Szerzői oldal

Dragomán György
( 1973 )

» A pusztítás könyve (2002)
» Nihil (2003)
» A fehér király (2005)

Életrajz

1973 szeptember 10-én született Marosvásárhelyen
1988 családjával áttelepül Magyarországra
1992 Szombathelyen végez a Nagy Lajos Gimnáziumban
1992-1998 angol-filozófia szakos az ELTÉ-n; az Eötvös Collegium és a Láthatatlan Collegium diákja
1998-2001 modern angol irodalomból PhD, ELTE
2003 az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának magyar résztvevője

Díjak
2002 Soros ösztöndíj, 2002 Mozgó Világ nívódíj, 2003 Bródy-díj, 2005 Márai-díj, 2007 József Attila-díj

A pusztítás könyve
2002

A feszes, már-már érzékien érzékletes történet valahol napjaink Kelet-Közép-Európájában játszódik, két háború közt. A történet ideje szinte az olvasás idejével párhuzamos: három nap. A kezdetén a főhős, a parancsmegtagadásért száműzött huszonhat eves Fábián, egy tél eleji napon egy peremvidéki városba érkezik, ahol a város teljhatalmú kormányzójának uralma alá kerül, és mindenki tőle várja a szabadulást: a kormányzó két vonzó, öngyilkos hajlamú lánya, az öregasszony, akinél elszállásolták, és bizonyos tekintetben maga a mitikus szörnyeteghez hasonló, testes és erőszakos kormányzó is, aki vele akarja megosztani sötét tetteinek felelősségét. Fábián feladata az volna, hogy megépítsen egy menekülttábort a város melletti erdőben, de hamarosan kiderül: a táborra nem lesz szükség. A Fábián körüli események brutalitása és az erdei állatok oktalan lemészárlása előrevetíti, hogy miért: gyülevész fegyveresek várakoznak az éjszakai erdőben, kiásott gödrök és meszes-zsákok mellett, és hiába történik meg közben a kormányzó és Fábián döntő párviadala, a történelmi végzetet, a tömeges emberhalált nem lehet elkerülni, hiszen mindig lesz, aki kiadja a tűzparancsot. A történet hagyományos, az elbeszélésmód kísérleti: nem a főszereplő gondolatait és következtetéseit olvashatjuk, hanem - az egyes szám harmadik személyű narráció ellenére - a szemével látunk és a bőrével érzékelünk, végigjárjuk végzetes útját, mintegy tettestárssá válva, testileg tapasztalhatjuk meg az indulatok erejét és az akaratlanul is elkövetett bűnt. Rejtélyei és szorongató csendje ellenére regény nem elhallgat, hanem megláttat, és ha van erőnk nem elfordítani a fejünket, érteni fogjuk azt is, hogy mi az, amit látunk.

Nihil
2003

A pécsi színházi fesztivál felolvasószínpadán bemutatott dráma egy világtól elzárt, föld alatti atombunker lakóiról szól (a kígyótestű leányról, a kétfejű emberről és a sosem öregedő fiúról), akiknek szörnyű, de legalább bejáratott életét felkavarja egy kívülről jött személy, aki nemcsak odakerülésük körülményeit kezdi feszegetni, de megcsillantja előttük a szabadulás lehetőségét is – persze hiába.

A fehér király
2005

303 oldal A szerző második regénye is a kelet-európai diktatúrák világát idézi, mint az első, s közben azt az általános emberi problémát boncolgatja: hogyan lehetséges, hogy képesek vagyunk a legszörnyűbb körülmények közt is a túlélésre, sőt a reményre. A kiszolgáltatottság közepette is valamiféle értelmes életet próbálnak élni mindazok, akiknek életét a politikai erőszak torzítja el. A mostani regény erőteljesebb, egységesebb, koncentráltabb, mint az előző. A történetet egy tizenegy éves kisfiú mondja el. Apját politikai okokból a Duna-delta munkatáborába viszik, a gyerek anyjával marad. A gyerek persze először nem is tudja, nem is érti, mi történt pontosan, bár a szeme láttára viszik el apját - ahogy mondják - 'kollégái'. Aztán lassan tisztul előtte is a kép, az elhallgatások, hazugságok mögött megérti a tragikus helyzet lényegét. Egy évet ölel át a könyv, a regény végén a nagyapa temetésére hazaengedik az apát, ekkor találkoznak, de hogy mi történik vele utána, azt már a regényből nem tudjuk meg. A helyszín a 80-as évek Romániája. Külön jó, hogy az eseményeket egy gyerek szemével látjuk, így a tragikus fejlemények sokszor inkább különösnek, furcsának, néha kifejezetten érdekesnek hatnak. A gyerek megtalálja a játékos izgalmakat meg az apró vágyakat és reményeket ebben a lepusztult világban is. A 18 fejezet 18 önálló novellaként is olvasható. Az egyikben tulipánokat lop a fiú a térről anyja születésnapján, mert apja is ezt a virágot szokta neki hozni (1. tulipánok). Egy másikban a gyerekek háborúsdit játszanak, ebben utánozzák azt a brutalitást, amit e felnőttektől látnak (9. háború). Egy harmadikban elkíséri anyját egy ismerőshöz, a volt nagykövethez, akitől anyja segítséget kérne, ám az előbb le akarna vele feküdni (10. afrika). Egy következőben a fiú születésnapjára anyja gesztenyés alagutat csinál, kedvenc édességét, de a felét odaadja a becsengető, vállfákkal és csipeszekkel házaló gyereknek, mert az még náluk is sokkal szegényebb (13. alagút). A Dzsátá névre hallgató kisfiú közben épp a számára oly fontos kiskamaszkorban van, de nem élheti a fiúk szokásos életét: hirtelen szinte felnőtté kell válnia, anyja mellett apja helyett is helyt kell állnia. A regény nyelve ügyesen épül rá a gyereknyelvre és a gyereklogikára, és ennek segítségével annak a világnak a természetéhez is közelebb kerülünk, melyet a gyerek nem is ért egészen, mégis a maga gondolkodásmódjában és a maga fantáziájával tökéletesen leképez. "'témáját' igazán életteli, egyenletes színvonalú, megrendítő műben dolgozza föl" Reményi József Tamás, Népszabadság Kelet-Európa, vagy még inkább Románia alternatív története a késő huszadik században: egy forradalomnak titulált polgárháború után ismét diktatúra következik. A történetet most egy kiskamasz fiú szemével látjuk, ő meséli el izgatottan, szinte egy szuszra, hogyan vitték el az apját a Duna-csatorna munkatáborába, és hogyan élték túl valahogy mégis az ezt követő hosszú évet magányos és kitaszított édesanyjával. A regény fejezeteit adó novellák önmagukban is olvashatók, mindegyik egy-egy beavatási történet: a hajnali házkutatás, a Csernobil napján lejátszott focimeccs, az ajándékképpen lelőtt macska, az anya kétségbeesett próbálkozása az Afrikából hazarendelt nagykövetnél, vagy a fiúk kegyetlen háborús játéka, amely a csak apáik cselekedeteit másolja - mindegyik azt mutatja be, hogyan kell szinte nap mint nap szembesülnie a gyereknek a szex és az erőszak világával, de úgy, hogy közben mindvégig ártatlan marad. Az elbeszélés még a legsötétebb pillanataiban is csupa életerő, humor és izgatott kíváncsiság. Az önéletrajzi elemeket is felhasználó, de korántsem önéletrajzi regény darabjai olvashatóak a folyóiratokban.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!