Szerzői oldal

Gárdonyi Géza
( 1863 - 1922 )

» A lámpás (1894)
» Az én falum (1898)
» A láthatatlan ember (1901)
» A bor (1901)
» Egri csillagok (1901)
» Nyárfalevél, nyárfalevél (1904)
» Isten rabjai (1908)
» Hosszúhajú veszedelem (1912)
» Ida regénye (1920)

Életrajz

1863 Agárdpusztán született
1868 a család Budapestre költözik
1870-75 a család öt év alatt az ország öt különböző pontján lakik
1879 édesapja meghal
1882-86 tanítóként és újságíróként dolgozik
1889 Szegeden újságíróskodik
1893 politikai újságíró Budapesten
1895 megjelenik első kisregénye és verseskötete
1897 Egerbe költözik, és élete végéig itt is éli remeteéletét
1899 Konstantinápolyba utazik, hogy anyagot gyűjtsön történelmi regényeihez
1910 a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választja
1922 Egerben meghal

A lámpás
1894

Az olyan politikai írások, mint a Figurák (1890) és a Parlamentünk jeles figurái (1893) után Gárdonyi első kisregénye a néptanítóság intézményével foglalkozik, amelyről előzetesen már sokat írt a Tanítóbarát című lapban: „A tanító olyan lámpás” írja Gárdonyi, „mely minél inkább világít másoknak, annál inkább fogyasztja önmagát.” Hőse, a megkeseredett és kijátszott néptanító egyre nehezebb körülmények között próbál meg helytállni, és állandóan szembesül az állam és az egyház összefonódásával (például a házasság kérdésében), és a társadalom hálátlanságával.

Az én falum
1898

Az érzelmes, szép novellák az író falusi tanító korában Karádtól Dabronyig szerzett tapasztalataiból táplálkoznak. A falu, amelyről ír, rendezett, zárt világ, amelyet Gárdonyi természet- és gyermekszeretete szépít idillivé. A történetekben azonban nem egyszer ott rejlik a tragédia, és az író soha nem tagadja el a társadalmi igazságtalanság tényét, de erősen sugallja, hogy az életszeretet még a szenvedést is legyőzi. A kötet legemlékezetesebb alakjai az öregek és a gyerekek: Gárdonyi őszinte figyelemmel és megértő érdeklődéssel fordult kis tanítványai felé, és tisztában volt azzal, hogy a sorsukat meghatározza a szegénység, és a faluközösség szigorú törvényei.

A láthatatlan ember
1901

Az Attila korában játszódó történetet Priscos rétor egykori rabszolgája és mindenkori tanítványa, Zéta beszéli el, aki voltaképpen a pesszimista, filozofáló hajlamú író szócsöve: "Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki. (...) Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan" mondja Gárdonyi az előszóban. A romantikus és rendkívül színes történelmi leírásokban (seregszemle, a hunok és a rómaiak összecsapása) bővelkedő mese középpontjában Zéta szerelme áll az Attilába szerelmes, elérhetetlen nemeslány, Emőke iránt; a hősnek a regény végén, Attila temetése és Emőke halála után ébred rá, hogy a sors egy másik lánynak, Dsidsiának szánta őt.

A bor
1901

Gárdonyi legjobb és legnépszerűbb darabja, az akkorra már elviselhetetlenné stilizálódott romantikus népszínmű megújítója. A naturalista elemeket felhasználó, lélektanilag motivált színdarab egyszerű helyzeten alapszik: a bátyja hazatérését ünneplő paraszt részegen megveri a feleségét, aki elmenekül otthonról, és csak az utolsó felvonásra békülnek meg egymással.

Egri csillagok
1901

Gárdonyi legnépszerűbb, legismertebb regénye először 1899-ben jelent meg folytatásokban a Pesti Hírlap hasábjain, ám az író folyamatosan javította-átdolgozta az eredeti változatot, egészen a regény utolsó verziójáig, az 1913-ban megjelent kiadásig. A regény kötelező olvasmány Magyarországon, de korántsem pusztán ifjúsági irodalom: Gárdonyi eredeti célja a nemzeti egység megteremtése volt, amivel Magyarország képes életben maradni a nagyhatalmak szorításában. Gárdonyi gondosan tanulmányozta a török hódoltság emlékeit és dokumentumait, és a történelmi hitelesség szándékával írta meg Eger ostromának romantikus, hősies történetét. A könyv idilli képpel indul: két kisgyermek, a gazdag Vicuska-Éva és Gergő, egy kovács árvája fürdik a patakban, de Jumurdzsák, a török katona elrabolja őket - így értesülnek a gyermekek akaratlanul is arról, hogy a törökök meg akarják támadni a falujukat. Éjszaka megszöknek, értesítik a falut és az éppen ott tartózkodó Dobó kapitány vezetésével sikeresen megszervezik a védelmét. Dobó az árva Gergőt magával viszi Török Bálint udvarába, aki a saját fiaival együtt neveli fel őt. Nyolc évvel később Gergely megpróbálja felrobbantani a szultánt, de tévedésből egy agát röpít a levegőbe, és elfogják. A fogságban egy töröktől a birtokába jut Eger várának térképe. Ismét megszökik, és Budán, a királyné kertjében találkozik Évával, aki már az udvarban él, de még mindig Gergelyt szereti. Török Bálint és a csecsemő király eközben fogadja a szultánt, aki azonban csellel élve elfogja őt, és Konstantinápolyba viszi. Gergely elhatározza, hogy kiszabadítja. Előbb azonban Évát kell megszöktetnie, akit éppen egy kapitányhoz akarnak hozzáadni. Az esküvőről elrabolt lánnyal és Török Bálint két fiával együtt aztán olasz muzsikusnak öltözve el is jutnak Konstantinápolyba Török Bálinthoz, de elébe kerülve elsírják magukat, és ez elárulja őket; alig bírnak elmenekülni. Csaknem tíz év telik el. Jumurdzsák, a gonosz félszemű török, most Éva és Gergely kisfiát rabolja el, mert így akarja visszaszerezni egykoron elvett szerencsegyűrűjét. Éva a nyomába ered, ő viszont Eger ostromára igyekszik éppen, és Gergely régi térképének a segítségével bejut a várba, ott azonban nem kerülhet a fontos stratégiai szerepet betöltő férje elé, hiszen a török túlerőben van, és az ígért felmentő sereg is késik. Szörnyű ostrom következik, amelyben Eger minden védője részt vesz, még a nők is. A magyarok azonban rettentő veszteségek árán, de győznek, Éva és Gergely egymásra talál, és hamarosan a fiukat is visszakapják, a törökök pedig elvonulnak Eger alól.

Nyárfalevél, nyárfalevél
1904

Gárdonyi, aki egyszer „a műfajok királynőjének” nevezte a költészetet, idillikus, de izgalmas verseket írt, amelyek még Kosztolányi figyelmét is megragadták egyszerű hatáselemeikkel. A versek titka éppen ravasz egyszerűségükben rejlik: Gárdonyi a gyermeki naivitást keveri bennük a meggyötört modern lélek bonyolultságával.

Isten rabjai
1908

A tizenharmadik század Magyarországán játszódó történet középpontjában ismét a viszonzatlan szerelem áll. A főhős Jancsi, a Duna szigetén épülő új kolostor kertészfiúja, aki beleszeret a királylányba, aki viszont apácának áll. A regény finoman ábrázolja a középkori lelki szerelmet, és tele van Istenről, a nőkről, a vallásról és az életről való elmélkedésekkel. A külvilág az anyagi boldogulás és a hatalom rabja, de Isten rabjai sem különbek vallásos megszállottságukban.

Hosszúhajú veszedelem
1912

Novellafüzér a nőkről és a házasságról, amelynek keretét tizenkét megrögzött agglegény karácsonyi vacsorája és adomázgatása adja. Akad köztük romantikus, cinikus, humoros, de szomorú történet is, és a végső poént az adja, hogy az asztaltársaság feje éppen házasodni készül.

Ida regénye
1920

A nőgyűlölő hírében álló író utolsó nagy romantikus regénye egy fiatal festőről, aki érdekházasságot köt, de lassanként valóban beleszeret Idába, fiatal feleségébe, aki az apácáknál tanult. A regény érdekessége a modern művészetről való elmélkedés.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!