Szerzői oldal

Csalog Zsolt
( 1935 - 1997 )

Életrajz

A tengert akartam látni – négy portré
2010

A magyar irodalom egykor népszerű és fontos műfaja volt a szociográfia és az irodalmi riport. A méltatlanul elfeledett, példamutatóan bátor ellenzéki-jogvédő szociológus Csalog Zsolt (1935-1997) a hetvenes évektől kezdődően alakította ki saját dokumentarista műfaját. Csalog a magnetofonra rögzített életút-interjúkat, nagymonológokat úgy vágta össze és írta át, hogy a szövegeknek megmaradt pongyola, esetleges, élőbeszédszerűségük, másrészt áttételekben, stilizáltan túl is mutatnak saját jelentésükön. Ettől a szerkesztői művelettől ezek a vallomások még igazabbnak tűnnek. A rontott nyelvhasználat, a szóismétlések, a dadogás, az ismétlés mind-mind a beszélő mentális és pszichológiai helyzetét demonstrálja. Újra kiadott könyve A tengert akartam látni, négy munkásember önéletrajzi portréja. A monológokból egyfelől jellegzetes kelet-európai kisember, sőt: proletársorsok bontakoznak ki, másfelől az interjúk rengeteg mindent elmondanak a huszadik századi Magyarország és a Kádár-rendszer társadalmi deformáltságáról, szociális hazugságairól, arról, hogy a munkásosztály mennyire ki volt szolgáltatva a rezsim gazdasági és politikai hazugságainak. Néhány mondat a könyvből: „Mondják erre, hogy a lejtőn is meg lehet állni. Meg bizony! Az alján.”, „A káoszt nézem, unalmas óráimba.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!