Szerzői oldal

Gelléri Andor Endre
( 1906 - 1945 )

» Szomjas inasok (1933)
» Kikötő (1935)
» Villám és esti tűz (1940)
» Egy önérzet története (1957)
» Ezüstből gyúrt kenyér (1979)

Életrajz

1906. március 30-án Budapesten született
1921 a gimnáziumból kimarad
1923-1926 vas- és fémipari szakmát tanul; géplakatos, pénzszekrénykészítő, kelmefestő, hivatalnok, gyári rajzoló stb., gyakran munkanélküli
1924 első novellája megjelenik Az Estben
1928 Az Est ösztöndíjával négyhetes németországi tanulmányutat tesz; Móricz Zsigmond, Füst Milán pártolja, jeles kritikusok méltatják; A Nyugat közli Varázsló segíts című novelláját
1940-45 gyakran hívják be munkaszolgálatra
1944 az ausztriai Engerauban teljesít szolgálatot
1945 a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba kerül
1945. május 10-20 között flekktífuszban hal meg a hörschingeni amerikai kórházban

Díjai:
1931 Mikszáth Kálmán Regénypályázat díja, 1932 Baumgarten-jutalom, 1934 Baumgarten-évdíj, 1935 a Nyugat novellapályázatának díja

Szomjas inasok
1933

Gelléri első novelláskötetének tizennégy írásában különféle városi munkások szerepelnek, akik egyszerre gyűlölik és szeretik az anyagot, amellyel dolgoznak. "A szállítóknál" című elbeszélésben egy hatalmas, betonfenekű kasszát kell néhány munkásnak felcipelnie a második emeletre, gyürkőznek, káromkodnak, és mire végeznek és megkapják a szerény fizetséget, mindannyian csak aludni tudnak. A "Szomjas inasok" három szereplője kirándulni indul, de a nagy melegben nem visznek elég vizet, és mikor végre találnak egy házat, csak pénzért kapnának inni, de pénzük sincs. Elkeseredésükben a földre rántják a termetes asszonyságot, ám a nő testisége láttán mindhárman rávetik magukat és - csókolgatni kezdik. A fiatal életerő jellegzetes vonása Gelléri első novelláinak. Az írót azonnal elismeri a kritika, a Nyugatban Kosztolányi ír első novelláskötetéről: "Micsoda gazdagság és változatosság, a lehetőségek milyen szép ígérete s a művészi eszközök milyen kemény kezelése. Költő ez a fiatalember és művész is. Ha valaki naturalistának nevezi, nyíltan szemébe nevethet. Nála a valóság csak ugródeszka. Képzeletéből alkot. Ahhoz, hogy egy szállítómunkást megformáljon, több képzelet kell, mint bármi holdbeli ábránd kimódolásához. Tündéri realizmusa fölött könnyűség és fényesség lebeg."

Kikötő
1935

Újabb köteteiben Gelléri még inkább közelít a valóság leírásához, a társadalom ábrázolásához, noha a mozgalomhoz sosem vonzódik, csak az emberekhez, írásaiból hiányzik minden ideológia. "Ház a telepen" című novellája, amelyben egy csavargó valamilyen magántulajdon területén épít magának egy kuckót, majd kiutasítják, minden olvasót a férfi mellé állít, hiszen ráadásul addigra élettársa is kerül, aki gyereket vár, és a novella végén "úgy fordulnak vissza a grund végéről, mint Ádám és Éva a Paradicsom kapujából". Szomorúan aktuális írás ez a mai Magyarország viszonyai között. Vas István Krúdy munkás-rokonát fedezi fel Gellériben, képzeletvilágát pedig Füst Milánéhoz hasonlítja. Másik kortársa, Kardos László a novellák spontán áradásának 'hármas bástyáját' veszi észre Gellérinél, ezek: a "stilisztikai szigorúság, spontán fakadó, lélekkel terhes hősök s belülről induló, élményesen-saját történet".

Villám és esti tűz
1940

Utolsó kötetében a háború iszonyata a meghatározó, a novellák kísérteties, groteszk víziók. "Villám és esti tűz" című írásában a cipészműhelyben vacsorázó segédek és a mesterék szeme láttára a fortyogó halászlébe villám csap bele. A felrobbanó kondér látványa szürrealista látomás, és ehhez a rövid leíráshoz kapcsolódik az utolsó mondat: "S másnap kitört a háború", amely apokaliptikus hangsúlyt ad a természeti jelenségnek. Füst Milán költőnek nevezi Gellérit, mert úgy véli, realista írónak túlzottan szenvedélyes, személyes és szertelen. "Nem megfigyelő, hanem álmodó. Álmok a valóságról: így lehetne talán legjobban megközelíteni azt a folyamatot, amely benne végbemegy." Utolsó kötetéről írja: "a Villám és esti tűz, a Jamaica rum, a Georgi, a borbély s az Ifjúsági szamár bizonyos tekintetben még az eddigieknél is szebbek. Mert játékos szelleme bennök még jobban kibontakozik: hogy milyen kancsal, tréfacsináló, felületeket kedvelő," tragikus mivoltuk tehát annál megkapóbb: az ember végigmosolyog egy novellát s csak akkor eszmél rá, milyen szomorú lett. Csupa játék s amellett csupa tragikum. Játszi felületek s a mélyükön csupa szomorúság. Egyszóval e novellák még jobban megerősítik eddigi véleményemet: hogy a legkiválóbb íróink egyike ő. S nemcsak a jelenvalók között. És nemcsak az összehasonlításban, hanem mert egyedülálló."

Egy önérzet története
1957

Gelléri két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta posztumusz megjelent, befejezetlen önéletrajzát, amely regény helyett inkább a rá jellemző kitűnő életképek szeszélyes láncolata. Gelléri legszívesebben szerelmeiről számol be, és éppen egy szerelem története miatt kényszerül szembesülni a zsidósága mibenlétével, és a keresztény társadalom kirekesztő, megalázó voltával.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!