|
|
Göncz Árpád |
|
(
1922
)
|
| |
|
1922 Budapesten született
1940-44 jogot tanul a Budapesti Egyetemen, majd doktorál
1945-47 a Kisgazdapárt képviselőcsoportjának titkára
1948-56 kétkezi munkás, 1950-től talajvédelmi, talajjavítási szakember
1954-56 a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytermelési szakán tanul; forradalmi tevékenységért kizárják
1956 a forradalom alatt a Parasztszövetségben dolgozik, november 4. után csatlakozik az ellenálláshoz
1957-1963 a forradalomban való részvétele miatt bebörtönzik, 1958-ban a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglanra ítélik; amnesztiával szabadul
1963-65 szakfordító, talajvédelmi munkavezető
1965 szabadfoglalkozású író, műfordító; 1974-ig nem jelenhet meg saját műve: műfordításaiból él (angol, amerikai, japán kortárs és klasszikus prózát fordít)
1981-1989 A Magyar Írószövetség fordítói szakosztályának vezetője
1988-tól a Holmi szerkesztőbizottsági tagja
1989-90 a Magyar Írók Szövetségének elnöke
1990-2000 a Magyar Köztársaság elnöke
Díjak:
1983 József Attila-díj, 1983, 1984, 1986, 1988 az Európa Kiadó nívódíja
|
|
1974 Sarusok (regény)
1979 Magyar Médeia, Sarusok, Rácsok (drámák)
1980 Találkozások (elbeszélések)
1990 Mérleg (dráma)
1991 Gyaluforgács (esszék, jegyzetek, interjúk)
1991 Hazaérkezés (regények, elbeszélések)
1996 Kő a kövön (válogatott művek)
1998, 2004 Sodrásban (válogatott beszédek)
(In mid-stream, Talks and speeches (1999))
|
1974
Sarusok
(*)
A tizenötödik század elején elítélt soproni waldens eretnekek vezetőjéről, Miklós ötvösmesterről szóló történelmi parabola mottója: „Évszázadok minden eretnekének, aki életét, s minden bírájuknak, aki élete igazságát áldozta a hitéért.” A vallatójával folytatott beszélgetésből a főhős, Miklós megtudja: nem a hite, hanem az egyházi hatalom megkérdőjelezése miatt került fogságba. A vele szemben álló világot szkeptikus empátiával megértő hős úgy tudja, hogy fia, a rend perfektje elmenekült, ám a regény legmegrázóbb jelenetei épp a fiatal szerzetes megaláztatásait és halálát mondják el költői erejű prózában.
|
1979
Magyar Médeia, Sarusok, Rácsok
(*)
Göncz Árpád drámáinak középpontjában a történelemnek kiszolgáltatott, döntéshelyzetbe kényszerült ember áll, akinek olykor erkölcs és túlélés, máskor a cselekvés (s ezzel együtt a tévedés kockázata) és a passzív szemlélődés között kell választania. Színpadi helyzeteit és alakjait a múlt határozza meg: szereplőit így elsősorban az önvizsgálat, írói szemléletét a történelmi számvetés igénye, dramaturgiáját az időrétegek egymásra vetítése, sűrítése jellemzi. Műveinek fontos kérdése: vállalható-e a múlt, szükségszerű-e vagy elkerülhető az egyént sújtó történelmi meghatározottság.
|
1980
Találkozások
(*)
A novelláskötet legtöbb darabja a huszadik század történelmi helyzeteit villantja föl – a magányos asszonyhoz berontó orosz katonát, aki végül enni kap, a frontról hazatért falubelit, a politikai fogságból szabadult apát, 1944 (személyesen látott) halottait –, de megjelenik a civil élet is: a halál gondolatával szembesülő gyermek és a tudatát veszett férjét ápoló öregasszony története, valamint egy szürreális-groteszk találkozás: az orléans-i Johanna támad föl különböző történelmi korokban. Az író gyakran elharapott mondatokkal, töredékes párbeszéddel ellenpontozza részvétét.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
