A szerző második regénye a társadalomból kitaszítottak, marginalizálódott, otthontalan, reményvesztett figurák világába vezet, miként az első is. Az új regény főhőse a 13 éves Pinkler nevű kislány, akit Artistának becéznek. A lány rövid élete szökések sorozata: elszökik alkoholista, hajléktalan apjától, leépült anyjától, a gyerekotthonból, a lókereskedő cigányoktól, míg végül egy nagyfeszültségű vezeték érintésétől szörnyethal. Egy Judit nevű fiatal szociológusnő egy évvel a halála után kezdi el vizsgálni az esetet, interjúkat készít azokkal, akikhez a lánynak köze volt, így például Janóval, akibe később beleszeret.

A regény a fikciós dokumentumfilmekre hasonlító formát kap. Két fejezettípus váltakozik. Az egyik monológ-szerű (az egyes figurák beszélnek, nyelvileg és tartalmilag leleplezve magukat is), a másik elbeszélés-szerű (egy külső narrátori nézőpontból követhetjük az eseményeket). Mozaikszerű, ám feszes szerkezet jön létre. Az esendő és kiszolgáltatott szereplők világának megrajzolása nyomán képet kapunk a jelenkori magyar társadalom mélyvilágáról, de nem egyszerűen aktualizáló-szociologizáló szándékkal, hanem a fikció általános érvényű, a tragikumra is érzékeny formátuma révén.

 

"Figyelemre méltó első regénye után olyan folytatást adott közre, mely a szerzőbe vetett bizalmat egyenlővé teszi a teljesítmény tárgyszerű értékelésével."

Márton László, Élet és Irodalom

 

�Végre egy író, aki nem magáról ír.�

Péntek Orsolya, Magyar Nemzet