|
|
Dsida Jenő |
|
(
1907
- 1938
)
|
| |
|
Dsida Jenő
1907 (május 17.) az erdélyi Szatmárnémetiben született (Satu Mare, Románia)
1925 beiratkozik a kolozsvári egyetem jogi karára, de tanulmányait nem fejezi be
1927 a Pásztortűz technikai szerkesztője, majd (1930–43) társszerkesztője
1928–29 a báró Huszár családnál házitanító
1928–37 az Erdélyi Fiatalok c. lap alapító tagja, majd főmunkatársa
1929 a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja
1930 az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja
1931 az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja és titkára
1933 a romániai PEN Klub magyar tagozatának titkára; egy zarándokcsoporttal Olaszországba utazik, fogadja őket a pápa
1938 Kolozsváron hal meg
|
|
1928 Leselkedő magány (versek)
1933 Nagycsütörtök (versek)
1933 Magyar karaván Itálián keresztül (riport)
1938 Angyalok citeráján (versek)
1983 Összegyűjtött versek és műfordítások
1991 Dsida Jenő levelesládája
1992 Séta egy csodálatos szigeten, prózai írások (bibliográfiával)
1997 Légy már legenda, Dsida Jenő összes versei és műfordításai
|
1928
Leselkedő magány
(.)
Dsida az egzisztenciális kétely költője. Versei gazdag formaművészetében a Nyugatos hagyomány, különösen Kosztolányi követője, a költészetet tiszta művészetnek tekinti. Már korai verseiben megdöbbentő erővel, mesteri technikával kapja el a pillanat hangulatát. Dsida számára a transzcendencia személyes élmény, amely nem puszta megnyugvást jelent. Állandó szorongását a köd-metafora gyakori alkalmazása fejezi ki. Első kötetére már az expresszionizmus lazább ritmusa és a szabad vers hat, kísérletein Trakl, Rilke és a szimbolisták hatása érződik. Korai költészetének visszatérő képei (üres ház, temető, őszi erdő) világfájdalmasak: minden múló, a költő maga is beteg ember, aki súlyos árat fizet a pillanat gyönyöréért.
|
1933
Nagycsütörtök
(.)
Második kötetében Dsida bukolikus falat von tűnődései köré. Verseiben megjelennek az impresszionizmus jegyei, még a halál is afféle könnyű álom, béke. De a későbbi versekben az álmok disszonánsabb világa illúziónak mutatja az idillt. Innen a költői messianizmus új világba menekül, gyakran egy-egy mítosz, legenda parafrázisát írja meg. A lázadó Krisztussal azonosul. Mivel nem tudja feloldani az emberiséget megváltó humanista küldetése és a tehetetlenség érzete közötti ellentmondást, messianizmusát kikezdi a tragikus kétely. Ugyanakkor a társadalom elnyomottjairól humánummal, a személyes felelősség hangján szól.
|
1938
Angyalok citeráján
(.)
A posztumusz kötetben ismét több a vallásos tartalmú vers, Dsida meglepő módon épp itt a realizmushoz közelít, és Villonhoz hasonlóan szólítja meg Istent és a Halál. Az örömkeresés is a vallás parancsa: a nagyvárosi élet lelkesíti a költőt, aki minden élőt kitörő örömmel köszönt. Utolsó verseiben azonban ismét az elkerülhetetlen halál tudata kísért, a félelmet csak a vallásos odaadás csitítja, persze nem a katolikus egyház merev elvárásairól, inkább a nyomorult ember áhítatáról van szó. A hite korlátaival tisztában lévő költőnek az ismeretlentől való félelme nem idegen a miszticizmustól sem.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
