Szerzői oldal

Dobai Péter
( 1944 )

Életrajz

1944. augusztus 12. Budapesten született
1963 Budapesten érettségizik az Eötvös József Gimnáziumban
1963–65 matróz, majd kormányos tengerjáró hajókon
1970 az ELTE filozófia–olasz szakán szerez diplomát
1970–1994 a MAFILM rendezőasszisztense, dramaturgja és forgatókönyvírója, a Balázs Béla Stúdió filmrendezője
1973–74 ösztöndíjjal Kubában tartózkodik
1992 - a Magyar Művészeti Akadémia tagja

Főbb díjai
1973 Irodalmi Alap Nívódíja, 1975 A Magvető Könyvkiadó Nívódíja, 1976, 1982 József Attila-díj, 1981 Az Év Legjobb Forgatókönyve díj Cannes-ban, 1982 Cinema Narrativa-díj , 1983 Filmkritikusok díja, 1990 Balázs Béla-díj, 2000 Magyar Köztársaság babérkoszorúja, 2001 Alkotói Nagydíj (MAOE), 2001 Ferencváros díszpolgára, 2004 a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje

A birodalom ezredese
1985

A birodalom ezredese, 1985 Dobai Péter a magyar történelemből vette regényének hősét, Alfred Redl ezredest, és kalandregénybe illő fordulatossággal, ugyanakkor erős atmoszferikus hatást elérve írja meg a kínosan kötelességtudó, voltaképp tulajdonságok nélküli, feltörekvő ember történetét. Redl a karrierért Kubinyi Katalinhoz fűződő, számára amúgy sem nagyon fontos kapcsolatát is feláldozza, bár ezt rejtett homoszexualitása is motiválja. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonai hírszerzésének parancsnokát, a birodalom legjobb Balkán-szakértőjét idegen hatalmaknak végzett kémkedés vádja miatt öngyilkosságra szólítják fel, és ezt a parancsot is szinte ugyanolyan mechanikusan teljesíti, akár a többit. Redl élete és halála végül is a Monarchia széthullásának szimbóluma. Más irodalmi források (John Osborne „A Partiot for Me!” című színműve, Egon Erwin Kisch nyomozati cikkei és Stefan Zweig írásai) szabad felhasználásával Dobai írta Szabó István Redl ezredes (1984) című filmjének forgatókönyvét.

Ív
1988

Ív, 1988 A regény kezdete előtt húsz évvel János és Anka szerelme valamiért megszakadt, azóta mindketten új házasságban, új viszonyrendszerben élnek. De ez nem akadályozza meg a híres és népszerű építészmérnököt és a gyönyörű jogásznőt, hogy néha találkozzanak, és a regény elején romantikus hétvégére ne induljanak egy pilisi erdészházba. Közben azonban a hó körülzárja a házat, és a szerelmesek a tervezettnél két nappal tovább maradnak, míg a katonaság ki nem szabadítja őket. A házban a zabolátlan szerelem vendégei, a külvilágban a kialakult rend várja őket. Tegyei János felesége, a szintén szépséges Szilvia egy véletlen miatt leleplezi férje alibijét és válni akar, de János le tudja beszélni - Anka férje pedig észre sem veszi, hogy a felesége nem az anyjánál járt vidéken. A mérnök szívesen ad elő a szakmájáról: egy tévéinterjúban, egyetemi diákjai előtt, de még magánbeszélgetésben is. Beszél az építészet és a zene kapcsolatáról, a térbeli ritmikáról, gondolkodásmódjában az épületek és a kapcsolatok egymást tükrözik, erre utal a regény címe is. A főhős egy keserű pillanatban megfogalmazza az önismeret lehetetlenségét. „Szökni Ankával, már ma, legkésőbb: holnap, vonattal, repülővel, autóval vagy dunai szárnyas hajóval akár?! Ez volna a modus vivendi? Ez volna az ’ív’ és az ’ívelések’ védelme? Ez volna a nagy terv? Vagy a nagy álom volna csupán?” Kérdései nyitva maradnak.

Ma könnyebb. Holnap messzebb
2003

Ma könnyebb. Holnap messzebb , 2003 Dobai költőként indult, és időről időre vissza is tér a költészethez. Nyolcadik verseskötetében gazdag élete, tengerészmúltja motiválja létbölcseleti jellegű líráját („Csepel, Szabad kikötő, 1963”). Egyfelől az emlékezés, a múlt, másfelől azonban a körülményektől való elhatárolódás igénye, a dolgok okának, esetleges voltának kutatása is megjelenik. A kötet címét a „Viszontlátás sötét kora” első két sora adja: „Ma könnyebb. Holnap messzebb. / Elmegyek élni. Maradok meghalni” - játékosság és filozófia tárul föl ebben a két sorban, a várt és a szövegbeli alternatívák (ma- holnap; könnyebb-nehezebb, illetve közelebb-messzebb; elmegyek-maradok; élni-meghalni) azt sugallják, hogy van választás, a „maradok meghalni” épp olyan döntés, mint fiatalabb életkorban „elmenni élni”. Az út az élet (és a pálya) metaforája: „Út nélkül megyünk, / mégis odaérünk, az érkezésünk hiába céltalan.” („Ha nehezen is, de lexikon leszünk”) „Azok az általános egzisztenciális kérdések, amelyek [Dobai Péter] verseinek lényegi ihletői, időtlenek, jóllehet éppen az idő, az elmúlás és az emlékezés problémája köré szerveződik költészete. Akár privát metafizikaként is olvasható a kötet, bár nem (rendszer)alkotó jellege, inkább vizsgálódó-kérdező ’módszere’ teszi azzá. Csak valóban bölcseleti igénnyel megszólaló költészet jelentheti ki: ’Könnyű lenni, létezni, de élni nehéz...’” - írja Szalai Zsolt.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!