Szerzői oldal

Fekete István
( 1900 - 1970 )

» A koppányi aga testamentuma (1937)
» Vuk (1940)
» Állattörténetek (1940-66 )
» Tüskevár (1957)
» Ballagó idő (1970 )

Életrajz

1900. január 25-én született a Somogy megyei Göllén
1917 besorozzák; 1918 tavaszán hadiérettségit tesz, majd Gödöllőre kerül tartalékos tiszti iskolába, a háború végéig káplárként szolgál
1923-24 a Debreceni Gazdasági Akadémián, majd Magyaróváron jár egyetemre
1926 mezőgazdászként Bakócán, gróf Mailáth György birtokán áll munkába
1929 megházasodik; Ajkán kap állást vezető gazdatisztként
1936 a Gárdonyi Géza Társaság regénypályázatának első díját kapja A koppányi aga testamentuma című első regényével
1940 a Kisfaludy Társaság tagja
1945-49 a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozik a kommunista hatalomváltásig
1951 nehéz évek; végül kunszentmártonban kap tanári állást
1970 Budapesten érte a halál

Főbb díjai:
1960 József Attila-díj

A koppányi aga testamentuma
1937

Fekete Istvánt elsősorban a huszadik század legnagyobb magyar gyermekírójaként tartják számon; ez leginkább annak köszönhető, hogy a művei filmes és rajzfilmes feldolgozásokban, valamint kötelező iskolai olvasmányok formájában leginkább a gyermekek mindennapjaiban vannak jelen - ám stílusának szépsége és tökéletes kidolgozottsága, szociográfiai pontosságú falu-leírásai és a természettudós szemével és intenzív beleélésével leírt biológiai megfigyelései ma sem vesztettek érvényességükből, és mindig is fontos olvasmánnyá teszik műveit a természetért felelősséget érző felnőttek számára. A szerző első, váratlan írói sikere és íróvá avatása a Gárdonyi Társaság pályázatnyertes műve, A koppányi aga testamentuma című történelmi regény; a kalandos-romantikus történet egy magyar vitézről szól, aki párbajban legyőzi apja gyilkosát, a koppányi agát, és a török utolsó kívánságának engedelmeskedve pártfogásába veszi annak fiatal lányát. A sikeres regényt újabb történelmi témájú írások követték: a Zsellérek (1940) egy parasztcsalád története, a Hajnal Badányban (1942) egy molnárcsalád életét mutatja be egy tiltott szerelem segítségével, míg az Emberek közt (1944) és a Gyeplő nélkül (1947) a magyar falu életét

Vuk
1940

1940 Vuk Fekete István máig legsikeresebb regényei az 1940 és 1966 közt írt állattörténetek. Az első a fecskék életét és egy anya melodrámai történetét párhuzamosan mesélő Csí (1940) című kisregény (ebben a kötetben jelent meg a Vuk is először) . A második, a Kele (1955) egy faluban áttelelő sebzett gólyáról szól. Az öreg és tapasztalt vidra kalandos vadászatait bemutató Lutra (1955) címszereplője egymaga uralja a folyó vízi világát, és nagy bosszúságot okoz a halászoknak a halak, a parasztoknak pedig a falu kisállatainak megdézsmálásával. A Bogáncs (1957) egy ellopott puli története, aki hosszú, viszontagságos úton jut vissza kedves gazdájához, az öreg pásztorhoz. (A kötet méltó magyar megfelelője Eric Knight Lassie-könyvének). Az állattörténet-sorozat utolsó darabja a Hú (1966) című bagolyregény, amelynek címszereplője sokáig az embert szolgálja madárcsali-vadászbagolyként. A történet a rabság és szabadság toposzát dolgozza fel: a megalázott ragadozó csak testével szolgálja az embert, ám mohó vadállati lelkében, képzeletében mindig szabad marad. Az állattörténetek között is kiemelkedően népszerű Vuk (1965, először 1940) ismertsége Dargay Attila rajzfilmfeldolgozásának is köszönhető. Vuk elárvult kisróka, aki idősebb, tapasztaltabb nagybátyja, Karak pártfogása mellett cseperedik az erdő legfurfangosabb, legbátrabb rókájává. Felnőttként még ősellensége, a szüleit annak idején elpusztító simabőrű ember eszén is túljár, és kiszabadítja fogságba ejtett szerelmét a tanya udvarából. A regény sikeres szintézise a Fekete István prózájára legjellemzőbb mozzanatoknak: egyszerre állattörténet és fejlődésregény, a kalandos cselekmény pontos természetábrázolásba ágyazódik, az alapvető emberi értékeket mint szabadság, bátorság és szolidaritás, a finom humorú, játékos, színes próza teszi hitelessé.

Állattörténetek
1940-66

Fekete István máig legsikeresebb regényei. Az első a fecskékről és egy anya melodrámai történetéről szóló Csí (1940) című kisregény volt, a második a Kele (1955) egy faluban áttelelő sebzett gólya életéről; a könyvek sikere nyomán újabb állat-regények születtek: az öreg és tapasztalt vidra kalandos vadászatait bemutató Lutra (1955), amelyben a címszereplő egymaga uralja a folyó vízi világát és nagy bosszúságot okoz a halászoknak a halak, a parasztoknak pedig a falu kisállatainak megdézsmálásával; a Bogáncs (1957) ezzel szemben nem egy vadállat története, hanem egy pulié, akit ellopnak, és csak hosszú, nehéz kalandok árán keveredhet vissza kedves gazdájához, az öreg pásztorhoz (a kötet méltó magyar megfelelője Eric Knight Lassie-könyvének). Majd’ évtizednyi szünet után tért csak vissza a műfajhoz a szerző, ismét vadállat-könyvvel: a Dargay Attila rajzfilmje óta közismert Vuk (1965) egy elárvult kis róka története, aki az őt pártfogásába vevő idősebb állat, Karak segítségével felcseperedik, és végül még rettegett-gyűlölt ellensége, a “simabőrű” ember eszén is képes túljárni. Az állattörténet-sorozat utolsó darabja a Hú (1966) című bagolyregény, amelyben a címszereplő sokáig szolgál az ember mellett mint madárcsali-vadászbagoly; a történet a rabság és szabadság toposzát dolgozza fel feledhetetlen formában: a megalázott ragadozó csak testével szolgálja az embert, ám mohó vadállati lelkét nem törheti meg semmilyen béklyó, képzeletében mindig szabad marad.

Tüskevár
1957

1957 Tüskevár A népszerű ifjúsági regény egy kalandos nyári szünet története. Két budapesti kamasz, Tutajos és később érkező barátja, Bütyök a Kis-Balaton nádrengetegében tölti a vakációt. Matula Gergely, az öreg pákász társaságában, az ő szűkszavú útmutatásai és főleg saját tapasztalataik alapján fedezik fel maguknak a természet szépségeit és nehézségeit. A természetleírás tudományos pontosságával egyenrangúan hiteles a serdülőkor árnyalt ábrázolása. A tanára szerint tódításra hajlamos Tutajos néhány hét alatt ráébred, hogy a valóság mennyivel izgalmasabb, mint addigi álmodozásai. A két fiú nemcsak megtanulja szeretni és tisztelni a természetet, hanem azt is kitapasztalja, hogyan boldoguljon, hogyan tartsa fenn magát a számukra szokatlan környezetben. A láp ingoványos-bozótos, veszélyekben és élményekben egyaránt gazdag tája a felnőtté érés folyamatának fontos, szimbolikus helyszíne. A történelmi múlt jelenlétét a címben szereplő „tüskevár”, azaz a török időkből maradt várrom jelképezi. A két fiú a karácsonyi szünetben játszódó folytatás, a Téli berek (1959) lapjain tér vissza a Kis-Balaton megváltozott, téli törvényei közé. Kalandjaik során fizikai és lelki érettségük nemcsak egymáshoz és a pákászhoz való viszonyukban bontakozik ki, hanem mindkét regényben egy-egy kutya, és egy-egy lány is társukul szegődik.

Ballagó idő
1970

Fekete István három kötetre tervezte életrajzi regényét; első kötete, a Csend 1965-ben jelent meg. Az 1968-as Barangolások című novellagyűjtemény is önéletrajzi témájú, mégsem tekinthető egészen a sorozat részének, hiszen felnőttkori vadászélményeiből táplálkozik. Csak utolsó regényében, a Ballagó időben tér vissza gyermekkorához; leírja göllei gyerekeskedését (a minden lében kanál kisfiút “Mestörpistának” nevezték a falubeliek) és kaposvári iskolaéveit, részletesen bemutatja apja, a falusi iskolamester családjának történetét, és számos anekdotát mesél el saját megzabolázhatatlan gyermeki természetéről és már korán kibontakozó, vizsgálódó kíváncsiságáról. A regényt nosztalgikusan lírai hangulata teszi felejthetetlenné, az az asszociatív írói technika, ahogyan az idős ember szeretettel, mégis objektíven képes felidézni életének legmeghatározóbb időszakát (és regényeinek forrásvidékét), egészen a világháború kitörésének évéig. A kötetnek sajnos nem készülhetett el a folytatása: az író a megjelenés évében szívbetegségben meghalt.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!