Szerzői oldal

Gyurkovics Tibor
( 1931 - 2008 )

» Színművek I-II. (.)
» Táj, nővel (1990)
» Versek 1-2 (2004)

Életrajz

1931. december 18-án született Budapesten
1942 - 1950 a budapesti Piarista Gimnázium (később Ady Endre Gimnázium) diákja
1950 mivel polgári származása miatt nem veszik fel az orvosi- és jogi egyetemre, de a színiakadémiára sem, néhány hónapig munkásként dolgozik, majd a Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója
1955 pszichológusi diplomát kap az ELTÉ-n
1955 a Gyógypedagógiai Főiskola tanára
1956 forradalmi tevékenysége miatt elveszti állását
1958 - 1960 a Központi Gyermekgondozó pszichológusa
1958 Rónay György mutatja be verseit a Vigíliában
1960-1968 az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet női, majd férfi osztályának pszichológusa
1966-1970 a Pest Megyei Bíróság igazságügyi szakértője
1968 szabadúszó író
1988-1992 a veszprémi Petőfi Színház dramaturgja
1989-1991 az Új Idő szerkesztője
1991 a Lyukasóra című tévéműsor állandó résztvevője és a folyóirat szerkesztője
1991-1995 a Magyar Írókamara társelnöke
1992 a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke
1994 a magyar labdarúgó-válogatott pszichológusa
1995 a Magyar Írók Egyesülete elnöke
2008. november 15-én Budapesten meghal

Főbb díjak:
1982 József Attila-díj, 1985 IBBY-díj, 1987 Bölöni-díj, 1992 Magyar Köztársasági Érdemrend, 1992 Erzsébet-díj, 1994 Kossuth-díj, 1997 Magyar Örökség Díj, 2001 Magyar Művészetért Díj

Színművek I-II.
.

A 7fátyol című életműsorozat 5-6. köteteként megjelent Színművek ismert és kevésbé ismert Gyurkovics-darabokat tartalmaznak az 1969-es Estére meghalsz című színműtől az 1995-ös Háború hármasban című drámáig, elemző tanulmánnyal és kritikai írásokkal, dokumentumokkal és fotókkal kiegészítve. A drámaíró Gyurkovicsban a pszichológus dolgozik, amikor a mindennapokban előforduló embertípusokat abszurd helyzetekben vizsgálja: a kiszolgáltatott, családjában is magányos, ám szeretetreméltó Öreget (Szeretetotthon, 1970), a hagyatékhajhász, szeretetlen Csóka-család (Őszinte részvétem, 1975), a jólétben elkényelmesedett, együtt élő generációk (Magyar menyasszony, 1979), vagy az egymásra utalt, de egymással mégis folyamatosan harcoló fiatal házaspár (Háború hármasban, 1995). A kritikusok szerint a szerző legjobb darabja az annak idején politikai éle miatt fanyalogva fogadott, statikus állapot-dráma, a Nagyvizit (1972), amelyben egy kórházi szoba kényszerű összezártságában négy férfi küszködik a betegséggel és a halállal, miközben folyamatosan elbeszélnek egymás mellett, az abszurd töredékekből mégis az életük bontakozik ki. Gyurkovics remek színpadi adaptációkat is írt, köztük a legsikeresebbek: a férfi-nő ellentétet vizsgáló Tolsztoj-feldolgozás, a Kreutzer-szonáta (1976), és a Kosztolányi regényéből született Édes Anna (1983). Gyurkovics két nagy színházi korszaka 1970-től 1980-ig a vígszínházi és a nyolcvanas években a veszprémi korszak volt (ahol ő maga is fellépett a Fekvőtámasz című darab Ezredesének szerepében). „Gyurkovics Tibor a közép-kelet-európai abszurdnak azt a vonulatát folytatja, amelyben a morbid világlátás társadalmi felelősségérzettel párosul. Ez a szemléletmód az abszurd jelenségeket nem a világból kiszakítva, hanem a hétköznapi élet gyakorlatában vizsgálja. Az írót legtöbb színpadi művében az foglalkoztatja, mit jelent ma magyarnak, közép-európainak lenni, milyen tanulságokat hordoz a múlt, és mit őriz ebből a generációk tudata, milyen szálakkal kötődik az egyén sorsa a nemzetéhez, mi a haza fogalma napjainkban.” (Ézsiás Erzsébet)

Táj, nővel
1990

„Csak ürügy volt a festmény”. A kötet alcíme: Festő-versek, és méltán: a szép kiállítású könyvben ugyanis párhuzamosan szerepel kép és költészet, a szép reprodukciók mellett a szép versek. Gyurkovics, aki otthonos a társművészetekben (nemcsak a színházban, de a zenében is, hiszen sokáig vezetett zenei műsort a rádióban), bebizonyítja, hogy festmény és vers nagyszerűen kiegészíti egymást, főként, ha a költő kellőképpen beleéli magát a látványba: „Együtt élek Hieronymus Bosch-sal, / rám mosolyognak őrült arcai. / Ő maga az. Szarvasfejet mutat most, / egy tálcán hozza valaki.” (Az angyal) A Sixtusi kápolna hatalmas freskóiról pedig így ír: „Emberfeletti nők és igricek / boltív közé szorítva függnek”. A könyvben többek közt Klee, Gulácsy, Egri József, Monet, Rousseau és Csontvári képeiről írott szövegeket találhat az olvasó: a költő előtt egyetlen korszak sem maradhatott rejtve. A kötet folytatása és két társ-darabja a kétkötetes Extázis című gyűjtemény, amelyekbenben egyenként 107 festmény és a róluk írt 107 vers található, gyönyörű kiállítású kötetben, amelyben találkozik kép és jelkép, transzcendencia és erotika.

Versek 1-2
2004

„Emelkedik az életem / a nap a hegyre nő / aztán lehull s a mélybe lenn / türemkedik elő / Már annyi izom megszakadt / recseg a levegő / már nem is Sziszifusz vagyok / hanem a kő.” (Sziszifusz) Így fogalmazza meg ars poeticáját Gyurkovics, aki, hiába írt bár félszáz kötetet a legkülönbözőbb műfajokban, elsősorban is költőnek tartja magát. Verseinek két legfőbb, mindig visszatérő témája a szerelem: „... A víz dobog, mint könnyű dob, / a mohó napot elnyeli. / Szeretlek. Égre-földre már. / Nincsenek feltételei.” (Dob), és az ehhez kapcsolódó, intenzív és megkerülhetetlen hazaszeretet: „Nem védem. Nem védhetem meg, / utálom, mint a szerelmet, / bűnbe hajszol, őrületbe / Magyarország. Magyar elme.” (Magyar) Verseinek keletkezéséről, a tudat mélyvilágáról így vall egy interjúban: „Ihlet valóban létezik, s örülök, hogy te sem dőlsz be az áltudományos paradigmakukacok halandzsájának. Az ihlet egy olyan réveteg koncentráció, amely a mű születésének határmezsgyéjét fölvillantja. Van egy tenger, alóla feldobja magát az úgynevezett mélytudat, amelyről nem tudunk. Hiszen ha versben azt írjuk meg, amiről tudunk, akkor a versünk nem vers. A tengerből kijő ez a mélytudat, mint afféle Loch-Ness-i szörny, aki te magad is vagy, aki a saját mélyrétegeidben élsz, és nem ismered meg soha. Mégis, egy pillanatra megvilágosodik általa és benne valami, amiről nem tudod, micsoda, csak azt, hogy utánamész. Nálam általában reggel búvik elő a szörny. Fölébredsz, a roló résén bedereng a fény, rezzenésével együtt mozdul a szörny, lendületbe hozza a féltudatot és fölvillan egy olyan képzet, képzelet, amit már meg tudsz ragadni, mint amikor a horgász elkapja a hal farkát és kirántod a mélytudatból. Akkor az a bizonyos valami, megalkotódik. Tudatra lel. Napközben önmagaddal együtt elveszíted, te vagy az a járókelő, aki hülyébb, mint a többi együttvéve, rossz, szegényes a cipőd, ég a gyomrod a tegnapi italozástól, kínlódsz a stressztől, fáradt bódulattal zuhansz ágyba, párnák közé Másnap reggelig. És akkor, a hajnallal együtt megint jő a roló, a léceken átderengő fény, és király vagy. Megistenülsz. Hála Istennek, az elmúlt esztendőben, tegnap vagy talán ma reggel is olyan verseket írtam, amelyek minősítése nem az én tisztem, de most éppen úgy érzem, megkaptam a morfiumadagot, ami nem sikerül, nem is sikerülhet naponta. Isten kegyelme, hogy nem mindig, de állandóan verset írok. A roló résén bedereng a fény.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!