Szerzői oldal

Ferencz Győző
( 1954 )

Életrajz

1954. április 4-én Budapesten született
1978 a budapesti ELTE magyar–angol szakán végez
1982 bölcsészdoktori címet szerez
1978 a budapesti Jedlik Ányos Gimnáziumban tanít
1980- a Magyar P.E.N. Klub tagja
1983-1985 az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1985–86 az ELTE angol tanszék docense
1986-1993 az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1989–91 az Újhold-Évkönyv szerkesztője
1991-2000 a Nagyvilág folyóiratnál szerkesztő
1993 az ELTE angol tanszék docense
1997 PhD címet szerez

Föbb díjai:
1987 Robert Graves-díj, 1989 MTA-Soros Alapítvány-díj, 1990 Déry Tibor-jutalom, 1990, 1997 Forintos-díj (Magyar Írószövetség), 1991, 1995/96 Fulbright-ösztöndíj, 2000 József Attila-díj, 2001 Nemes Nagy Ágnes-díj (Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány) , 2006 Palládium-díj, 2006 Artisjus Irodalmi Nagydíj

Ha nem lenne semmi nyom
1981

Ferencz Győző első kötetére a formai és nyelvi virtuozitás, a „kivételes szintaktikai érzék” (Lator László) jellemző, amellyel a hétköznapi élet bármely látszólag jelentéktelen részletét (gondolati) költészetté alakítja. „Jó néhány versében nem annyira gondolatokat közöl, inkább a gondolkodás folyamatát rajzolja elénk” - állapítja meg Lator, a későbbi versekre is érvényesen. „Ferencz Győzőnek nyelvi játékai mutatják legnyíltabban tehetségét- írja Margócsy István. - Verseiben a grammatikai többértelműség, az idézeteknek betű (nem pedig szó) szerint való értelmezése, a különböző szintű beszédelemeknek egymásra csúsztatása, a kiemelt helyre kerülő szólásoknak és frázisoknak súlyozása a legnemesebben értett és használt anyagként jelentkezik, melyet könnyed és elegáns iróniával tud kénye alá rendelni”.

Omlásveszély
1989

Második kötetének súlyosabb (bár nem kevésbé szellemes) verseiben az egzisztenciát vizsgálja, a behatárolt időt, a személyek, a személyazonosság, az identitás problémáját. Meddig tart az én, hol kezdődik a másik ember. Az élethelyzet változásai mellett egy megszakadt szerelem mélyíti el a verseket. “Én és ti, én és te - ez a névmásokba lepárolható viszonylatrendszer uralkodik a kötet első felében - írja a pályatárs, Várady Szabolcs. - A kötet szerkezeti rendjében haladva ... az én-én viszonyé a vezérszólam, mégpedig a múló és kimért idő közegében ... az utolsó versek pedig rendre valamiféle túljutás lehetőségét feszegetik, túl azon a határon tudniillik, amely nem más, mint önmaga.” Ferencz Győző kötet megjelenése előtt John Donne-tól fordított egy kötetrevaló verset, Negatív szerelem címmel - verseiben kiválóan hasznosítja a XVII. századi metafizikus költészet képalkotását. Érzelmi-gondolati világának tárgyi megfelelője a tükör, az optika, a fénytörés.

A költészet mechanikája
1997

Ferencz Győző tanár és irodalmár lévén verselemzéseiből is összeállított egy kötetet, amelyben a magyar és az angol-amerikai irodalomból (Csokonai, Wordsworth, Arany, Browning, Kosztolányi, Eliot, Babits, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy költészetéből) válogatott verseket olvasói empátiával és a költő műhelytudásával mutatja be. Az elemzés előtt a versek hátterét is felvázolja. „Ferencz Győző környezetrajzot ad” - írja egyik fontos mestere, Lator László. - „Hol a pozitivizmust, hol a szellemtörténetet, stílustörténetet, hol a szociológiát hívja segítségül. De akármiről beszél, végül mindig odavezet bennünket, olykor nyaktörő, zegzugos kapaszkodókon, rokonszenves rögeszméjéhez: az egész verset mozgató, megtartó és igazgató szerkezethez. Módszerét sokféle idézettel támogatja. ... Akkor van igazán elemében, mikor a szerkezet különféle trükkjeit, építőelemeit, irányait, a metrikai, grammatikai, motivikai összetevőket egy pillantással fogja be, és tüzetesen vizsgálja, hogy egészítik ki, erősítik, színezik egymást.”

Alacsony ég alatt
2000

Ötödik verseskötetében viszonylag kevés változtatással majdnem minden korábbi és néhány új versét gyűjti egybe a költő. Már a negyedik kötet is válogatás (Magamtól egyre messzebb), de ott más volt a célja: „Lehetett volna ’válogatott versek’ is a gyűjtemény alcíme, de nem általánosságban válogattam, nem valamiféle csökkentett teljességgel kívántam képviselni verseimet. Ehelyett csak egy szálat húztam ki: azokat a verseket gyűjtöttem össze, amelyek a tudattal (történetesen az én tudatommal) foglalkoznak önmagában és másokhoz való viszonyában.” Az eddigi életművet egyben olvasva láthatjuk, változásai ellenére is mennyire egységes Ferencz Győző lírája. „...tulajdonképpen a személyiség határait firtatja” - veszi észre Margócsy István már az első kötetben. A személyiség vizsgálata a Két ív című, harmadik kötetben is folytatódik, a verstanról kézikönyvet összeállító költő módszeresen lazítani kezdi a verseket formai illesztékeknél (rím, szótagszám), ahogy közérzetének egyre inkább tárgyi megfelelője lesz a töredezettség. Az utolsó két kötet új versei (bár szerepel közöttük pár szarkasztikus-humoros alkalmi darab is) komorabb látásmódra vallanak, a költő elviselhetetlennek érzi azt a világot, ahova „Felsőbb parancsra” utódokat nemzett. Sűrűsödnek a társadalmi (értelmiségi) közérzet korábban csak elvétve megfogalmazott versei („Szöges botokkal”; „Kisebbségben”) - ezekhez a nagy versekhez a XIX. század költőit, elsősorban Vörösmartyt idéző nagy formákat választja, a romantika pátosza vagy egynemű szimbolikája nélkül.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!