Életrajz

1933 Endrődön született, gyermekkorát Zalaegerszegen tölti
1940-50 iskolaévek Budapesten és Szegeden
1950-53 a kommunista diktatúra alatt nem tanulhat tovább, vasesztergályos
1953-57 a budapesti ELTE-n magyar-angol szakos tanári diplomát szerez
1957-63-ban általános, majd középiskolában tanít Újpesten
1963-71 újságíró és a Magyar Rádió munkatársa
1971-74 az Élet és Irodalom szerkesztőségének tagja
1973-74 az Iowai Egyetem Nemzetközi Íróprogramjának vendége
1974 a Szépirodalmi Könyvkiadó munkatársa
1977-88 a Nagyvilág rovatvezetője
1979 doktori diplomát szerez
1988 írásaiból él
1992-2002 a budapesti ELTE Angol-Amerikai doktori programjának tanára

Díjak:
1977, 1987 József Attila díj, 1985, 1995 Déry Tibor díj, 1988 Év Könyve jutalom, 1994 Füst Milán díj, 1995 Salvatore Quasimodo-díj, 1996 Kortárs-díj, Getz Corporation díj, 2000 Kossuth-díj

Gergely Ágnes gyerekkori mitológiára épülő képzeletbeli országa, Kobaltország nem társadalmi parabola, inkább allegorikus utópia: életérzésében, léttapasztalataiban a modern ember közérzetét, tépelődéseit jelképezi. A kötet verseit prózában elbeszélt kerettörténet fűzi össze: XVII. Enceládó, Kobaltország királya vitázik az udvari bolonddal kétely, humor és irónia szövi át a lét alapkérdéseiről szóló filozofikus beszélgetést.

A kötet alcíme – huszonöt „régebbi” és huszonöt „újabb” vers – talán arra a műgondra utal, amellyel Gergely Ágnes folyamatosan átdolgozza, hol szikárabbá, pontosabbá, hol levegősebbé alakítja szövegeit. Költészetére a klasszikus formába kívánkozó szenvedély, az axiomatikus tömörség és a meglepő fordulatok váltakozása ugyanúgy jellemző, mint az irodalmi, művelődéstörténeti és magánmitológiai utalások. Versei állandó párbeszédet folytatnak más költők műveivel. „Újabb” verseit érdemes együtt olvasni az Őrizetlenekkel.

A költő negyedik regénye két különböző történelmi hátterű ember, a német dél-amerikai Carlos és a magyar Karen szerelmének balladája. Karen kislánya, Daniela beteg, nevelt-lánya, Detti egy balesetben árvult és rokkant meg, Carlos és Karen szerelmét akadályozza a nyolcvanas évek eleji gyanakvó, utazásokat gátló magyar politikai apparátus, de a svéd kémnőről filmet forgató Carlost is gyanakvás veszi körül. A fegyelmezett, jólelkű férfi három nő reménységévé válik, és talán legerősebb társát kénytelen a maga sorsára bízni.

Gergely Ágnes legújabb verseskötete, Jonathan Swift éjszakái költői számvetés. Nem a korábbi szövegek egybegyűjtése jelenti az emlékezést a költői pálya kiemelt állomásaira, hanem az új kötet megszólalásmódját tekintve adja meg az összegzést és a visszatekintést. A kötet Swift Gulliver utazásai című művét idézi fel, és ciklusai is a Swift-regény négyes felosztását követik. A kötetcímet adó vers középpontja az egyes ember és a közösség morális tartására és a művészet értelmére való rákérdezés. A művészet értelmét feszegető kérdés köré szerveződik a kötet egésze. A versekben a fizikai anyag átváltozása és megszűnése jelenti azt a központi motívumhálót, amely a kötet mind a négy ciklusában visszatérő jelleggel felbukkan. Ezzel összefüggésben tűnik fel az út motívuma, mely alkalmatosságtól és módtól függetlenül átszövi a verseket. Az utazásnak azonban nem csupán fizikai értelemben van jelentősége, a felbukkanó nevek (Elisabeth Barrett Browning, Apollinaire, W. H: Auden) és helyszínek (Toledo, Gibraltár, Firenze, Dublin, Bécs, London) Európa kulturális hagyományát is felvázolják, melyhez nem csak szövegszerűen, de művészetszemléletében is kötődik Gergely Ágnes kötete. Mindezt érzékenyen szövi át a személyes múlt és férfi-nő kapcsolatok felidézése, ahogyan azt az alcím (Versek négy arckép alá) is sejteti, s ezzel a költő tovább árnyalja mind az utazás, mind a visszatekintés problémakörét. A kultúra értelmére vonatkozó kérdés tehát Gergely kötetében két szempontból is felmerül: egyfelől a saját munkásság, másfelől – a horizont kitágítása révén – az európai művelődés tekintetében.