Szerzői oldal

Füst Milán
( 1888 - 1967 )

Életrajz

1888 Budapesten született
1896 apja meghal
1909 első verseit közli a Nyugat
1912 megkapja a jogi diplomat; tanárként kezd dolgozni
1913 megjelenik első verseskötete
1920 politikai üldöztetés
1928 hat hónapot tölt Baden-Badenben, dr. Grodeck szanatóriumában
1935-42 megírja A feleségem történetét
1957-66 megjelennek összegyűjtött művei
1965 Nobel díjra jelölik
1967 meghal Budapesten

Főbb díjai:
1948 Kossuth-díj

Változtatnod nem lehet
1913

Füst lávaömléshez hasonlatos hosszúversei nem is költemények, hanem sirámok, és nem is az emberhez szólnak, hanem az üres eget ostromolják. Füstöt mindig a legnagyobb, mindig a halhatatlan kérdések foglalkoztatták, de elsősorban leginkább az elmúlás kényszerűsége. Verseinek fő erejét a sajátosan 'füstös' lélegzet adja, a variatív repetíció, az időtlenséget sugalló tudatos archaizálás és az érzelmek parttalan, fekete áradása. "Élek és kiáltok, hogy halld, - de vajjon még meddig kiáltok én? / S vajjon kinek kiáltok én? / S meghallják-e vaj' a századok, hogy egy ember élt itt? / S vajjon elbolyong-e jajszavam a századok rengetegében - s nem hal-e el? / S vajjon tovább hullámzik-e a századok fekete tengerében. / Ha majd oly gyengén lejt is egykoron tovább, / Mint nagy viharban kis hullámfodor?"(Egy egyiptomi sírkövön) "Füst Milán, akit a magyar szabadvers megteremtőjeként emlegetek, nem ír ebben az értelemben vett szabadverseket. Lírájában az időmérték, ahol oldott, sajátosan oldott, ahol kötött, ott sajátosan az, de mindig a formai törvényszerűség alakítja versét, és teszi szigorúan zárt formaalkotássá. (...) Az élettagadás - a sötétség költője, és az irracionálissá nőtt gyűlöleté. (...) Szomorúsága, talán így határozhatjuk meg legpontosabban, hősi szomorúság" (Radnóti Miklós)

Boldogtalanok
1923

"Ő nem azt panaszolta - írja Füstről 1934-ben Peterdi Imre a Nyugatban -,hogy szegény, sem azt, hogy boldogtalan, nem egy szebb életről, több fényről vagy szépségről álmodozott, nem olyan költő volt, akiről azt lehet mondani: ha pénzt adnának neki, vagy egy szép asszony megajándékozná szerelmével, már nem is volna panasza több - ő az ember sorsát, boldogtalanságát, az életet magát jajongta, az egészet!" Füst legalább olyan híres drámáiról, mint prózájáról vagy verseiről, holott drámái nagyon sokáig, évtizedekig nem kerültek színpadra, csak halála előtt érhette meg a színházi sikert. A Boldogtalanok című darabot naturalizmusáért dícsérték, pedig inkább nevezhető modern drámakísérletnek.

A feleségem története
1942

Történet a szerelemről és a féltékenységről. Füst Milán hét évnyi megfeszített munka és Flaubert stilisztikai precizitására emlékeztető önfegyelem után fejezte be ezt az egészen kiváló regényt, amely a második világháború idején íródott, mégsem a világégésről szól, hanem egy magánéleti kataklizmáról. A szerző, akinek saját bevallása szerint nincs életrajza, csak "munkarajza", nem járt ugyan soha azokon a színes, nem egyszer egzotikus vidékeken, ahol főhőse, a Störr nevű hajóskapitány, kritikusai mégsem győzik dicsérni leírásainak realizmusát. Füst úgy keveri ki a képzelet és a valóság színeit, hogy az általános emberi élethelyzetekre vonatkozzék. A regény voltaképpen férfi és nő örök párviadalának, természetbeli összeegyeztethetetlenségének színtere: a robosztus, férfias kapitány egy pici, könnyed, rendkívül nőies francia lányt vesz feleségül, akire állandóan, hevesen és szenvedélyesen féltékeny - és persze nem ok nélkül. A regény kapcsolatuk intim pillanatait és a távollét hatását egyaránt megmutatja, hol pergő párbeszédekben, hol pedig túlcsorduló lírai intenzitással. A féltékenyek kötelező olvasmánya. "A propos, idegbetegség. Hiszen éppen eleget hallani mostanában arról is, mennyire terjed, viszont eddig nemigen törtem rajta a fejem: mért van, vagy mi az oka? De most egy kis ötletem támadt ekörül. Nem másért van ez így, csak mert a férfiaknak annyit kell forgolódniok a nők után. Mert ettől bízvást megbolondulhat akárki. Magam például mindent egyszerre akartam látni rajtuk, aztán még egyszer akartam az egészet. A nők viszont, ezek a titokzatos jelenések, ki voltak bodrozva és fodrozva, mint az álombéli babák, hogy az ember kísértésbe esett, higgyen-e a szemeinek? Élőlények-e csakugyan, van-e ingecske is a ruhájuk alatt? Tudnak-e beszélni, vagy csak andalogni tudnak, a fejüket ingatni, s a szemüket remegtetni kicsit?"

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!