|
|
Ferencz Győző |
|
(
1954
)
|
| |
|
1954. április 4-én Budapesten született
1978 a budapesti ELTE magyar–angol szakán végez
1982 bölcsészdoktori címet szerez
1978 a budapesti Jedlik Ányos Gimnáziumban tanít
1980- a Magyar P.E.N. Klub tagja
1983-1985 az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1985–86 az ELTE angol tanszék docense
1986-1993 az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1989–91 az Újhold-Évkönyv szerkesztője
1991-2000 a Nagyvilág folyóiratnál szerkesztő
1993 az ELTE angol tanszék docense
1997 PhD címet szerez
Föbb díjai:
1987 Robert Graves-díj, 1989 MTA-Soros Alapítvány-díj, 1990 Déry Tibor-jutalom, 1990, 1997 Forintos-díj (Magyar Írószövetség), 1991, 1995/96 Fulbright-ösztöndíj, 2000 József Attila-díj, 2001 Nemes Nagy Ágnes-díj (Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány) , 2006 Palládium-díj, 2006 Artisjus Irodalmi Nagydíj
|
|
1981 Ha nem lenne semmi nyom, versek
1987 Negatív szerelem, John Donne versei, kísérő tanulmánnyal
1989 Omlásveszély, versek
1993 Két ív, versek és versfordítások
1994, 1995 Gyakorlati verstan - verstani gyakorlatok, tankönyv
1997 Magamtól egyre messzebb, versek 1973-1997
1997 A költészet mechanikája, verselemzések
1999 Hol a költészet mostanában? esszék, tanulmányok
2000 Alacsony ég alatt, válogatott versek
2003 A magyar költészet antológiája (szerkesztés, utószó)
2006 Radnóti Miklós élete és költészete (tanulmány)
|
1981
Ha nem lenne semmi nyom
(.)
Ferencz Győző első kötetére a formai és nyelvi virtuozitás, a „kivételes szintaktikai érzék” (Lator László) jellemző, amellyel a hétköznapi élet bármely látszólag jelentéktelen részletét (gondolati) költészetté alakítja. „Jó néhány versében nem annyira gondolatokat közöl, inkább a gondolkodás folyamatát rajzolja elénk” - állapítja meg Lator, a későbbi versekre is érvényesen. „Ferencz Győzőnek nyelvi játékai mutatják legnyíltabban tehetségét- írja Margócsy István. - Verseiben a grammatikai többértelműség, az idézeteknek betű (nem pedig szó) szerint való értelmezése, a különböző szintű beszédelemeknek egymásra csúsztatása, a kiemelt helyre kerülő szólásoknak és frázisoknak súlyozása a legnemesebben értett és használt anyagként jelentkezik, melyet könnyed és elegáns iróniával tud kénye alá rendelni”.
|
1989
Omlásveszély
(.)
Második kötetének súlyosabb (bár nem kevésbé szellemes) verseiben az egzisztenciát vizsgálja, a behatárolt időt, a személyek, a személyazonosság, az identitás problémáját. Meddig tart az én, hol kezdődik a másik ember. Az élethelyzet változásai mellett egy megszakadt szerelem mélyíti el a verseket. “Én és ti, én és te - ez a névmásokba lepárolható viszonylatrendszer uralkodik a kötet első felében - írja a pályatárs, Várady Szabolcs. - A kötet szerkezeti rendjében haladva ... az én-én viszonyé a vezérszólam, mégpedig a múló és kimért idő közegében ... az utolsó versek pedig rendre valamiféle túljutás lehetőségét feszegetik, túl azon a határon tudniillik, amely nem más, mint önmaga.” Ferencz Győző kötet megjelenése előtt John Donne-tól fordított egy kötetrevaló verset, Negatív szerelem címmel - verseiben kiválóan hasznosítja a XVII. századi metafizikus költészet képalkotását. Érzelmi-gondolati világának tárgyi megfelelője a tükör, az optika, a fénytörés.
|
1997
A költészet mechanikája
(.)
Ferencz Győző tanár és irodalmár lévén verselemzéseiből is összeállított egy kötetet, amelyben a magyar és az angol-amerikai irodalomból (Csokonai, Wordsworth, Arany, Browning, Kosztolányi, Eliot, Babits, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy költészetéből) válogatott verseket olvasói empátiával és a költő műhelytudásával mutatja be. Az elemzés előtt a versek hátterét is felvázolja. „Ferencz Győző környezetrajzot ad” - írja egyik fontos mestere, Lator László. - „Hol a pozitivizmust, hol a szellemtörténetet, stílustörténetet, hol a szociológiát hívja segítségül. De akármiről beszél, végül mindig odavezet bennünket, olykor nyaktörő, zegzugos kapaszkodókon, rokonszenves rögeszméjéhez: az egész verset mozgató, megtartó és igazgató szerkezethez. Módszerét sokféle idézettel támogatja. ... Akkor van igazán elemében, mikor a szerkezet különféle trükkjeit, építőelemeit, irányait, a metrikai, grammatikai, motivikai összetevőket egy pillantással fogja be, és tüzetesen vizsgálja, hogy egészítik ki, erősítik, színezik egymást.”
|
2000
Alacsony ég alatt
(.)
Ötödik verseskötetében viszonylag kevés változtatással majdnem minden korábbi és néhány új versét gyűjti egybe a költő. Már a negyedik kötet is válogatás (Magamtól egyre messzebb), de ott más volt a célja: „Lehetett volna ’válogatott versek’ is a gyűjtemény alcíme, de nem általánosságban válogattam, nem valamiféle csökkentett teljességgel kívántam képviselni verseimet. Ehelyett csak egy szálat húztam ki: azokat a verseket gyűjtöttem össze, amelyek a tudattal (történetesen az én tudatommal) foglalkoznak önmagában és másokhoz való viszonyában.” Az eddigi életművet egyben olvasva láthatjuk, változásai ellenére is mennyire egységes Ferencz Győző lírája. „...tulajdonképpen a személyiség határait firtatja” - veszi észre Margócsy István már az első kötetben. A személyiség vizsgálata a Két ív című, harmadik kötetben is folytatódik, a verstanról kézikönyvet összeállító költő módszeresen lazítani kezdi a verseket formai illesztékeknél (rím, szótagszám), ahogy közérzetének egyre inkább tárgyi megfelelője lesz a töredezettség. Az utolsó két kötet új versei (bár szerepel közöttük pár szarkasztikus-humoros alkalmi darab is) komorabb látásmódra vallanak, a költő elviselhetetlennek érzi azt a világot, ahova „Felsőbb parancsra” utódokat nemzett. Sűrűsödnek a társadalmi (értelmiségi) közérzet korábban csak elvétve megfogalmazott versei („Szöges botokkal”; „Kisebbségben”) - ezekhez a nagy versekhez a XIX. század költőit, elsősorban Vörösmartyt idéző nagy formákat választja, a romantika pátosza vagy egynemű szimbolikája nélkül.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
