Szerzői oldal

Életrajz

(Szív Ernő és Eric Moussambani álnéven is)

1962 Törökszentmiklóson született
1986 a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerez diplomát
1989 a Délmagyarország kulturális rovatának vezetője
1990-98 a Szegeden megjelenő Pompeji c. folyóirat szerkesztője
1993 az Élet és Irodalom főmunkatársa

Díjak:
1993 Déry Tibor-jutalom, 1994 Év Könyve jutalom, 1994 Szép Ernő jutalom, 1996 Alföld-díj, 1998 József Attila-díj , 2008 Márai-díj, 2009 Babérkoszorú-díj

A könnymutatványosok legendája
1999

A regény megdöbbentő gazdagsága a fantasztikum közelében jár. A cselekmény több mint egy évszázadot fog át: a török kori Magyarországon játszódik a 16-17. században. Az események mágikus-mitikus formát öltenek. Az öt vándor "könnymutatványos" (a horvát, a magyar, a szerb, a zsidó és a török) ötféle könnyet ont (jégesőt, fekete skarabeust, akácmézet, habzó vért és üvegtörmeléket), de a csodás mutatványnak mindig a jelen eseményekhez is közük van. A könnymutatványosok lazán kapcsolódnak koruk vágyott, rettegett és mesés eseményeihez. Aki elfogadja az események és szereplők elképesztő változatosságát, a szellemes epizódok ringlispíljét, a Márquez-i csodák mágikus valóságában találhatja magát.

A lojangi kutyavadászok
2002

Korábbi műveitől eltérően Darvasi ezúttal a császárkori Kína idegenül is ismerős, keleti kultúrájába helyezi történeteit. A novelláskötet két ciklusból áll: a Kutyavadászok Lojangból 17 novellát tartalmaz, a Csin Akadémia rövidtörténeteket, aforizmákat, töredékeket. A szövegek nem utánozzák a klasszikus kínai elbeszéléseket, de érdekesen imitálják őket: átvesznek egyes motívumokat, figurákat, felidéznek egyfajta szemléletmódot. Ám Darvasi írásai nem orientalista szövegek, a szerzőt inkább a saját, európai, közép-európai kultúrája foglalkoztatja. Az emberi tudás, a képzelet, az igazság és a hazugság fogalma, a rejtőzködés, a kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság izgatja az elbeszélő fantáziáját. Egy kiváló mesélő áll előttünk, akinek még azt is elhisszük, hogy ért valamit a kínai kultúrához.

Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború
2002

A regény főhőse, Trapiti, a furcsa kis manó váratlanul bukkan fel Kavicsvárban. A bevezető fejezetek az ősi korban játszódnak, mikor a kisvárost a vad bizurr-mizurr nép lakta. Utolsó királyuk, a "jó" (valójában gonosz) Szakács király gyanús körülmények közt vette át a hatalmat, miközben elődje, az igazságos Harmadik Alfréd Bökkelöki rejtélyes módon eltűnt. Sejtjük, hogy Trapiti a jó király (a krónikák által eltitkolt) fia, és hogy Szakács király meghamisította a történelmet. A barátságos kisvárosban, remekül megjelenített, karakteres figurák élnek (például Bánatos Olivér festőművész, Ühüm bácsi, a játékos polgármester, Pepe Géza és Pepe Pista utcaseprők, akik mindig ugyanazt mondják, Holle mama, aki a világ legjobb tökfőzelékét tudja főzni). A kisváros ellen támadást indít a Főfővárosi Főfőtanács szürke egyenruhás hivatalnokainak vezére, a Főfőtanácsos (a Szakács király reinkarnációja). De a "trapitizés" (a játékosság és a humánum) győzedelmeskedik.

Trapiti és a borzasztó nyúl
2004

373 oldal 2002-ben jelent meg Darvasi meseregényének első része, a Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború, mely nagy sikert aratott, az év gyerekkönyvének is választották Magyarországon. Az első kötetet nyolc éven felülieknek ajánlotta a kiadó, a mostani, második kötet kicsit nagyobb, körülbelül tízéves gyerekeknek való inkább. Meseszövése bonyolultabb, ám ezzel együtt színesebb és érdekesebb, ugyanakkor megjelenik benne a szerelem és a bűnügyek világa is. Az előszó feleleveníti az első könyvet, elősegítve az új olvasóknak a történetbe való bekapcsolódást, és utólag is kedvet csinálva az első kötethez. (Bánatos Olivér festőművész és Virág Viola virágáruslány esküvői fotójának leírásakor felvillannak a különös kisvárosi karakterek: Ühüm bácsi, a polgármester és felesége, Ühüm néni; Holle mama, aki a világ legjobb tökfőzelékét főzi; Farkas Béla, a volt farkas; a Pepe-testvérek, akik utcaseprők és mindig ugyanazt mondják; Picike Ferike, az alacsony növésű kéményseprő; Vendelin és Varéria, az állandóan veszekedő szerelmespár; Hektor Viktor, a hős tűzoltóparancsnok stb.) Az új történet egy fokkal vadabb, mint a korábbi. Titokzatos hang ijesztgeti az embereket, sugárzó nyuszi kergeti különféle kényszeres őrületekbe a kavicsvári polgárokat, a gonoszok még emberrablásra is képesek (Trapitit és Valikát rabolják el egy autóban). Akciók, izgalmak, feszült pillanatok vannak bőven. A gonoszok ellen Boleszláv főfelügyelő (Holle mama férje) nyomoz sikerrel. Nagyrészt neki köszönhető a győzelem, aztán a végén ő foglalja össze 'a nyomozás eredményét' is. A krimit átszövik a szerelmi szálak. Főhősünk, Trapiti Valikával kerül egyre izgalmasabb kapcsolatba. Közben Kavicsvár többi szereplőjének szerelmi kalandjait is alaposan megismerjük. Trapiti kisvárosa végül megmenekül a gonoszoktól, szereplői visszatérnek a megszokott életükhöz. De előtte még rengeteg kaland vár rájuk, a gonoszok minden trükköt bevetnek, a különleges jóságtablettáktól kezdve a Borzasztó együttes őrületes popkoncertjéig -- annak érdekében, hogy megpróbálják legyőzni a kedves, jóságos figurákat. Sok rövid fejezetből áll a regény, a fejezetek soha nem az előzőt folytatják, mindig új esemény, történetszál, szereplő villan fel, de úgy, hogy az egész meseszövés mégis jól követhető marad a gyerekolvasók számára is. Ügyesen felépített, izgalmas, eredeti és nagyon sokszínű gyerek-krimi. "Darvasi László a műfaj legjobb hagyományait követve éppúgy figyelemre méltó tisztelettel és szeretettel fordul a mesék felé, mint a gyerekek és a mesét szerető felnőttek felé." litera.hu

A világ legboldogabb zenekara
2006

369 oldal A könyv az első négy, 1993 és 1998 közt megjelent novelláskötetből válogat. A bő termésből mindössze 18 novellát. Az első elbeszélés A veinhageni rózsabokrok című, az utolsó a Szerelmem, Dumumba elvtársnő. Darvasi 1993-as harmadik kötetével (egyben első klasszikus novelláskötetével), A veinhageni rózsabokrokkal robbant be a magyar irodalmi életbe. A válogatáshoz alapul vett négy novelláskötet idején írta első regényét, A könnymutatványosok legendáját, s ezek a művek alkotják együtt eddigi életművének első korszakát. Ezért fejeződik be a mostani válogatás a 90-es évek végével. Hét novella szerepel a híres első novelláskötetből (többek közt a sokat emlegetett Kalaf áriája vagy A witembergi kőtörők), csupán egy a következőből (Koller, a férj), három a harmadikból (például A fuldai Kékvízesés) és hét a negyedikből (köztük A brazilok labdája). Darvasi eredeti és kivételes elbeszélő tehetség, elbeszélésmódja hol rezignált, melankolikus, hol naturális, mondhatni brutális, hol ironikus, játékos, hol meg krimibe illően izgalmas. De mindig szenvedélyes és fordulatos. Virtuóz, de nem öncélú. Az ábrázolt világ sokszor furcsa, idegenszerű, a helyszínek gyakran a Föld távoli vidékei, a figurák különös nevű alakok. Az író témái azonban mindig az irodalom legnagyobbjai közül valók. Szerelem, csábítás, vágy - halál, fájdalom, pusztulás. Sokszor egy-egy konkrét izgalmas nyomozás szemtanúi is lehetünk, de a legnagyobb emberi titkok nem kriminalisztikai jellegűek. A címadó novellában például a város nagyon kövér polgármestere, Kern József a választási küzdelemben megígéri, hogy lesz Zenekar, de évekig mégse lesz. Mire végül az állatkereskedő állataiból mégis összeáll a "Zenekar", addigra meg elszabadul a pokol, irracionális gyilkosságok veszik kezdetüket, melyekre nincs ésszerű magyarázat. . Darvasit többek közt azért is ünnepelte kezdettől fogva a magyar kritika, mert szenvedélyesen és különös módon tud történeteket elmesélni. Ez a gyűjtemény is megmutatja, milyen változatos és gazdag ez az írói világ történetekben, helyszínekben, figurákban, fordulatokban. A történetek együttolvasása azt is jól láttatja, mennyire tudatosan építkezik, mennyire megfontoltan adagolja, variálja, nagyítja fel vagy deformálja a történetelemeket ez a karakteres elbeszélő művészet. "[Ez a kötet] újrakontextualizálja, s ennyiben - talán - újra is olvastatja az 1999-ben megjelent nagyregényt, A könnymutatványosok legendáját, világosan megmutatja az ehhez a vitathatatlan kanonikus rangú, de igazán talán még meg nem értett, fontos szöveghez vezető, s annak interpretációját jelentősen segítő utakat." Szilasi László, Élet és Irodalom Darvasi László legújabb kötete a szerző eddigi életműve első szakaszából, a ma már beszerezhetetlen első négy novelláskötetéből válogat (A veinhageni rózsabokrok, 1993, A Borgognoni-féle szomorúság, 1994, A Kleofás-képregény, 1995, Szerelmem, Dumumba elvtársnő, 1998), anyaga tehát nem azonos a három nyelvre is lefordított összeállítással, amely egy novella címét viseli: A világ legszomorúbb zenekara. A történetek (a kötet végének magyar novellái kivételével) bizonytalan vagy távoli, ám igen erős hangulati hatású helyszíneken, és bizonytalan vagy távoli időkben játszódnak, gyakran a mesék, legendák világát idézve. A cselekmény mellett legalább olyan fontos az elbeszélő alakja, aki hol tudatosan reflektál az általa előadandó eseményre (ilyenkor többnyire valamilyen írásos műfajban), hol öntudatlanul jellemzi önmagát, miközben valakiknek mesél. Darvasi prózája a lét legfontosabb kérdéseit (halál, bűn, gyász, szerelem, hatalom) járja körül, de történetei gyakran talányosan nyitva maradnak, az olvasóra bízzák megfejtésüket. Éppen ezért a legtöbbet nehéz (és félrevezető) volna összefoglalni. A legjelentősebb írásokat kiemelve: az abszurd elemekkel teli „Stammer úr São Paulóban” voltaképp egy idős házaspár integritását mutatja meg egy olyan emberrel szemben, aki képes „viccből” azt állítani a saját gyerekéről, hogy meghalt. „A fuldai Kékvízesés” a felelősségét szemtanúként is átérző, idős orvossal mondat el egy harminc évvel korábban megesett történetet, amelyben két fiatal lány ki nem mondott szerelme, ki nem élt érzelmi világa két, igen különböző gyilkossághoz vezet. A kisregény méretű „A Zord Apa, avagy a Werner-lány hiteles története” a századelőn, Magyarországon játszódik, egy fiatal törvényszéki orvos jár benne nyomára egy gyilkosságnak – félig öntudatlanul, ösztönösen, és ahogy a krimihez illik, saját bőrét is veszélyeztetve. Elbeszélői stílusa a kor novellisztikáját, annak is műkedvelő utánzatát idézi (a fiatalember nagybátyja mintha maga Csáth Géza volna), ám az elbeszélés súlya alatt egyre őszintébb és pontosabb, jobb mondatokat írna. Az utolsó négy írás (Darvasi negyedik kötetéből) az ötvenes évek Magyarországán játszódik. Az „El Qahira” például az 1956-os forradalom alatt Magyarországra vezényelt szovjet kiskatonák tévhitére épül, akik úgy értesültek, hogy Egyiptomban járnak. A narrátor ezúttal egy sebesült katona, aki a kedvesének fogalmaz levelet a kórházban, fejben, mivel talán megvakult, és szerelmes magyarázataiból, egyszerre groteszk és megindító történetmondásából kiderül, milyen töretlenül fenntartható a kommunikációs képtelenség, mennyire nem számítanak a személyes tapasztalatok sem, mennyire ki van szolgáltatva az egyik nemzet a másiknak, a naiv, jószándékú egyén a hatalomnak, hogy a forradalom eseményeinek a magyarok által ismert részleteit egész más szemszögből is lehet értelmezni (mintha hirtelen Swiftnek a Gulliver utazásaiból ismert optikáját, szatíráját is kölcsönvette volna a szerző). Darvasi a középnemzedék egyik legelismertebb alakja, prózája az abszurd többféle hagyományával is rokonságban van, Beckettől Malamudig, Örkénytől Bodor Ádámig.

A titokzatos világválogatott
2006

Ez a kötet is a szerző német kiadójának (Suhrkamp) felkérésére született a futball-világbajnokság apropójából, miként Esterházy könyve. Mérvadó német sajtóvélemények szerint a két magyar író könyve a szezon két legjobb focikönyve jelenleg Németországban. Darvasi régóta ír foci tárgyú rövidtörténeteket, tárcanovellákat, ezeket gyűjtötte most egybe. Nem fűzi föl őket egy új történetre, mint Esterházy, hanem meghagyja őket úgy, ahogy hajdan újságokban és korábbi köteteiben is már megjelentek. Az alcím megtévesztő: a könyv nem a labdarúgás történetéről szól, hanem ennek kapcsán az emberi szenvedélyről, örömről és szenvedésről, vágyról és szomorúságról. A történetek a labdarúgás elmúlt évtizedeinek valóságos vagy költött legendáira koncentrálnak, megtörtént esetek feldolgozásai váltakoznak a fantázia legmerészebb termékeivel. Például felbukkan egy jamaicai édesanya, aki a sorsdöntő meccs előtt sorra lefekszik az ellenfél focistáival. Na, ez most megtörtént vagy kitalált eset? "Szomorú történetek ezek a foci legörömtelibb pillanatairól. Vagy fordítva." Papp Sándor Zsigmond, Élet és Irodalom.

Virágzabálók
2009

Nem túlzás már most kijelenteni, hogy a Virágzabálók a jelenlegi magyar próza egyik legfontosabb eseménye és legizgalmasabb teljesítménye. Darvasi László műve nem váratlan meglepetés, sokkal inkább várt betetőzés, ha már a regény egyik központi metaforája az árvíz, akkor mondhatjuk, hogy lassú tetőzés, melynek nyomait, előzményeit már az elmúlt években is figyelemmel kísérhettük. Bár a korábbi folyóiratközléseket radikálisan átírta a szerző. A Virágzabálók egy korszak regénye. A tizenkilencedik század második felében vagyunk, még a régi világban, melynek gyökerei, szokásai, hagyományai több évszázad mélyre nyúlnak vissza. A regény egyik része e hosszúra nyúlt század derekán, 1848-49 zaklatott éveiben játszódik. A másik rész már a századvéghez, és a századvég-érzethez közelít. A Virágzabálók egy város regénye. A Magyarország déli részén található alapvetően multikulturális, igazi közép-európai város, Szeged regénye. Darvasi évtizedeket lakott ebben a városban, ismeri minden sarkát, minden titkát és minden hídját. És a híd jelen esetben különösen fontos helyszín is, ugyanis Szeged városán keresztül folyik a Tisza, és történetünk lapjain nem csak hogy keresztül folyik, hanem árad, kiönt. Elmossa a város régi kontúrjait, és megteremti az új Szegedet. A Virágzabálók a szabad, szerteágazó történetmesélés regénye, amely újra megtalálja a maga klasszikus léptékét és tempóját. Valóságos narrációs ágak, mesefonalak önállósítják magukat, sőt a posztmodern játékok is szót kérnek olykor-olykor. És ha már szót kérnek, akkor szót is kapnak. Darvasi hol a távoli horizontot fürkészi, hol pedig az egészen közeli fűszálakat nagyítja fel. A Virágzabálók szerelmetes története elmondhatatlan, hangulata leírhatatlan. Ebben a regényben el kell veszni, azzal az örömteli tudattal veszni el, hogy visz minket valahová ennek az epikának a hömpölygő folyama. Mágikus és reális. Meseszerű és ironikus. Század-végi és ezred-eleji. Történelmi és közben nagyon is mai. Ködös és kristálytiszta. Világos és virágos. Remekmű és stop.

Vándorló sírok
2012

Darvasi László legújabb novelláskötetének fejezetei, ahogy a cikluscímek is jelzik (Édenkert, Kína visszatér, A Holm-féle előadás, Jézus-manökenek, A szomszéd halála) nagy térbeli és időbeli távolságokat ölelnek fel. A kötet központi témája a halál, mely más-más módon, de mindegyik kisprózában megjelenik, mindig szoros összefüggésben az emlékezéssel és az írással. A Tündérdomb című novellában a tömegsír, mint az emberek lemészárlásának jele és emléke értelmezhetetlen és feldolgozhatatlan a két szereplő, mind a mester, mind a tanítvány számára. A trauma egyetlen feloldási lehetőségeként a novella a halottak történetének megírását kínálja fel. Ennek másik változata a kötet első ciklusának szövegegyüttese (Édenkert), melyben két ember – egy nő és egy férfi – történetében jelenik meg a halál és elmúlás tematikája, emlékekkel, víziókkal, erotikával tarkítva. Darvasi mágikus-realista prózájában a halottak kiszámíthatatlan jelenléte tértől és időtől teljesen független. Mítikus működésük mindig nagy hatással van az élőkre, legyen szó elátkozott agyagból megformált műalkotásokról vagy Júdás és Jézus történetének rendhagyó újrameséléséről. A Darvasira jellemző rövid mondatok révén egyszerre kaphatunk rendkívül pontos és végtelenül elbizonytalanító képet egy-egy szereplőről vagy történésről. S habár a korok és helyszínek (ókori Kína, Jézus kora, keresztes háborúk) igen változatosak, a novellák teljesen egyéni egységet is alkotnak.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!