Szerzői oldal

Hajnóczy Péter
( 1942 - 1981 )

Életrajz

1942. augusztus 10-én született Porcsalmán; Hajnóczy Béla adoptálta
1955-57 versenyszerűen úszik
1959 segédmunkásként dolgozik különféle munkahelyeken (kabinos, fűtő, gyári és nyomdai munkás, tüzelőhordó)
1962 levelező tagozaton végez az Eötvös József gimnáziumban
1976 szabadúszó íróként dolgozik, a Mozgó Világ munkatársa; megkapja a Móricz Zsigmond Ösztöndíjat
1979 életének egyetlen külföldi útja Londonba vezet
1981 Balatonfüreden meghal

Főbb díjai:
1980 Füst Milán-díj, Aszú díj

Az elkülönítő
1975

„Hajnóczy Péter olyan országban élt, amelyben a jogokat formálisan elismerték, miközben azok érvényesülését lehetetlenné tették. Írói világát azonban nem a kritikai él jellemezte, hanem e tragikus ellentmondás mély, ontologikus élménye.” (Reményi József Tamás) “Nyilvánvaló, hogy a Szentgotthárdi Szociális Betegotthon éppen ‘hétköznapisága’ és semmiképpen nem extremitásai révén tekinthető szociológiai értelemben reprezentatív mintának: egy sajátos célból működő üzem munkáját figyelhetjük meg itt – a többi közül egyet. Tehát ez a ‘hétköznapiság’, az állítások és bizonyítások száraz ‘akta- és belégszerű’ rendszerbe foglalása lehet ez a koncepció – kerülve és gondosan irtva minden ‘artisztikumot’, az érzelmekre extremitások révén gyakorolt hatást –, amely véleményem szerint a produkció célját eredményesen szolgálhatja” írta Hajnóczy a könyv tervezett megfilmesítéséhez, amely a Balázs Béla stúdióban készült volna el.

A fűtő
1975

Hajnóczy a maga nemzedékének talán legtehetségesebb tagja volt; rövid és önpusztító pályája befejezetlenségében is teljesnek mondható. Írásainak középpontjában a legtöbbször saját alkoholizmusa és személyiségnek szétbomlása áll, és ezzel kultikus státust vívott ki magának a hányatott sorsú háború utáni írónemzedék panteonjában. Korai prózája kísérletezőbb jellegű, használta az automatikus írást, a repetitív technikákat és a filmszerű vágást, amelynek stílusát az ismétlődés ritmusa határozza meg. A szertartás című novella ennek a korszaknak jellegzetes darabja, amelyben a végsőkig kiaknázza a motivikus variáció lehetőségeit, és felfokozza a kompozíció zeneiségét. Később az egyén szabadsága vált a novellái központi tárgyává; a novellák a bürokratikusan kíméletlen társadalmi struktúrákkal szembesülő egyént ábrázolják, ahol az egyéni szabadságért való küzdelem keserű tanulsága nem egyéb, mint hogy a betagozódás ugyanolyan lehetetlen, mint a nyílt lázadás. A címadó történet, A fűtő főhőse megpróbálja visszaszerezni megvont napi félliteres tej-fejadagját; a sérelem trivialitása szimbolikussá fordítja a megalázottságot, és amikor a főhősnek nem sikerül kiküzdenie az igazát, egy újabb szimbolikus gesztussal jelzi teljes kiszolgáltatottságát és megadását: leveszi az ingét.

A halál kilovagolt Perzsiából
1979

"Ennél mélyebbre nem tüdőztem le könyvet. És mint mérgekhez nem szokottat, meg is viselt: émelyegtem tőle rendesen. Taszított és vonzott. Egyszerre töltött el undorral és rajongással. És anélkül, hogy észrevettem volna, beavatott a rútság esztétikájába." (Balla D. Károly) "Íme a rettenetes üres papír, amire írnom kell." Az önéletrajzi fogantatású kisregény egy alkoholista íróról szól, aki csak iszik és iszik, amíg el nem éri a delírium. A brutálisan őszinte élveboncolás során az antihős kíméletlen racionalitással néz szembe saját reménytelen helyzetével, amint az elmulasztott gyógyszerszedés miatt ismét inni kezd, mégpedig elszántan, pedig tudja, hogy rettenetes véget fog érni. A narrátor gondolatai, emlékei és az ital gerjesztette hallucinációk egyetlen szövegtestté olvadnak össze, amelyet az alkohol tart össze. A jegyzetekkel megtámogatott emlékek az író segédmunkásként töltött idejét idézik fel, a családja elleni lázadást, a rákospalotai fűtetlen albérletben töltött időt; a két leghosszabb visszaemlékezés egy szerelmi epizód, amikor egy uszodában megismeri Krisztinát, a zsenge egyetemista lányt, a másik pedig egy hosszú Balaton-parti nap, amikor egyedül várja szerelmét, A-t - mindkét nő az író felesége lesz később, de a két epizód közt a társadalmi pozíciója is rosszabb lesz. Ahogy telik a nap, a narrátor egyre részegebb lesz, szelleme egyre inkább elválik a testétől, és míg hideg fejjel tudja, hogy a szenvedés és a halál vár rá, közben mégis arról győzködi magát, hogy csak az utolsó pohárral akarja meginni, hiszen az nélkülözhetetlen az íráshoz. A bekövetkező látomások igen erőszakosak: afrikai harcosok, maláj fejvadászok, vér és pornográfia - az írót egyszerre vonzza és taszítja a rettenetes, mégis ismerős vízió-sorozat, amelyben az akarat felolvadásával a szabadságot véli megtalálni. A regény végén egy sárga, kihalt perzsa városon vonszolja magát keresztül, de tudja, hogy ezúttal már biztosan nem tudja elérni az életmentő folyót. A könyvből Dr. Horváth Putyi készített filmet 2005-ben A Halál kilovagolt Perzsiából címmel, Melis László zeneszerző főszereplésével. "Őszintén irigylem A.-t és minden embertársamat, akinek nem okoz gondot, hogy isznak-e vagy sem. Ami engem illet: az első pohártól rúgok be és változok más emberré. Most egy pillanatig abban reménykedtem, hogy a feleségem változik meg ettől a pohár sörtől, és megért engem, ami számomra annyit jelent, hogy pillanatnyi hangulatom szerint ért meg és fogad el minden feltétel nélkül. Valóban érdekes, töltöttem az üres poharakba, hogy az iszákosság felőli vélekedéseket többnyire áthatja valami sajátos színezet, ami elnéző humorral telített leginkább, mintha a lerészegedés holmi csínytevés vagy kedélyes férfiszórakozás lenne, nem pedig kín, gyötrelem és rettegés, s ami talán a legfurcsább: ezt a kedélyeskedő hangvételt maguk az alkoholisták szítják és ápolják" (részlet a regényből)

Jézus menyasszonya
1981

A kisregény mottója lehet ez a szövegben előforduló mondat: „az iszákosság, könnyen belátható, szertartás, szótlan, magányos ima”. Hajnóczy így ír egy 1976-os naplójegyzetében: „Alkoholizmusom egyben sajátos világnézet is, politika és vallásos meggyőződés némi öngúnnyal fűszerezendő keveréke. Egyetlen őszintén átélt szenvedést ismerek, a részegséget, amelyet kétségbeesett könyörgéssel Jézusnak ajánlottam fel.” Ez az „Isten-kereső alkoholizmus”, a devianciát morállá és szabadsággá emelő, mégis kényszerű életforma. A könyv előzménye az Alkohol című jegyzettöredék: „Ha nem iszik, akkor is részeg, akkor is alkoholista. ... miért ne valósíthatná meg (és vállalhatná) magát, építhetné fel tudatosan az alkoholista szerepet, amelyet, úgy látszik, felkínált számára a társadalom? Reggel – remegve, reszketve, fuldokolva – sorban állás a pénztárnál és a pultnál. Az első féldeci, amely életet ment és ugyanakkor ki is akarja okádni az ember, valahogy az áldozásokra emlékeztette gyerekkorában – a galambszaros templomtér, az apja, a hosszú prédikációk –, mintha Isten venné magához, aki ily módon akar beléhatolni, hogy emlékeztessen arra, ami a dolga, amiért a világra küldetett.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!