Szerzői oldal

Csender Levente
( 1977 )

Életrajz

1977-ben született Székelyudvarhelyen (Románia)
1991-ben költözött Romániából Magyarországra
magyartanárként tanít egy középiskolában
Csender szövegeinek központi eleme a Romániából elszármazott elbeszélő változó magyar identitásának rögzítése, az ebből fakadó dilemmák (például magyarként Romániában, de még fontosabb: romániai magyarként Magyarországon) körüljárása. Dokumentarista, néhol szociografikus igénnyel megalkotott szövegei egyfelől a romániai magyarság helyzetét járják körül – egyfelől a diktatúra, másfelől a forradalom utáni éveket tekintve –, továbbá alapvető motívumként jelenik meg az elszármazottak magyarországi beilleszkedésének problematikussága. Csender Levente prózájának tematikája illeszkedik a kelet-európai prózairodalom (lásd: Richard Wagner, Franz Hodjak) azon tendenciájába, mely az önazonosság kialakítása mentén és a határátlépések dilemmáival számot vetve kísérli meg leképezni az egyes ember jelenkori létbizonytalanságát.

Fordított zuhanás
2010

Csender Levente novelláskötetének tematikája a közelmúlt kelet-európai rendszerváltozásainak migrációs jelenségeit, az egyes ember létküzdelmeit helyezi középpontba. A Fordított zuhanásban nem csupán a Romániából elszármazott magyar identitású elbeszélő szempontja érvényesül, a horizont kitágul: a nemzeti és kulturális identitás kérdése árnyalódik, és a realista elbeszélést a dokumentarista elbeszélésmód mellett néhol a szürreális, már-már mágikus szemlélet színezi. Az elbeszélések és a novellák egy része visszaemlékezve meséli a gyermekkor tapasztalatait, melyek a kelet-európai diktatúrák árnyékában jöttek létre (Barbárok vagytok, emberek!, A forradalom hőse). A kamasz korú elbeszélő a romániai forradalmi események átélőjeként – gyakran naiv, rácsodálkozó nézőpontból – beszéli el a rendszer kiszolgálóinak meglincselését, vagy az ártatlanul meghurcoltak kálváriáját. Az elbeszélések a fiktív és a dokumentarista próza határán egyensúlyozva nyújtanak éles látleletet, a jelen kelet-európai valóságát, a kisemberek hétköznapjait állítják a középpontba. A címadó novella az elbeszélő hajdani tanítónőjének személyes sorsán keresztül az egyes ember betegséggel, alkoholizmussal, házassággal való küzdelmeit mutatja be, azt az utat, mely a társadalmi lecsúszástól a remény teljes elvesztéséig, az öngyilkosságig vezet. A kötet London című írása a Nyugat-Európában munkát kereső egyetemisták szemszögéből a vendégmunkások kegyetlen és ellentmondásokkal teli sorsát vázolja fel. A Tranzitváró című írás a nagyapa temetésére hazainduló, a reptéri késés miatt azt lekéső elbeszélő vívódásait elemzi finoman. A nagyapával való fiktív párbeszédek minduntalan megszakítják az elbeszélés menetét, s így a nagyapa megszólítása felülírja a tragikus végkifejletet. A novella időkezelése – a reptéren várakozó unoka jelene és a temetés menetének vizionálása – bravúrosan oldja meg a nagyapától való transzcendens búcsúzást.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!