Szerzői oldal

Életrajz

1950. április 14-én született Budapesten
1968 a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett
1974 matematikusi diplomát szerez az ELTE-n
1974-78 a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozik
1977 a Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja
1978 szabadfoglalkozású író

Díjak:
1980 A hollandiai Mikes Kelemen-kör Emlékérme, 1981 Aszú-díj (Mozgó Világ), 1983 Füst Milán-jutalom, 1984 Déry Tibor-jutalom, 1986 József Attila díj, 1988, 1989 Vilenica-díj (Szlovénia), 1990 Krúdy Gyula-díj, 1990 Év Könyve Jutalom, 1992 Soros Életműdíj, 1993 Római irodalmi fesztivál díja (Premio Opera di Poesia), 1993 Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíj, 1994 Order des Arts et des lettre (Paris), 1994 Szabad Sajtó Díj, 1995 A Soros Alapítvány Alkotói Díja, 1996 Kossuth díj, 1996 Szép Ernő-jutalom, 1999 Év embere-díj (Magyar Hírlap), 1999 Osztrák Állami Díj (Österreiches Literaturpreis), 2001 Magyar Irodalmi Díj, 2001 Márai-díj, 2002 Herder-díj, 2004 Pro Europa-díj, 2004 Grinzane Cavour-díj, 2004 Német Könyvkereskedők Béke-díja, 2006 Premio Letterario Internazionale Pablo Neruda, 2008 Angelus-díj (Wroclaw)

Fancsikó és Pinta
1976

"Fancsikóékat először 1951-ben találtam ki - szól a kötet bevezetője ("egy Előszó maskarájában"). "Egy szék a fal felé fordult. A karfán a fehér festék fölrepedezett, mintha megsértődött volna. Álltam a széken, és három szót selypegtem a világnak: fancsikó, kalokagatijja, pinta. A három szó, mint három üveggolyó, elgurult, s a felnőttek, ha volt idejük, mosolyogtak. Pedig én azt hiszem, hogy ezek a történetek már akkor bent voltak a szép üveggolyókban." Esterházy 1974-ben mutatkozott be az Alföldben hat novellával, amelyek aztán bekerültek ebbe az "írások egy darab madzagra fűzve" alcímű novellaciklusba, amely egy gyermek szemszögéből mutatja meg a világot, két "elválaszthatatlan jó barátja", Fancsikó és Pinta főszerepeltetésével. A kötet a későbbi Esterházy-prózák minden jellemzőjét felvonultatja: a mese- és anekdotaelemeket, a narráció (az elmondhatóság) nehézségének felismerését, a (család)történet széttagolását, a nyelvközpontúságot, a humort és a személyességet.

Pápai vizeken ne kalózkodj
1977

Az író, mint pincér, mint aki felszolgálja az írást. A nyelvet. Ebben a könyvben is fontos szerepet kap szerep és azonosság, világ és nyelv megfeleltethetősége. Ahogy egy későbbi könyvében (Egy kékharisnya feljegyzéseiből) mondja a szerző: "Az én mondataimnak amúgy is más a valósághoz való viszonya, majdnem fordított, mint ami normális. Nem leírom a valóság egy részét, és akkor úgy ellenőrzöm magamat, hogy jól dolgoztam-e, hogy ezek a mondatok valóban leírják-e azt a valóságot, hanem mondatokat eszkábálok, és a mondataim valóságát ellenőrzöm azon, hogy megnézem, van-e a világban olyan rész, amely megfelel ennek a leírásnak. Ez egy más viszony, amely lényegében azt állítja, hogy én csak a nyelvet tekintem valóságnak, és mindent nyelvnek tekintek." Ez azonban nem jár kételyek nélkül - idézet a regényből: "A bizonytalanságról beszélek. Arról, hogy a szöveged önmaga tartalmazza azokat a kétségeket, melyeket önmaga támaszt, s melyek jó része magára a szövegre vonatkozik."

Termelési-regény
1979

A magyar irodalom talán legviccesebb és leggroteszkebb regénye, a szocializmus frázisainak és abszurditásainak ironikus keveredése egy család hétköznapjainak önironikus bemutatásával. Az anekdotikus forma Mikszáth Kálmán alakját idézi meg, az elképesztő stiláris sokszínűséget pedig az elbeszélői nézőpont egysége fogja össze. A szokatlan szerkezetű kötet első 133 oldala a tényleges regényszöveg, a következő 335. oldal pedig az E. följegyzései címet viseli, amely mintegy lábjegyzetként szolgál az előzőekhez. Az elbeszélő személye beazonosíthatatlan: Esterházy hol narrátorként, hol szereplőként funkcionál, nem is beszélve az őt, a 'mestert' követő alteregóról, az Eckermannt idéző E.-ről. A fiatal Esterházyt nemcsak a leírhatóság kérdése foglalkoztatja itt (mint híressé vált kezdőmondata mutatja: "Nem találunk szavakat"), hanem a (regény)idő problémája és saját életének leírhatósága vagy leírhatatlansága is. Ahogy ő maga mondja egy interjúkötetben: "Balzacnál nem látjuk, hogy áll az írópultjánál. - De én azt látom magamon, hogy nagyon is ki vagyok szolgáltatva a konkrét pillanatnak. Ez a Termelési-regényben látszik a leginkább, a reménytelen versenyfutás a történéssel, a történet írásával, a regényidőnek a valóságos idővel való összefolyása, plusz-mínusz az ábrázolt idő..."

Bevezetés a szépirodalomba.
1986

A hétszázhuszonhét oldalas könyv "időjáték, térjáték": az idézett és saját szövegek (többek közt a fontos Esterházy-művek: a Kis Magyar Pornográfia, a Fuharosok és A szív segédigéi) mellett képek, rajzok, utalások szerepelnek, valamint az idézett személyek neve (legalább ezerötszáz), és "szó szerinti vagy torzított formában" idézett írásai, különös tekintettel a magyar irodalom nagyjaira (Csáth, Pilinszky) és a posztmodern prófétáira (Wittgenstein, Barthes, Borges, Joyce). Az eredetileg 1981-ben megjelent Függőnek itt tette hozzáférhetővé az idézetrendszerét, és ezzel a könyv megszűnt önálló műalkotás lenni, beépült a Bevezetés egészébe, ezzel is példázva az irodalom intertextuális létmódját. A könyv úgy vezet be 'a szépirodalomba', hogy közben tobzódik a nyelvben, dekonstruál, körülír, szétbeszél, humorral válaszol a tragédiákra, írással a leírhatatlanra, és lubickol a szövegben, hiszen, ahogy Esterházy maga mondja Marianna D. Birnbaum interjújában: "amit elvileg fel akarna az ember számolni, azt egyszersmind élvezi is." A szerkezeti koncepcióról ugyanitt így vall: "én a kezdet kezdetén, tehát 78-ban gondoltam el, így az egészet, mint valami számítógépes programot. (...) szavak, nagyobb egységek, történetek, amik vándorolnak, modulok! (...) bizonyos szövegek például mellérendeltek. Egy könyvben azonban minden egymás után jön. Ez egy örök probléma (...)"

Tizenhét hattyúk
1987

A kötet szerzőjeként Esterházy Csokonai Lilit adja meg, "egy tündöklő és vagány és kiszámíthatatlan, húszéves, szépséges" nőt, aki a nyolcvanas évek Magyarországáról ír fiktív naplójában, és közben kibontakozik identitáskeresése és saját mitologikus sorstragédiája. A könyv egyben kísérlet is volt: a kanonizált név vonzereje nélkül, pusztán a szöveg erejére támaszkodva vezetett be az irodalmi köztudatba egy eladdig teljesen ismeretlen írót. A regény különlegessége azonban nem elsősorban a szerző elleplezésében rejlik (a második kiadás fülszövegében Esterházy maga vallja be szerzőségét), hanem a nyelvezetében: Csokonai Lili a XVIII. századi emlékirat-írók és prédikátorok hangján szólal meg, de nemcsak a lélekről beszél leplezetlenül, hanem a testről is.

Egy nő
1995

"Esterházy regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú." (Nádas Péter) "A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiről. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat." (a kötet fülszövegéből)

Harmonia caelestis
2000

Esterházy Péter A szív segédigéi című könyvében édesanyjának állított emléket. Legújabb műve az édesapjáé - vagy minden édesapáé. A könyv tulajdonképpen két könyv: az első címe: Számozott mondatok az Esterházy család életéből. 371 darab hosszabb-rövidebb bekezdés, amely azokat az évszázadokat mondja el - mindig a megfelelő nyelvezettel - amelyeket ez az európai dinasztia átélt. Itt egyetlenegyszer sem mondatik ki az Esterházy név, itt mindenki "édesapám", legyen bár kuruc, labanc, törökverő, haldokló öregember, mauthauseni fogoly, Goethe-t elbűvölő nagyúr - sőt, gyermektelen férfiú. Így mindenkivel azonosítható, hiszen közös az emberi emlékezet, mely előhívja e hősöket. Ezer apró emlékfoszlány, fragmentum, anekdota-forgács, valódi és fiktív történelem keveredik itt - mély filozófiával átitatva. Esterházy saját magától is gyakran idéz, s van, hogy ismert műrészletek motívumait írja tovább. Barokkos a szerkezet, a számozott mondatok nincsenek egymás alá-, fölé-, elé, mögé rendelve. Óriási panoptikumot ír meg Esterházy itt a legkülönfélébb prózaformákban, a maximától a tanmeséig, a vallomásos önéletírástól a krónikáig. A második párdarab, a második könyv sokkal nyugodtabb szerkezetű. Ez a valódi családregény, a valóságos dédapa, nagyapa és apa másfélszáz évének kronologikus eseményei mentén, noha ennek címe: Egy Esterházy család vallomásai. Itt szinte lefokozódik a csillogó név, egy lesz csak a többi, más, reális családok közül, mely itt mégis kiemeltetik - hasonló tárgyiassággal, mint ahogyan Márai Sándor tette ezt az Egy polgár vallomásaiban, amely címre Esterházy is utal. Itt kerek szám, összesen kettőszáz történet adja e történelmi család lefelé ívelésének állomásait: hiszen az 1919-es rövid kommunista diktatúra után másodszor 1945 után kellett átélniük a jog- és vagyonvesztést, a teljes egzisztenciális fenyegetettséget. Természetesen ezekben a leggyakrabban abszurd és anekdotikus történetekben már benne van az 'én', hiszen az emlékező közvetlen tanúként rakja egymás mellé saját, gyermekkori emlékeitől kezdve az eseményeket, és személyesen is belemerül a történetekbe: beleejtik a keresztelő medencébe, a kitelepítéskor, a parasztcsaládnál tele van kérdésekkel, vagy apjával a focimeccsen köpködi a napraforgómagokat. Minden viszontagság és létbizonytalanság ellenére derű és harmónia árad ezekből az epizódokból, nem panasz. Valószínűleg igaza van Esterházy egyik elemzőjének, amikor a két könyv viszonyát a rész és az egész viszonyával szemlélteti. ".. lenyűgözően gazdag regény mind formai mind szemléleti szempontból. Az ötvenéves szerző pályájának egészen bizonyosan legkiemelkedőbb alkotása, azt is mondhatnám, hogy összegző mű, az egész Esterházy-oeuvre foglalata, de formai gazdagsága révén egy kicsit két-három évszázad magyar prózájának gyűjteménye is" Dérczy Péter, Élet és Irodalom "Az új regény nem kevésbé töredékekből épül, mint a korábbiak, s azok semmivel sem kevésbé egészek, ám a Harmonia caelestis Esterházy eddigi legnagyobb fesztávú kompozíciója, nagy ívű barokk munka." Reményi József Tamás, Népszabadság

Javított kiadás
2002

Esterházy Péter 2000 januárjában befejezte nagy regényét, a Harmonia caelestist (mely az apa regényeként is olvasható, s melyben egy megkerülhetetlenül fontos, nagyszabású apa-alakot jelenített meg), majd néhány nap múlva, január 28-án megtudta, hogy apja 1957-től 1980-ig III/III-as ügynök (azaz a Kádár-korszak politikai rendőrségének besúgója) volt. Az író kikérte a történeti hivatalból (itt őrzik Magyarországon a Kádár-rendszer titkosrendőrségének iratait) a családjára vonatkozó anyagot, gondolván, hátha talál valami érdekeset azzal kapcsolatban, hogyan figyelték meg őt. Ekkor érte a meglepetés. 2000. január 30-án kezdte írni a Javított kiadást, és 2002. áprilisában fejezte be. A mű két rétegből áll. Egyrészt az író 2000. január 30. és 2000. június 13. közt írott naplóját tartalmazza, melyet aztán még tovább ír a szerző a könyv megjelenésének hónapjáig, különböző zárójelek közé helyezve 2001-es és 2002-es megjegyzéseit. Másrészt részleteket kapunk a naplóbejegyzések között az apa (Esterházy Mátyás) jelentéseiből. (Az író családja a történelmi Esterházy család, nagyapja, gróf Esterházy Móric, 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt, fia, Mátyás itthon maradt, nem akarta hazáját elhagyni.) Esterházy apja Csanádi fedőnéven jelentett a családról, barátokról, ismerősökről. Épp azzal zsarolhatták meg valószínűleg, ami személyiségét is összetartotta: a családjával, négy fiával, azok jövőjével. Ügynöki jelentései -- melyeket a fiú a Történeti Hivatalban apja dossziéjából kimásolt -- mai szemmel nézve lényegtelen apróságokról szólnak. (A Csanádi-dosszié kimásolt anyagát barna betűvel szedték a könyvben.) Az a tény azonban, hogy apja a régi rendszer titkosrendőrségének besúgója volt, mélyen megrendíti a fiút. Ennek a szinte feldolgozhatatlan ügynek a feldolgozását kísérli meg ez a kötet. A szerző még azzal is megpróbálkozik, hogy a Harmonia caelestis bizonyos szöveghelyeit újragondolja az új helyzetben. Sem a szerző, sem a magyarországi közvélemény nem gondolta volna korábban, hogy ez a történet igaz lehet. Napvilágra kerülése valóban komoly megrendülést okozott. Az ügynök-kérdés azóta sem került le a napirendről a magyar közéletben, mert a parlamenti választások után a politikai pártok folyamatosan napirenden tartják a közszereplők esetleges ügynökmúltjával kapcsolatos kérdéseket. "a korábbi művekhez hasonló bonyolultsággal megszerkesztett dokumentum- vagy naplóregény, egymás farkába harapó szövegrétegekkel, rejtett és nem rejtett idézetekkel, vendégszövegekkel..." Bojtár Endre, Élet és Irodalom "Az utóbbi évek legmegrendítőbb könyvét írta meg Esterházy Péter" Radnóti Sándor, Népszabadság

Rubens és a nem-euklideszi asszonyok
2006

A jeles magyar regényírónak ez a harmadik drámai szövegeket tartalmazó kötete, a Daisy (1984.), és a Búcsúszimfónia (1994.) után. Az új kötetben három dramolett található, két kifejezetten becketti rövidségű és tömörségű jelenet (Legyünk együtt gazdagok és Affolter, Meyer, Beil), meg a kötet címét is adó egyfelvonásos. A három mű a pénz, a család és az alkotás hívószavak köré épül, trilógiát alkot. A két első alkalmi darab előjáték a harmadikhoz. Az Affolter, Meyer, Beil című, Don Juan, avagy a boldog család alcímű szösszenet Hermann Beil bécsi dramaturg kérésére íródott, és más Don Giovanni-szöveggel együtt elő is adták 2005 májusában Salzburgban egy Mozart-revü részeként, Handke, Jelinek és Tábori műveinek társaságában. A Legyünk gazdagok a müncheni Kammerspiele számára készült. A Rubens és a nem euklideszi asszonyok című darab írói vallomás, arc poetica, amely egy művészeti, sőt teológiai vitát jelenít meg a teremtésről és a transzcendenciáról (a Ruhr-vidéki Triennáléra íródott, ott mutatták be 2006 szeptemberében). A címadó egyfelvonásos Rubens halála körül forog, mikoris az életvidám, a bővérű életet habzsoló és képein megjelenítő festő rádöbben, hogy a halál miatt nincs egész, és szembe kell néznie Gödellel (!), a XVI. századi németalföldi barokk művésznek a XX. századi osztrák matematikussal, aki azt állítja, hogy az ember méltósága abban van, hogy belátja a végességet. De létezhet-e bármilyen művészet az egész, a teljesség igénye nélkül? Jó kérdés, ámde a darabban szereplő Bacchust idézve: Egyáltalán, létezik olyan kérdés, amelyre választ kapunk? Vagy a szokásos: válaszokra fogunk kérdéseket kapni? Van itt minden: a művészet gőgös mindenhatósága verseng a tudomány alázatával, van vágy és testi szenvedés, Rubens pedig miközben él és beszél már régen halott. Takács Ferenc, Népszabadság Épp a könnyedsége Esterházy régi trükkje --, ami megtévesztő. Forgách András, Élet és Irodalom

Utazás a 16-os mélyére
2006

Esterházy új könyve német kiadójának, a Berlin Verlagnak a felkérésére készült, ott már 2006. februárjában meg is jelent. A cselekmény szerint a német kiadó megkérte az írót, hogy emlékezzen vissza hajdani foci-élményeire, utazzon el a német helyszínekre is, ahol valaha járt, és a foci-világbajnokság alkalmából írja meg a maga foci-könyvét. Az író fiatal korában a Csillaghegyi Munkás Torna Egylet igazolt játékosa volt. Öccse, Márton pedig komoly labdarúgó karriert futott be (Fradi, Honvéd, válogatott, AEK Athén). Az idősödő szerző (aki előbb volt futballista, mint író), a focin keresztül felidézi a Kádár-rendszerben leélt ifjúkorát, az NDK-s lányokat, a német egyesülést, foglalkozik a magyar és a német nép karakterével, és azzal, hogy van-e ilyen, sőt például mellesleg beszél a pacalpörköltről és a fröccsfajták magyar elnevezéseiről is. Közben feleleveníti a focitörténet nagy fejezeteit, főleg a dicsőséges hajdani magyar aranycsapat emlékét, de végső soron az öregedő futballista keservein keresztül nem a fociról, illetve nem csak arról beszél, hanem a fiatalság, a dicsőség, a jó és rossz dolgok elmúlásáról, a saját élet megéléséről a kollektív foci-emlékezeten keresztül. A labdarúgás mesterségét az írói mesterséggel vonja párhuzamba, gyakran jut el egyiktől a másikig. Felidézi korábbi műveinek foci-vonatkozásait is a Termelési-regénytől A szív segédigéi-ig. A kötetbe az író beépíti az elmúlt évtizedekben újságokban megjelent foci-tárgyú cikkeit is. "Az Utazás nagy titka - a szinte kimeríthetetlen anyaggazdagsága." Csuhai István, Élet és Irodalom "E. P. megírta első öregkori művét - ez egy nagy forma, az emlék-regény miniatűrje." Reményi József Tamás, Népszabadság

Semmi művészet
2008

Esterházy Péter, Semmi művészet, Magvető, Budapest, 2008, 233 oldal, 2990 forint. Esterházy Péter, amint egyszer megjegyezte nem népben és nemzetben, hanem alanyban és állítmányban szeret gondolkodni. Valamint, fűzhetjük hozzá: apában és anyában. Így különíthető el az életműben az apanyelv és az anyanyelv, illetve az apakönyv (Harmonia Caelestis és Javított kiadás /Revised Edition/) és anyakönyv. A Semmi művészet a megrázó A szív segédigéiben (Helping Verbs of the Heart) teremtett és eltemetett anya feltámasztásának és foci hasonlattal élve szöktetésének a könyve. Esterházy ezúttal ugyanis az anya-motívumot a szerző számára világértelmező futball toposzával hozza helyzetbe. Így lesz a Semmi művészet a pálya korábbi darabjainak (legkivált az Utazás a tizenhatos mélyére /Me and football/ című tárcaválogatottnak) az újraírása és továbbgondolása. Javított beadás. Remek anekdotákból (többek között oldalági rokonokról és csillaghegyi jobbhátvédekről), felbukkanó emlékekből (az anya és Puskás), visszatérő motívumokból (hol saját, hol másoktól kölcsönvett mondatok megrázó kontextusban) áll össze regénnyé a Semmi művészet. Vagy legalábbis regényszerű, olvasmányos könyvé. Merthogy hiába írja meg Esterházy többedszerre ugyanazt, amint arra úton-útfélen reflektál is, olyan ő, mint az a szimpatikus focista, aki maga jelzi, hogy lesen van, ám a játék mégis mehet tovább. Hiszen, abban (b)író-olvasó kedvét leli. A szerzőre jellemző módon itt is folyamatos a reflexió a történetalakítás mikéntjére és hogyanjára, a leigazolt vendégszövegek státuszára. Továbbá a nyelv, (lett légyen apa, lett légyen anya) itt is az örök irányító, visszavont középcsatár összetett szerepkörével bír.

Esti
2010

Ki ez az Esti, aki az új Esterházy-könyv (regény?) címszereplője és főhőse? Esti Kornél a huszadik század egyik legnagyobb magyar prózaírójának Kosztolányi Dezsőnek az alakmása, művész-alteregója, esti kiadása. Tucatnyi elbeszélés, több novellaciklus elbeszélője, főszereplője ez a figura, aki íróként, újságíróként állandóan úton van. Úton Európa városai, az emlékei, és a kitalált vagy megélt történetei között. Esti Kornél hiú, tükröket keres. A tükörbe Kosztolányi Dezső pillant, és Esti néz vissza ránk. Esti Kornél rettenetesen szeret élni, szeret szerelmes lenni, imád jókat enni. Esti Kornél annyira retteg a haláltól, hogy folyton a nyomában jár. Kíváncsian várja, vágyakozva fürkészi a halál életszerűségét és a halál életszerűségét. Esti Kornél a nyelvek szerelmese, állandóan tolmácsol, fordít, magyaráz; talán ezért is tud akkor hallgatni, amikor kell. Esti a mindenkiben lakozó másik, elfelejtett-lehalkított ember, aggastyánbölcsességű örök gyerek. Esti Kornél, mint cím, emellett védjegy is: az arányosan felépített, tökéletes vonalvezetésű mesternovella magyar szinonimája. Esterházy Péter Esti címen gyűjtötte össze az elmúlt években szisztematikusan írt rövidprózáit, tárcáit, novelláit, szövegetűdjeit. A bravúros nyelvi kollázst a kötet szövegszervezője, nyelvi figurája Esti epikai hitele tartja össze. Esti, ha tetszik, egy segédige Esterházy számára, vagy még inkább egy bűvös jelszó. Estin keresztül mindenről lehet írni: életről, halálról, művészetről, magyar politikáról, történelemről, családról, barátokról, műhelyproblémákról, a nyelvi reflexió kényszeréről, írói válságról. Megannyi műfajjal és beszédhelyzettel találkozhatunk a könyvben. A szerző avatott könnyedséggel játszik, variál, idéz, és helyettesít be. Cserél és forgat, húz elő újabb Esti-kártyákat a titkos zsebből De ez csak az Esti egyik oldala. Az ujjgyakorlatok gördülékenysége a kötet közepe táján megszakad. A jól hangolt (Wohltemperiertes) nyelvi zongora elhallgat. Az Esti éjszakai oldalai következnek. Halálosan komoly dolgok: a halál, a gyász. A kötet legszebb írása a kiváló magyar borász Figula Mihály halálát megörökítő gyászmunka. „Mit takar el egy mondat, amikor éppen fölfed, vagyis leír?” – teszi fel a kérdést Esterházy, és a tőle várt okos válasz elmarad. Helyette hiány marad, és a halottak jelenléte. A pályatárs Eörsi István utolsó tekintete: „mint akik megpillantottak valamit, amit nem lett volna szabad.” A szaggatott gondolatjelek éppen a gondolatok hiányát, a hallgatás szentségét és kényszerét jelzik a szövegben. Fehérre meszelt gondolatjelek, templomok hideg csendje. Hallgatásokról ilyen beszédesen írni rendkívüli teljesítmény. Ez az a pont, ahol az Esti nem ujjgyakorlat, hanem új gyakorlat lesz. Egy saját képességeit és manírjait is pontosan ismerő prózaművészet megújulása.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!