Szerzői oldal

Földényi F. László
( 1952 )

Életrajz

1952 (ápr. 19.) Debrecenben született
1975 az ELTE magyar–angol szakán szerez diplomát
1975–1987 a Magyar Színházi Intézet munkatársa
1983 a filozófiai tudomány kandidátusa
1987–1991 szabadfoglalkozású esztéta, kritikus, irodalomtörténész, műfordító (számos kortárs drámaíró, pl. E. Bond, Fassbinder, Heiner Müller művét fordította)
1988–89 a DAAD Berliner Künstlerprogramm keretében Nyugat-Berlinben dolgozik
1991– az ELTE összehasonlító és világirodalmi tanszékének docense

Díjak
1985hollandiai Mikes Kelemen Kör díja
1985 Móricz Zsigmond-ösztöndíj
1987 Örley-díj
1991 IRAT nívódíj
1996 József Attila-díj
1996 Soros alapítvány Kosztolányi Dezső-díja
2000 Jelenkor Kiadó Könyvdíja
2005 Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung Friedrich Gundolf-díja
2006 Szépírók Díja
2007 Széchenyi-díj

Melankólia
1984, 1992, 2003

Földényi nem kisebb igénnyel lát neki könyvének, mint hogy megírja a görög-zsidó-keresztény história melankólia-fejezetét. A kérdéskört kultúrtörténeti szempontból áttekintve arra a megállapításra jut írja Nádas Péter , hogy a melankóliát mint állapotot és érzetet, attól függően, hogy a történelmi korszaknak milyen eszméje volt az egyén és a világegyetem kapcsolatáról, hol a kiválasztottság jelének, hol az ördögi megszállottság egyik formájának, hol a létérzékelés mindenkire kiterjedő módjának, mikor gyógyíthatatlan, mikor pedig gyógyítható vagy legalábbis gyógyítandó betegségnek tekintették. /.../ Földényi a lehető legnagyobb szellemi erőfeszítést teszi, mikor az egyik kultúrtörténeti állapot állításának igazságát nem igyekszik semmissé tenni egy másik kultúrtörténeti állapot igazságával, hanem ezekkel az egymásnak ellentmondó és összefüggő igazságokkal mintegy bekeríti azt a holt teret, ahol ép ésszel választ már nem remélhetünk, bár a kérdést föl se tehettük volna soha a válasz reménye nélkül. /.../ Hasonlattal élve, könyve olyan fölismeréssel szolgál, mint amilyet az újkori csillagászat tett a fekete lyukra vonatkozóan.

A testet öltött festmény. Látogatások műtermekben
1998

Földényi F. László e könyve a kortárs magyar képzőművészetről írott esszéit tartalmazza: 39 írást 25 képzőművészről, akik között olyanokat találunk, mint Bak Imre, Birkás Ákos, Galántai György, Jovánovics György, Kelemen Károly, El Kazovszkij, Klimó Károly, Körösényi Tamás, Nádler István, Somogyi Győző, továbbá a magyar vizuális kultúra közelmúltjának olyan legendás alakjait, mint Erdély Miklós és Hajas Tibor. Földényi a képzőművészetről nem művészettörténeti megközelítésben beszél, esszéinek perspektívája talán egzisztenciálisnak nevezhető: a művészetfilozófia, esztétika, valamint a kultúrtörténet elemeit a szabad asszociáció révén mozgásba hozva úgy írja le az érdeklődését felkeltő jelenséget, hogy mindig a személyes, belső befogadói történések drámája kerül a szöveg előterébe. A kötet írásai nemcsak képzőművészek, hanem az írások szerzőjének portréját is megrajzolják, aki csak olyan művekkel foglalkozik, melyek valóban megszólítják. „Ha azt mondom, hogy Földényit a korlátait megnyitó, terét kitágító művész, illetve művek érdeklik, az a szellemi pont, ahol az ember / lélek magára talál, azzal azt mondtam, hogy ő maga is az egzisztenciális művészet követe” – írja Rácz Péter.

A gömb alakú torony
2002

Ez a könyv öt esztendő elméleti vizsgálódásainak és műélményeinek összefoglalása az irodalom, a filozófia és a művészetek határterületéről. A szerző érdeklődésének középpontjában az európai kultúra válsága áll, az egyes életművek és művészeti jelenségek vizsgálatakor elsősorban ennek megnyilvánulásai, illetve létrejöttének, újratermelődésének módozatai iránt tanúsít kiemelt figyelmet. Rendkívüli érzékenységgel figyel az egyedire, az egyes életpályák, világ- és sorsszemléletek, helyek és helyzetek redukálhatatlanul individuális vonásaira: e kötetben többek között Lev Sesztovról, Petőfiről, Kleistről, Goyáról, Buñuelről, Fassbinderről, Berlinről és Budapestről olvashatunk emlékezetes elemzéseket. A könyv címéhez a következő magyarázatot fűzte a szerző egy interjúban: „Bevallom, ha el tudnám képzelni, nem használtam volna ezt a képzavart a kötet címadó esszéjében. De szándékosan tettem, hogy így érzékeltessek egy általam képtelennek tartott helyzetet, amelyet jellemzőnek érzek a jelenlegi civilizációnkra. A torony mindig kiemelkedik valahonnan, legyen az egy falu templomának a tornya, vagy akár egy felhőkarcoló. A torony segítségével az ember el akar szakadni lentről, föl akar emelkedni a magasba. A legősibb koroktól kezdve van benne valami kultikus; és ez nemcsak egy templomtoronyra vonatkozik, hanem például az Eiffel-toronyra, vagy akár az egykori World Trade Centerre is. A technikai civilizáció sem tud meglenni kultikus központok nélkül. A toronnyal szemben a gömb – és leginkább persze a földgömb – arra nyújt lehetőséget, hogy a síkon maradjunk, a felszínen. Ne vertikálisan, hanem horizontálisan mozogjunk és éljünk. A címmel azt a kétirányú, egymást elvben kizáró és mégis nap mint nap gyakorolt horizontális-vertikális mozgást akarom érzékeltetni.”

Az ész álma
2008

Földényi F. László (1952) európai hírű esszéista legújabb kötete (Az ész álma, 2008) az összes olyan témát lefedi, amivel a szerző régóta intenzíven foglalkozik. A reprezentatív kötetben külön egység foglalkozik Európa politikai kultúrájával, a romantika művészetfilozófiájával, a dadaizmus progresszív örökségével, a magyar kultúra sajátos szerkezetével, végezetül pedig a szerző számára meghatározó helyszínek feltérképezésével.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!