Szerzői oldal

Életrajz

1940 (máj. 9.) Zsennye
1964 magyar-orosz szakos tanári diplomát szerez az ELTE-n; A Mafilm dramaturgja
1968 a Csepel Művek Munkásotthonának művészeti előadója
1970 az Ifjúkommunista munkatársa
1971 szabadfoglalkozású író
1976 a Film, Színház, Muzsika rovatvezetője, olvasószerkesztője
1990- a Heti Magyarország főszerkesztő-helyettese
1991-95 az Új Magyarország főszerkesztője
1995- az Iparművészeti Főiskolán tanít
2000- az Életünknek, Nyugat-Magyarország irodalmi lapjának felelős szerkesztője

díjai :
1985 Kalevala-emlékérem, 1995 Deák Ferenc-díj

Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban
1976

Fábián László első regénye korszakhatárt jelent a magyar irodalomban. Előzmények nélkül, az áramlat első vonalában írta meg az azóta már "posztmodern"-ként ismert és azonosított zsáner első prózai művét. Azóta is az újító technikai eljárások jellemzik munkáit, elkötelezett és kutatói lendületű híve, tanulmányozója a kortárs szöveg-alkotás lehetőségeinek. A regény egy igen érzékeny gyermek panteista világképének tükre, művésszé érlelődésének belső története, aki a nagy földrajzi fölfedezővel, Roald Amundsennel azonosul. „Írónk nem csupán arról regél komplex zeneiséggel telítődött húrokon, ezerszínű palettával, hogy korunk emberének már nem maradtak fölfedezni való ’sarkok’. Sokkal fontosabb a ráébredés és ráébresztés: a mi feladatunk, küldetésünk bonyolultsága és nehézsége ebben a vaskori, felszíni, tehát bizonyos értelemben látszólagos hamuszürkeségben, a rejtettségében, az inkonkrétságban és a megfoghatatlanságban gyökerezik” - írja Pósa Zoltán.

Gutaházi évszakok. Gutaházi telek
2002

Meghatározó jegye Fábián László prózájának a szülőföldje, a nyugat-magyarországi határszélen, szinte izoláltan megbúvó tájegységhez való ragaszkodás, e vidék szinte antropológiai hitelességű szépirodalomba menekítése. A mai magyar irodalomban teljességgel szokatlan módon, dialektusban írta meg a kicsi falu, Gutaháza történeteit, akusztikus hitelességgel idézve fel a beszélőket. Tárgyak, illatok, növények, állatok, elfelejtettnek hitt mesterségek, játékok, patakok, dűlők, rétek nevei, a paraszti létmódot kozmikus rendbe illesztő évszakok - mind-mind Fábián László már-már költői prózájának jellegzetességei. A könyvet, melynek folytatása a Gutaházi nyarak, Szilárdi Béla festő Gutaháza inspirálta festményei egészítik ki.

1876, avagy Az elrejtett ember. Nagyapám regénye
2003

Fábián László legújabb regényében az évszám nagyapja születési dátuma. Azé a nagyapjáé, akit sosem ismeret, sosem látott, akiről szót ejteni is alig hallott. Az évszám ugyanaz, mint a szülőfaluja haranglábába karcolt évszám. "Rekonstrukciónak" nevezi az eljárást, amivel ennek a titokzatos, "elrejtett embernek" a történetét kutatja. Bár oknyomozó kutatásai, anyakönyvek rejtélyes bejegyzései, látszólag oktalan találkozások furcsaságai akár detektív-regénnyé is tehetnék munkáját, Fábián László voltaképpen az időt és benne önmagát kutatja. Önnön személyisége is benne rejtezik - prousti módon - abban a titokban, melynek felfejtése maga a bekezdésekre tördelt szöveg. Törvénytelen fiúcska az anyai nagyapa, amúgy osztozik a falubeli legénykék pontos szokások szerinti sorsával, de mégis más. Az első világháború poklából megbomlani készülő elmével tér vissza, s kényszerű zárkája lesz a falu tűzoltó szertára, hogy ne tehessen kárt se önmagába, se gyerekeiben. A regény bravúrja, hogy a nagyapa tragikus sorsa, anyja és felesége titkos és törvénytelen kapcsolatai nem botránykrónikává válva kerülnek napfényre, hanem egy közösség belső ügyeiként maradnak belül egy komoly, szigorú, észszerű szabályok közé szorított archaikus renden. Mindezt filozófiai és a szöveg haladására folyamatosan reflektáló, előre és hátra mutató írói kommentárok teszik hozzánk, száz-százhúsz évvel később élők számára még jelentéstelibbé, gazdagabbá. „Fábián László regénye mai prózairodalmunk egyik csúcsteljesítménye. Bár az író nem szerepel a napi szépírói kánonban, műve örök olvasmánya marad azoknak, akik a múltat faggatva kívánják megismerni önmagukat, a sejtelmeikben folytatódó teret és időt” - írja a könyvről Szepesi Attila (Magyar Nemzet)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!