossuth-díj
|
|
1964 Lengő fényhidak (versek; Galambosi Lászlóval és Makay Idával)
1972 Fák felvonulása (versek)
1973 Így élt Csokonai Vitéz Mihály (életrajz)
1977 Így élt Vörösmarty Mihály (életrajz)
1978 Emlékek választása (versek)
1981 Tárgyak ideje (versek)
1984 Ágakból gyökér (versek)
1985 Hóból a lábnyom (válogatott versek)
1985 Zöld pajzs alatt. Bertók László versei, Írások Bertók Lászlóról
1987 A kettészakadt villamos (versek)
1990 Kő a tollpihén (versek)
1992 Ha van a világon tető (versek)
1994 Priusz (emlékezések)
1995 Három az ötödiken – 243 szonett (versek)
1998 Deszkatavasz (versek)
1998 Dongó a szobában (esszék)
1999 Válogatott versek
2000 Dinnye Döme (gyerekversek)
2000 Februári kés (versek)
2004 Háromkák (243 haiku)
2005 Platón benéz az ablakon (összegyűjtött versek 1954-2004)
2006 Hazulról haza (memoár, életrajz, interjú)
|
1995
Három az ötödiken
(.)
Ennek a különleges életműnek eddigi vitathatatlan csúcsa ez a 243 szonettet tartalmazó kötet, mely mintegy számmisztikai jelentőséget hordozott és egyedi kötet-kompozíciót is jelentett. (A három szakrális jelentésű, az öt pedig tradicionálisan az embert szimbolizáló szám.) A címmel együtt tizenöt sorosnak tekintett egységből három négysoros a stanza és kétsoros a zárás: ez önmagában is verstörténeti újítás, miközben visszahozza a három és az öt képzetét. Mindez, továbbá az elhallgatások, a mondat vagy szó hiátusai, a csonkítások és új összetételek egészen új módon rendezik a nyelvet és a dolgokat más összefüggésbe. Másféle olvasói magatartást is követelnek, az olvasóban egészülnek ki, kapcsolódnak össze, nyerik el fokozatosan egyre bonyolultabb értelmüket.
|
1998
Deszkatavasz
(.)
Bertók László ebben a kötetében egy hatalmas szonettíró vállalkozás után új formát választ, hosszabb, szabadabb sorokat ír. Általában valamely epikus magra épülő verseire a váratlan váltások, magyarázat nélkül, élesen egymás mellé rendelt asszociációk sora jellemző, ilyen maga a címadó metafora, a "deszkatavasz" is. Lator László "magasrendű közérzet-lírának", "emberi állapotunk számbavételének" nevezi ezt a költészetet. Bertók korábbi, szigorúbb formáit töredezett, hiányos mondatokkal töltötte ki, itt a szabályosabb mondatok közé ékelődnek az asszociáció hézagai. "Most is szereti a foghatót, a látványt, a tárgyakat, a valóságos helyzeteket, de szinte azonnal el is szakítja, föléjük is löki a verset. Az elvont, a gondolati felé. Olykor még ennél is továbbmegy: fogalmakat, szentenciákat, kerek igeszerű kijelentéseket rak egymás mellé, homályban hagyva kapcsolatukat" - írja Lator.
|
2000
Februári kés
(.)
Bertók költészetének poétikai jellemzőit gyakorlatilag lehetetlen irányzatokhoz sorolni. Egyfelől a transzendencia, a mindenség felé tekint, klasszikus költői attitűddel, másfelől a megszólalás különös alakzataival a hagyomány teljes átfordítására tesz a kortárs magyar irodalomban páratlan kísérletet. Legújabb verseiben a szabadversek között ismét feltűnnek a különleges minőséget képviselő szonettek, megint hangsúlyos helyen, háromszor három darab. De a többséget tekintve hosszabbá, kifejtőbbé, magyarázóbbá válik a vers. Erőteljes kép az indítás, majd elmélkedő hangvétel uralja el a verset, miközben számot ad a �poszt-szonett� állapot nehézségéről : �mindent/elmondott már, s minden a/ legelső szavak folytonos/ ismételgetése-találgatása, /s a pontos jelentésükre való/ visszaemlékezés sajgó kísérlete/ volt csak...�
A kimondhatatlannal viaskodik: �A lényeg kilencven százaléka hiány. A többi kapcsolat.� Újabb kísérletei is helyet kapnak a Februári késben. A haikut is átszabja: a rímtelen forma első és harmadik sorát összecsengeti. 81 haikut olvashatunk, azaz 243 sornyit, s az éppen megint 3 az 5-en...
|
2004
Háromkák
(.)
Bertók legújabb korszakában haikukat ír, ezeket a (rímmel megerősített) háromsorosokat nevezi háromkáknak. E verseket három, egyenként kilencszer kilenc haikut tartalmazó nagy ciklusba osztja. A háromkák önmagukban is megállnak, de mozaikszerűen összerakott versként is olvashatók. A kötetet �a három hatványain túl a vershelyzet tartja össze: a költő egy kerti asztalnál ül, figyeli az évszakok körforgását, fákat, madarakat, köveket, tűnődik az életen, jegyezgeti körömverseit� � írja Ferencz Győző, aki a rövid versek veszélyére is felhívja a figyelmet: �A tizenhét szótag egy vagy két, esetleg három mondatba rendezhető; a nyelvtani és gondolati alakzatok száma viszonylag hamar kimeríthető. De a makacs költőt épp ez izgatja. Van, ahol bonyolult mondatszerkezettel dinamikussá teszi a három sort, máshol egyetlen nyugodt közléssel tölti ki; van, ahol gondolatilag lezárja a verset, és van, ahol nyitva hagyja. Kérdez, állít, elvont megállapítást konkrét látvánnyal szembesít és viszont.�
|
2007
Hangyák vonulnak
(Magvető)
Bertók László, Hangyák vonulnak, Magvető, Budapest, 2007, 1990 forint, 120 oldal.
Háromkák és hosszúkák. Két olyan szócska, melyet Bertók Lászlónak köszönhet a magyar nyelv. Előbbi néven a klasszikus és a mai magyar költészetben reneszánszát élő háromsoros haikut illeti, utóbbi fogalom pedig a Hangyák vonulnak című kötet verseire vonatkozik.
Bertók verstípusa, mellyel az öregkor apró-cseprő dolgait, illetve a dolgok apró csepréseit dokumentálja, harminc-negyven összetapadó sorból áll. Versmondatok vonulnak végig egy-egy mélyen barázdált lírai tömbben. Ekképpen: "Fekete tejút, hangyák vonulnak honnan-hová, / át a teraszon, le a lépcsőn, el a fal tövében, / felülről (magasról) nézvést elmosódó sáv, sötét / bizsergés csupán, kezdete és vége is kivehetlen ..." (Fekete tejút, hangyák vonulnak) Bertók a közvetlenül körülötte lévő világot érzékeli. Hangyákat, szentjánosbogarakat, megcsörrenő telefonokat, kihegyezett ceruzákat, függönyön átlebbenő huzatokat, meleg- és hidegfrontokat, és az öregséget, mint napi tapasztalatot. Bertók fellazított, átszövésekkel, zárójelekkel, kérdésekkel és mellékmondatokkal dúsított versmondataiba sok minden belefér. Pocsolyák és tengerek.
Egy egész kis világ és egy egész megélt élet. Bertók részletgazdag költészetében, ahogy az utolsó vers utolsó sora is mondja: �mosolyogni tud még önmagán.�
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
