|
|
Borbély Szilárd |
|
(
1964
)
|
| |
|
1964. november 7-én Fehérgyarmaton született
1979-1983 Füzesgyarmaton él
1984-1989 a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE) szerez magyar szakos oklevelet
1989-92 a KLTE Klasszikus Irodalmi Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus
1992–95 A Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa
1995- a KLTE adjunktusa
1998 Az irodalomtudomány kandidátusa
2000 docens
Főbb díjai:
1989 IRAT-nívódíj, 1995 Alföld-díj, 1996 Déry Tibor-jutalom, 1998 Szép Ernő-jutalom, 1999 Csokonai-díj, 1999 Vilmos díj, 2000 Zelk Zoltán díj, 2001 Barta János-díj, 2002 József Attila-díj, 2003 Vackor-díj, 2004 Füst Milán-díj, 2005 Palládium-díj, 2006 Artisjus Irodalmi díj, 2008 Szépírók Díja (esszé)
|
|
1988 Adatok (versek)
1992 A bábu arca - Vázlatkönyv ( vers, esszék)
1993 Hosszú nap el (drámai jambusok)
1995 A Vanitatum vanitas szövegvilágáról (tanulmány)
1995 Mint. minden. alkalom. (versek)
1999 Ami helyet (vers)
2002 A Gólem (zsidóoperett, Almási Tóth Andrással és Vajda Gergővel)
2002 Az ólomkatona története (gyermekopera, zeneszerző Weber Kristóf)
2003 Berlin - Hamlet (versek)
2004 Halotti pompa (versek)
2004 Göcseji Misztérium (betlehemes bábjáték)
2007 Árnyképrajzoló (esszé)
2008 Egy gyilkosság mellékszálai (esszé)
2010 A Testhez – Ódák & Legendák
|
1995
Mint. minden. alkalom.
(.)
Borbély Szilárd negyedik verseskötete olyan nyelvtani viszonyrendszert teremt, úgy csúsztatja el a szavakat, a szófajokat, a szófajokhoz kötődő ragokat, a szó- és mondathatárokat, a központozást, a hasonlat elemeit stb., hogy az így megteremett nyelvi közeg ikonikusan megtestesíti a személyiség, az egyes szám első személyben beszélő narrátor és �az én� szétbontását, külső vizsgálatát. A versek beszélője különböző köztereken fordul meg, például utcán, parkban, moziban, színházban; jár, töpreng és mindenféle felületen tükröződik; �az én� prizmás felbontásában ott van élet, alkalom, szerep, látszat, lét, azonosság, hasonlóság, utánzás, díszlet, plakát; beszéd és hallgatás, jel és jelentés, illetve a dolgok értelme; világának része a keljfeljancsi, a sakkbábu, a rigó, a férfi, a nő, az angyal. A szövegben irodalmi idézetek bukkannak föl, és egy ál-ars poeticát is olvashatunk, ugyanis egyazon versben szerepel két ellentétes megfogalmazás a versről: �Szabályok nélkül azt hiszem nincsen művészet� és �a művészet akár a nyelv szabálytalanság� ([ szabályok nélkül). Mindez a szakadozottság teret nyújt egy-egy érzelmileg súlyosabb félmondatnak, de �arról miről még beszélni lehet�, a kötet végig nem beszél, hanem a modalitásába rejti.
|
1999
Ami helyet
(.)
�Egy ezért-azért lefokozódott, lepusztult létezés egzisztenciális lírája a Borbély Szilárdé. Kimódoltan körülményes előadásmódja, pontatlan pontossága, meanderszerűsége, de még a tárgyiasságon át-átütő érzelmessége, gyöngédsége is a francia új regénnyel, távolabbról a századforduló német naturalizmusával, közelebbről a modern festészet hiperrealizmusával tart rokonságot. Borbély szemléletéből következik, hogy nem annyira külön verseket, mint inkább egyetlen, tételekre tagolódó, de széttartó stíluselemeivel is lényegében egynemű, zenei felépítésű művet ír. Nem közvetlenül a világot, hanem egy tudatfolyamot ábrázol, a maga tudatának állandó módosulásait.� (Lator László)
�Ahhoz, hogy a szövegeket megközelíthessük, abból kell kiindulnunk, hogy maga a vers is térszerű képződmény, amelyet a nyelv, vagy sokkal inkább a mondás anyagszerűen kezelt egységei, és ami még fontosabb, kapcsolatai hoznak létre. A szövegek ebben az esetben szó szerinti értelemben textusnak, szövedéknek bizonyulnak, ugyanakkor reprezentatív erővel is rendelkeznek. Borbély Szilárd verseinek térszerűsége kezdettől fogva jellemzően az ismétlődés és a törés, a töredezettség formáiban mutatkozott meg.� �A törések mintázata egy személy bensőséges jelenlétének rajzolatát nyújtja, és egyszersmind a nyelvi gondolkodás képét is, amely éppen úgy magában foglalja a nem tudást és a felejtést, mint a tudást és az emlékezetet. A gondolkodás pedig Borbély Szilárd verseiben az érzékelés módját követve, és az érzékeléstől nem függetlenül igyekszik megismerni az érzékelt tárgyat. Így a nyelv az ő esetében az érzékelés orgánuma, és ezzel egyszersmind lassúvá, akadályoktól szabdalttá válik a nyelv metaforikus mozgásainak útja.� Schein Gábor
|
2004
Halotti pompa
(.)
A kötet egy középkori műfajt, a szekvenciát teremti újra, a hozzá kapcsolódó allegóriákkal és (folklorizálódó) nyelvvel együtt. A jegyzetapparátusból megtudható egy szárazon közölt újsághír: a rablógyilkosságnak áldozatul esett házaspár története, az asszony halála. Az áldozatok monogramjából és bizonyos szövegbeli utalásokból derül ki, hogy a szerző szüleiről van szó. Borbély Szilárd úgy teremti újjá a barokk költészet nyelvét, hogy a szentet a profánnal, az emelkedettet a köznapival, a lelki történést és a véresen testivel, a sirató műfaját az ábrázolt brutalitással elegyíti, vonja vissza. Ugyanakkor a versek hangja személytelen marad, így a költő az egész emberiségért emelhet szót.
A kötet első része, a Nagyheti szekvenciák Jézus születésének és halálának misztériumát vetíti egymásra, ám (mint Márton László megállapítja) �a Karácsony és a Nagypéntek egymásra kopírozásába a Húsvét �nem fér bele�; a versek ismételten hangsúlyozzák, hogy a véres �helyettesítő áldozat� értelmetlen volt, a megváltás elmarad, a feltámadás nem következik be. Mindez nem egyszerűen blaszfémia, ez több annál: a Halotti Pompa, ha jól értem, az Evangélium visszavételét jelenti be.�
A második rész, az Ámor és Psziché ciklus - Angelus Silesius nyomán - a keresztény mitológiába átkerült misztikus (pogány) szerelmi áldozat allegóriáját alkalmazza, forgatja ki: a Test és a Lélek szétválását, illetve a Lélek Test általi bántalmazását és elpusztítását jeleníti meg.
Ezzel a kötetével Borbély Szilárd a kritika egybehangzó elismerését vívta ki.
|
2008
Egy gyilkosság mellékszálai
(Vigilia)
Borbély Szilárd, Egy gyilkosság mellékszálai, Vigilia Kiadó, Budapest, 2008, 211 oldal, 1700 forint.
Borbély Szilárd esszékötete az elmúlt évek egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb könyve.
A különböző műfajokat (esszé, interjú, kritika, fényképleírás, válasz körkérdésre, meditáció, elbeszélés) egy egzisztenciális téma, a gyilkosság rideg ténye és metafizikai botránya kapcsolja össze. A gyilkosság egyszerre Jézus halála (a könyv borítóján Holbein Halott Krisztusa látható, mely kép láttán Dosztojevszkij regényhőse szerint �némelyik ember a hitét is elveszítheti�), József Attila és Radnóti Miklós halála, a soá tragédiája és Borbély Szilárd szüleinek a meggyilkolása. Borbély szülei egy brutális rablótámadás áldozatai lettek, a könyv utolsó szövege az Egy bűntény mellékszálai hátborzongatóan pontosan, élesen és érzékenyen beszéli el azt, ami ebből a traumából elbeszélhető. A könyv címében szereplő mellékszálak a gyilkosságnak, mint eseménynek az abszurditását és tényét emelik ki. A szálak, melyeken elindul, messzire, mondhatni beláthatatlanul messzire vezetnek, legyen szó akár Kertész Imre regényeiről, József Attila haláláról, vagy egy százegynehány éves talált fénykép megrendítő leírásáról. A legszemélyesebb trauma és a legintellektuálisabb gondolatformák közti ellentétet, feszültséget Borbély Szilárd személye, alkata és hitele oldja fel. A vele készült beszélgetések több oldalról is megmutatják.
A gondosan szerkesztett könyv (A Vigilia esszé sorozata, benne Balassa Péter és Beney Zsuzsa posztumusz műveivel, a közelmúlt egyik legeredetibb vállalkozása) felkavaró, radikális olvasmány, amely, mint az árnyék, nagyon sokáig az olvasóval marad.
|
2010
A Testhez – Ódák & Legendák
(Kalligram)
A legradikálisabban a középnemzedék jeles alkotója Borbély Szilárd (1964) kérdez rá. Már kötetének címe (A Testhez) is mutatja, hogy nála ez központi kérdés. Az igényesen megszerkesztett kötetben két klasszikus műfajra oszlanak a szövegek. Ódákat és legendákat olvashatunk. Borbély egyik nagy titka, hogy a prózaiságot és a líraiságot páratlanul jól kombinálja. Elrongyolt, elkopott sorok egyszer csak költői összhangzatba állnak össze. Ezeket a kilengéseket Borbély nagy előszeretettel alkalmazza. És a formai megoldás, mint minden igazi költészet esetében itt is átcsap tartalmivá. Borbély tragikus, komor világképében kitüntetett helye van az iróniának. Olyan ez az irónia, mint a belső rím: nem a sorok végén, hanem sorok közben, váratlanul csendül fel. Az új kötet legmegrázóbb sorozatában lírai monológokat olvashatunk olyan anyáktól, akik elveszítették gyermeküket, vagy elvetéltek vagy elvetették őket. A magzat léte illetve nem léte radikálisan egzisztenciális kérdés Borbély számára: hol kezdődik az élet? És ennek kapcsán hol ér véget? Ahogy egyik versében írja: „Idő kerül a Szóba.” Ezen az íven kapcsolódnak a kötetbe a holokauszttörténetek, és egyéb trauma-elbeszélések is. Borbély nyelve, hol eszköztelen, hol pedig barokkosan pompázatos. „Test a nyelv szintaxisa”.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
