Szerzői oldal

Eörsi István
( 1931 - 2005 )

Életrajz

1931 (jún. 16.) Budapesten született
1949–53 az ELTE-n magyar tanári diplomát szerez; a Szabad Ifjúság c. lap munkatársa
1956 újságíróként vesz részt vett a forradalomban; decemberben letartóztatják, 8 évre ítélik
1960 amnesztiával szabadul
1960–67 alkalmi szellemi munkákból, fordításból él
1967 az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa
1977–82 és 1989-től a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja
1982– szabadfoglalkozású író;
a Magyar Narancs főmunkatársa
1983–1986 Nyugat-Berlinben él
1973–89 részt vesz a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozik
1989–2004 az SZDSZ Országos tanácsának tagja
2005. október 13-án meghal Budapesten

Díjai:
1952 József Attila-díj, 1983 a Frankfurter Autorenstiftung díja, 1988 Osztrák műfordítói díj, 1989 Déry Tibor-jutalom, 1989, 1990 Színikritikusok Díja, 1991 1956-os Emlékérem; A Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje, 1993 IBBY-különdíj; Parnasszus-különdíj, 1996 a Soros Alapítvány életműdíja , 2005 Kossuth-díj

Emlékezés a régi szép időkre
1956

Eörsi a rendszerváltozás előtti években régi tervét valósítja meg: hajdani versei, valamint megtalált és felkutatott dokumentumok alapján megírja a forradalom utáni börtönéveit, az 1956. december 9. és 1960. augusztus 20. közötti időt, "hogy tisztán lássam életemnek ezt az időszakát". Hol magával is kíméletlenül őszintén, hol önironikusan felidézi a kihallgatások és a tárgyalások menetét, a forradalom eseményeit, az egymást követő börtönöket " Fő utca, Markó utca, Vác, Márianosztra, a Kozma utcai Gyűjtő ", de (drámáiból, verseiből ismert) groteszk humorérzéke nem hagyja el, az időrendet a hatalomról, az alattvalói magatartásról, az önigazolásról szóló éles megfigyelések szakítják meg, leírja a cellát és a poloskákat, portrét rajzol egy-egy fogolytársáról, kiemel egy-egy lélektani helyzetet. A könyv végén Eörsi hűséget esküszik a halottaknak.

Időm Gombroviczcsal
1994

A Gombroviczot olvasó Eörsi a lengyel szerző hatására, az ő életének fonalát követve minden korábbinál szigorúbban szándékozik önmagát megtalálni, éretté válni, szembenézni múlttal, világnézettel, hittel, barátokkal. Maga is meglepődik, amikor felismeri, hogy világértelmezése szempontjából közelebb áll hozzá az a hívő alkat, aki a hitével reflexív viszonyban van, mint az a vele elvileg azonos gondolkozású ember, aki illúziói rabja (ide tartozik Eörsi nagy tanítója, Lukács György is), vagy aki nem képes távlatból tekinteni eszméire. Így kerülnek a legszemélyesebb vallomások és élmények Eörsi könyvébe foglalja össze Szalai Júlia : vallomás a lelkesedésről, iróniáról, magyarság- és lengyelségtudatról, szexualitásról és erotikáról, írói becsvágyról, kudarcról, a mindennapi ellenzékiség egykori bensőségességéről és mai tarthatatlanságáról, bűn és erény relativitásáról, életmeghatározó esztétikai élményekről, riasztó álmokról, ijesztő forradalmárokról, a bőkezű igazságosság kisstílűségéről, öregedésről, bizarr újsághírekről, szerelmekről, homoszexualitásról, asszonyokról és férfiakról. A laza asszociációk vezette kettős napló a publicisztika, a novella, a vers, az esszé és a kritika műfaját ötvözi.

Kérdések, barátaimnak
2004

A csaknem öt évtized anyagát összefoglaló gyűjteményes Szögek után írt versek borítóján írja Eörsi: ... feltűnt, hogy miként terjeszkedik, mint itatóson a tinta, e könyv lapjain a halál témaköre. A régi témák, például a politika meg a szerelem nem iktatódnak ki, de körülfolyja őket a feketeség. ... Ebben a könyvben, még ha más haláláról írok is, beszivárog az önzetlen szomorúságba, hogy a mese részben már rólam szól. ... Úgy látszik, megváltoztam, de remélem, nem annyira, hogy ne ismerjenek rám barátaim és ellenségeim. A kötetből kiemelkedik a Petri halálára írott két vers.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!