Szerzői oldal

Bódis Kriszta
( 1967 )

» Kemény vaj (2003)
» Artista (2006)

Életrajz

1967 Budapesten született
1985-93 az ELTE pszichológia és esztétika szakán végzett
Dokumentumfilmeket is készít

Díjak:
2004 A Dialëktus Fesztivál fődíja (Romani Krisz című filmjéért)

Kemény vaj
2003

A regény a kiszolgáltatottságról, a szenvedésről, a fizikai és szellemi nyomorról szól, a magyarországi cigányság világát és a prostitúció problémáját mutatja be, a szexualitás brutális oldalát írja le; szociológiai és lélektani hitelesség jellemzi, még a jogi-közéleti-politikai kérdésekre is kitér. A főhős-elbeszélő egy gyárvárosi barakktelepről származó cigánylány, aki egy gyerekkori trauma miatt dadog, viszont sokat olvas, és füzetekbe írogat. Hibásan ír, de hitelesen és árnyaltan beszéli el az életét. Az éhezés elől a fővárosba kerül, egy rokon prostituáltat csinál belőle, 14 évesen gyereket szül, de elveszik tőle, egy szabálysértés miatt börtönbe kerül, és több mint másfél év múlva szabadul, noha csak 20-30 napot kaphatott volna. Hiába próbál segíteni egy külföldi szerzetes, Sára újra teherbe esik, és a regény végén sejthető, hogy a szülés után újra vissza fog kerülni az utcára. A mű az általános emberi nyomorúság magyarországi vetületét járja körül, szinte szociográfiai tanulmányoknak is beillő betétekben elemzi és értékeli a cigányság kilátástalan helyzetét és a prostitúció problematikáját, s mindebben a magyarországi politika, a média, a jogalkotás és jogszolgáltatás valamint a rendőrség felelősségét is.

Artista
2006

A szerző második regénye a társadalomból kitaszítottak, marginalizálódott, otthontalan, reményvesztett figurák világába vezet, miként az első is. Az új regény főhőse a 13 éves Pinkler nevű kislány, akit Artistának becéznek. A lány rövid élete szökések sorozata: elszökik alkoholista, hajléktalan apjától, leépült anyjától, a gyerekotthonból, a lókereskedő cigányoktól, míg végül egy nagyfeszültségű vezeték érintésétől szörnyethal. Egy Judit nevű fiatal szociológusnő egy évvel a halála után kezdi el vizsgálni az esetet, interjúkat készít azokkal, akikhez a lánynak köze volt, így például Janóval, akibe később beleszeret. A regény a fikciós dokumentumfilmekre hasonlító formát kap. Két fejezettípus váltakozik. Az egyik monológ-szerű (az egyes figurák beszélnek, nyelvileg és tartalmilag leleplezve magukat is), a másik elbeszélés-szerű (egy külső narrátori nézőpontból követhetjük az eseményeket). Mozaikszerű, ám feszes szerkezet jön létre. Az esendő és kiszolgáltatott szereplők világának megrajzolása nyomán képet kapunk a jelenkori magyar társadalom mélyvilágáról, de nem egyszerűen aktualizáló-szociologizáló szándékkal, hanem a fikció általános érvényű, a tragikumra is érzékeny formátuma révén. "Figyelemre méltó első regénye után olyan folytatást adott közre, mely a szerzőbe vetett bizalmat egyenlővé teszi a teljesítmény tárgyszerű értékelésével." Márton László, Élet és Irodalom Végre egy író, aki nem magáról ír. Péntek Orsolya, Magyar Nemzet

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!