Szerzői oldal

Borbély Szilárd
( 1964 - 2014 )

Életrajz

1964. november 7-én Fehérgyarmaton született
1979-1983 Füzesgyarmaton él
1984-1989 a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE) szerez magyar szakos oklevelet
1989-92 a KLTE Klasszikus Irodalmi Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus
1992–95 A Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa
1995- a KLTE adjunktusa
1998 Az irodalomtudomány kandidátusa
2000 docens

Főbb díjai:
1989 IRAT-nívódíj, 1995 Alföld-díj, 1996 Déry Tibor-jutalom, 1998 Szép Ernő-jutalom, 1999 Csokonai-díj, 1999 Vilmos díj, 2000 Zelk Zoltán díj, 2001 Barta János-díj, 2002 József Attila-díj, 2003 Vackor-díj, 2004 Füst Milán-díj, 2005 Palládium-díj, 2006 Artisjus Irodalmi díj, 2008 Szépírók Díja (esszé)

Mint. minden. alkalom.
1995

Borbély Szilárd negyedik verseskötete olyan nyelvtani viszonyrendszert teremt, úgy csúsztatja el a szavakat, a szófajokat, a szófajokhoz kötődő ragokat, a szó- és mondathatárokat, a központozást, a hasonlat elemeit stb., hogy az így megteremett nyelvi közeg ikonikusan megtestesíti a személyiség, az egyes szám első személyben beszélő narrátor és az én szétbontását, külső vizsgálatát. A versek beszélője különböző köztereken fordul meg, például utcán, parkban, moziban, színházban; jár, töpreng és mindenféle felületen tükröződik; az én prizmás felbontásában ott van élet, alkalom, szerep, látszat, lét, azonosság, hasonlóság, utánzás, díszlet, plakát; beszéd és hallgatás, jel és jelentés, illetve a dolgok értelme; világának része a keljfeljancsi, a sakkbábu, a rigó, a férfi, a nő, az angyal. A szövegben irodalmi idézetek bukkannak föl, és egy ál-ars poeticát is olvashatunk, ugyanis egyazon versben szerepel két ellentétes megfogalmazás a versről: Szabályok nélkül azt hiszem nincsen művészet és a művészet akár a nyelv szabálytalanság ([ szabályok nélkül). Mindez a szakadozottság teret nyújt egy-egy érzelmileg súlyosabb félmondatnak, de arról miről még beszélni lehet , a kötet végig nem beszél, hanem a modalitásába rejti.

Ami helyet
1999

Egy ezért-azért lefokozódott, lepusztult létezés egzisztenciális lírája a Borbély Szilárdé. Kimódoltan körülményes előadásmódja, pontatlan pontossága, meanderszerűsége, de még a tárgyiasságon át-átütő érzelmessége, gyöngédsége is a francia új regénnyel, távolabbról a századforduló német naturalizmusával, közelebbről a modern festészet hiperrealizmusával tart rokonságot. Borbély szemléletéből következik, hogy nem annyira külön verseket, mint inkább egyetlen, tételekre tagolódó, de széttartó stíluselemeivel is lényegében egynemű, zenei felépítésű művet ír. Nem közvetlenül a világot, hanem egy tudatfolyamot ábrázol, a maga tudatának állandó módosulásait. (Lator László) Ahhoz, hogy a szövegeket megközelíthessük, abból kell kiindulnunk, hogy maga a vers is térszerű képződmény, amelyet a nyelv, vagy sokkal inkább a mondás anyagszerűen kezelt egységei, és ami még fontosabb, kapcsolatai hoznak létre. A szövegek ebben az esetben szó szerinti értelemben textusnak, szövedéknek bizonyulnak, ugyanakkor reprezentatív erővel is rendelkeznek. Borbély Szilárd verseinek térszerűsége kezdettől fogva jellemzően az ismétlődés és a törés, a töredezettség formáiban mutatkozott meg. A törések mintázata egy személy bensőséges jelenlétének rajzolatát nyújtja, és egyszersmind a nyelvi gondolkodás képét is, amely éppen úgy magában foglalja a nem tudást és a felejtést, mint a tudást és az emlékezetet. A gondolkodás pedig Borbély Szilárd verseiben az érzékelés módját követve, és az érzékeléstől nem függetlenül igyekszik megismerni az érzékelt tárgyat. Így a nyelv az ő esetében az érzékelés orgánuma, és ezzel egyszersmind lassúvá, akadályoktól szabdalttá válik a nyelv metaforikus mozgásainak útja. Schein Gábor

Halotti pompa
2004

A kötet egy középkori műfajt, a szekvenciát teremti újra, a hozzá kapcsolódó allegóriákkal és (folklorizálódó) nyelvvel együtt. A jegyzetapparátusból megtudható egy szárazon közölt újsághír: a rablógyilkosságnak áldozatul esett házaspár története, az asszony halála. Az áldozatok monogramjából és bizonyos szövegbeli utalásokból derül ki, hogy a szerző szüleiről van szó. Borbély Szilárd úgy teremti újjá a barokk költészet nyelvét, hogy a szentet a profánnal, az emelkedettet a köznapival, a lelki történést és a véresen testivel, a sirató műfaját az ábrázolt brutalitással elegyíti, vonja vissza. Ugyanakkor a versek hangja személytelen marad, így a költő az egész emberiségért emelhet szót. A kötet első része, a Nagyheti szekvenciák Jézus születésének és halálának misztériumát vetíti egymásra, ám (mint Márton László megállapítja) a Karácsony és a Nagypéntek egymásra kopírozásába a Húsvét nem fér bele ; a versek ismételten hangsúlyozzák, hogy a véres helyettesítő áldozat értelmetlen volt, a megváltás elmarad, a feltámadás nem következik be. Mindez nem egyszerűen blaszfémia, ez több annál: a Halotti Pompa, ha jól értem, az Evangélium visszavételét jelenti be. A második rész, az Ámor és Psziché ciklus - Angelus Silesius nyomán - a keresztény mitológiába átkerült misztikus (pogány) szerelmi áldozat allegóriáját alkalmazza, forgatja ki: a Test és a Lélek szétválását, illetve a Lélek Test általi bántalmazását és elpusztítását jeleníti meg. Ezzel a kötetével Borbély Szilárd a kritika egybehangzó elismerését vívta ki.

Egy gyilkosság mellékszálai
2008

Borbély Szilárd, Egy gyilkosság mellékszálai, Vigilia Kiadó, Budapest, 2008, 211 oldal, 1700 forint. Borbély Szilárd esszékötete az elmúlt évek egyik legizgalmasabb és legkülönlegesebb könyve. A különböző műfajokat (esszé, interjú, kritika, fényképleírás, válasz körkérdésre, meditáció, elbeszélés) egy egzisztenciális téma, a gyilkosság rideg ténye és metafizikai botránya kapcsolja össze. A gyilkosság egyszerre Jézus halála (a könyv borítóján Holbein Halott Krisztusa látható, mely kép láttán Dosztojevszkij regényhőse szerint némelyik ember a hitét is elveszítheti ), József Attila és Radnóti Miklós halála, a soá tragédiája és Borbély Szilárd szüleinek a meggyilkolása. Borbély szülei egy brutális rablótámadás áldozatai lettek, a könyv utolsó szövege az Egy bűntény mellékszálai hátborzongatóan pontosan, élesen és érzékenyen beszéli el azt, ami ebből a traumából elbeszélhető. A könyv címében szereplő mellékszálak a gyilkosságnak, mint eseménynek az abszurditását és tényét emelik ki. A szálak, melyeken elindul, messzire, mondhatni beláthatatlanul messzire vezetnek, legyen szó akár Kertész Imre regényeiről, József Attila haláláról, vagy egy százegynehány éves talált fénykép megrendítő leírásáról. A legszemélyesebb trauma és a legintellektuálisabb gondolatformák közti ellentétet, feszültséget Borbély Szilárd személye, alkata és hitele oldja fel. A vele készült beszélgetések több oldalról is megmutatják. A gondosan szerkesztett könyv (A Vigilia esszé sorozata, benne Balassa Péter és Beney Zsuzsa posztumusz műveivel, a közelmúlt egyik legeredetibb vállalkozása) felkavaró, radikális olvasmány, amely, mint az árnyék, nagyon sokáig az olvasóval marad.

A Testhez – Ódák & Legendák
2010

A legradikálisabban a középnemzedék jeles alkotója Borbély Szilárd (1964) kérdez rá. Már kötetének címe (A Testhez) is mutatja, hogy nála ez központi kérdés. Az igényesen megszerkesztett kötetben két klasszikus műfajra oszlanak a szövegek. Ódákat és legendákat olvashatunk. Borbély egyik nagy titka, hogy a prózaiságot és a líraiságot páratlanul jól kombinálja. Elrongyolt, elkopott sorok egyszer csak költői összhangzatba állnak össze. Ezeket a kilengéseket Borbély nagy előszeretettel alkalmazza. És a formai megoldás, mint minden igazi költészet esetében itt is átcsap tartalmivá. Borbély tragikus, komor világképében kitüntetett helye van az iróniának. Olyan ez az irónia, mint a belső rím: nem a sorok végén, hanem sorok közben, váratlanul csendül fel. Az új kötet legmegrázóbb sorozatában lírai monológokat olvashatunk olyan anyáktól, akik elveszítették gyermeküket, vagy elvetéltek vagy elvetették őket. A magzat léte illetve nem léte radikálisan egzisztenciális kérdés Borbély számára: hol kezdődik az élet? És ennek kapcsán hol ér véget? Ahogy egyik versében írja: „Idő kerül a Szóba.” Ezen az íven kapcsolódnak a kötetbe a holokauszttörténetek, és egyéb trauma-elbeszélések is. Borbély nyelve, hol eszköztelen, hol pedig barokkosan pompázatos. „Test a nyelv szintaxisa”.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!