|
|
Gáll István |
|
(
1931
- 1982
)
|
| |
|
1931. december 28. Budapesten született
1949 Budapesten érettségizik; műszaki rajzoló
1951 katona
1954-57 a Szabad Hazánkért és a Néphadsereg munkatársa
1958 a Magyar Rádió dramaturgja
1968 rajzfilmdramaturg
1971 az Új Írás munkatársa
1982 Budapesten hal meg
Díjak:
1967, 1976 József Attila-díj, 1978 Kossuth-díj
|
|
1954 Garabonciás diák, elbeszélő költemények, verses mesék
1961, 1987 Patkánylyuk, kisregény
1962 Kétpárevezős szerelem, elbeszélések
1966 Csapda, regény
1968 Rohanók, elbeszélések, elbeszélések
1970 A napimádó, regény
1975 Az öreg, regény
1976, 1991, 1996 A ménesgazda, regény
1976 Április bolondja, kisregény
1980 A nagy kaland, rádiójáték
1980, 1990, 1999 Vaskor, elbeszélések
1981 Hullámlovas, kritikák
1982 Kalendárium, elbeszélések
1982 Karcolgatunk, elbeszélések
1984 Éjszakai csöngetés, elbeszélések
1986 Nő a Körúton, drámák
1989 Mementó, válogatott elbeszélések
|
1975
Az öreg
(.)
Gáll István sokszor átdolgozta írásait: hősei, fontos témakörei visszatérnek. A kisregényben - korábbi műveihez hasonlóan - a második világháború utáni új politikai rendszer kiélezett helyzetei, a párt által kiemelt káderek emberi helytállása és kudarcai, az 1951�1953 között aknászként szolgált határőrök tapasztalatai foglalkoztatják az írót. Az �öreg�, a más regényekben is ábrázolt Magos család legidősebb tagja, valaha szervezett bányász volt, a munkásmozgalom harcosa, a rendszer őszinte híve. A regény kezdetén nyugdíjasként egy világtól elzárt szivattyúház őre, komolyan veszi munkáját és a múltján tépelődik. Egy nap fiatal, bányában megrokkant segédet kap, aki már az új rendszerben nőtt fel: neki próbálja elmagyarázni, átadni értékrendszerét. Ám amikor kiderül, hogy a szivattyút rég használaton kívül helyezték, és a fiú gúnyosan nevet a szemébe, összeomlik, belehal a megaláztatásba. Az öreg Magos sorsában Gáll István a társadalomért tenni vágyó, türelmetlen, mindvégig tisztességes, s a csalódásoktól megkeseredett magányos ember lélektanilag és történetileg is hiteles alakját ábrázolja.
|
1976
A ménesgazda
(.)
Gáll István átütő sikert aratott ezzel a regényével, mely akár trilógiaként is felfogható a Patkánylyukkal és a Csapdával, hiszen a szerző mindhárom regényében azonos korszakot (1945–1951) ábrázol, a kulcsfigurák és helyzetek szinte laboratóriumi, zárt körülmények között történő vizsgálatával mutatja ki e kor emberroncsoló hatását. A történet pár hónap leforgása alatt játszódik le a déli határ közelében, a mohori méntelepen, ahol a hajdani ménes maradékát még fenntartja az állami gazdaság. A lovakkal a népi demokratikus rendszert gyűlölő volt horthysta tisztek foglalkoznak, nagy szakértelemmel, de zárt világot alkotva. Az ő fejük fölé nevezik ki telepvezetőnek a cselédfiúból lett káder Busó Janit, aki minden jó szándéka és terve ellenére csupán pártszemináriumot végzett. A konfliktus várható. Az „élesedő osztályharc” idején Busótól saját bátyja, a tanácselnök elvárja, leplezze le az összeesküvőket. Számos konfliktushelyzet után egy sérelem miatt Busó valóban felhívja megbízóját, de maga is megrémül, amikor a hatalom be akarja záratni a méntelepet. A tiltás ellenére figyelmezteti a volt tiszteket, de azok árulónak tartják és lelövik. Mikor azonban át akarnak szökni a határon, halomra lövik őket. A drámaian szerkesztett műből 1977-ben Kovács András sikeres filmet készített.
|
1980
Vaskor
(.)
A novellafüzér egyetlen gondolati szálra, a roncsoló politikai mechanizmus vizsgálatára fűzi írásait. A novellák kivétel nélkül az ötvenes években játszódnak, a határőrök, aknászok életét ábrázolják. A kötet első ciklusából (Aknákon) kiemelkedik a drámai tömörségű, puritán fogalmazású novella, a Végtisztesség: a hadgyakorlaton sebet kapott tizedes tetemét - noha politikai okból helyben kellene eltemetni - a bajtársak hazacsempészik özvegy édesanyjához. A Kalendárium ciklus tovább folytatja a krónikási hangot, sőt az egyes írások előtt, külön műfajként - akár Hemingway „A mi időnkben” című novelláskötetének vignettái - rövid szövegek állnak: egy régi kalendárium lapjai az adott hónap gazdasági teendőiről, amelyet „a gazda naplója” rovatban Magos István őrvezető egészíti ki az 1953-as év (történelmi-politikai) eseményeivel, valamint a maga személyes (ügyetlen) megjegyzéseivel. A valódi novellák a naplófeljegyzések közé ékelődnek, a határmenti laktanyaélet hétköznapjait idézik fel. Kommentár ezekben sincs, egyedül a tények sorakoznak mementóként. A Vaskor utolsó három írása önéletrajzi jellegű: az író szülőföldjéről, családjáról, ifjúságáról, munkájáról vall bennük. Gáll István ezzel a könyvével a modern magyar próza újabb fontos darabját alkotta meg.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
