Szerzői oldal

Hász Róbert
( 1964 )

» Szalmakutyák (1995)
» Diogenész kertje (1997)
» Végvár (2001)
» A künde (2006)
» Júliával az út (2010)

Életrajz

1964 (nov. 1.) Doroszlón született
1982–87? az Újvidéki Egyetemen irodalomtudományt hallgat
1991– Magyarországra települ át, Szegeden él

Szalmakutyák
1995

A vajdasági író hat elbeszélése a Bibliára, a talmudisták és a görög történetírók munkáira épül, minden története valamilyen megoldásra váró gondolatot vet fel: rendkívüli műveltséggel rendelkező, különleges szereplői mindig valamilyen titkot lepleznek le. Sánta Gábor szerint, aki az arányérzéket, a hitelességet és az atmoszférateremtő képességet emeli ki az elbeszélésekben, Hász „a közös mítoszokból saját magánmitológiát teremt a gyökértelenség okozta magány oldására. Mintha a kifelé menekülő ember közösség iránti vágya íratná ezeket a mindannyiunk figyelmére számító históriákat. Nem véletlen, hogy az elbeszélő /.../ a mindenre elszánt történetíró tényfeltáró alaposságával adja közre az emberiség egészét érintő, kapukkal elzárt rejtélyek megannyi magyarázatát.”

Diogenész kertje
1997

Hász Róbert első regényének szintén az otthontalanság a témája. A történet a lakótelep és a senki földje határán, egy furcsa, elhagyott épületben indul, itt él családjával a sehová sem tartozó elbeszélő, aki a maga problémái elől menekülve találkozik három látszólagos hajléktalannal, Dokival, Papával és Diogenésszel. A három nagy tudású férfi nem részegedik le a különös pálinkától, viszont befogadják az elbeszélőt, és az átlagemberek, a vakok világából a föld alatt élő látókéba vezetik be. A Hamvas Béla- és Várokonyi Nándor-vendégszövegeket tartalmazó regény Sánta Gábor szerint az emigráns író szembenézése önmagával, másrészt izgalmas kultúrtörténet és jövővízió is.

Végvár
2001

A regény valahol a Balkánon játszódik. Egy fiatal hadnagyot váratlanul áthelyeznek egy Isten háta mögötti helyőrségbe, amelynek létezéséről szinte senki semmit nem tud. A külvilágtól teljesen elszigetelt, már-már fantasztikus miliőbe csöppen, ahol hamarosan kiderül, hogy lényegében semmi sem az, aminek látszik. Az itt élők úgy érzik, nem egyetlenegy világban élnek, párhuzamos világok vannak, s maga a valóság is az érzékszervek játéka . A vitathatatlan elbeszélői tehetség, a kompozicionális fegyelem, a meggondolt szerkezet, az árnyalt, különféle regisztereket keverő nyelv, a látszólag hagyományos írásmód mellett Hász Róbert regényének értéke abban rejlik, hogy a már-már kalandosságig feszített történetmondás ellenére mélyen filozofikus, többek között a határ, az idő, a megnevezés, az énkeresés problémáit veti fel. A Végvár ritka egyensúlyt teremt az érdekfeszítő történetmondás, a gondolati igényesség és a kortárs epikában szokatlan líraiság között, és olyan új lehetőségeket hódít el a prózai közlés számára, melyekben a képzelet, a sejtés, a csoda a hagyományos megjelenítés által nem látott tereket nyit meg.

A künde
2006

Történelmi regény, mely a X. század közepén játszódik. Egy feljegyzés szerint 963-ban XII. János pápa egy Sankt Gallen-i szerzetest, bizonyos Pannóniai Stephanust azzal az üzenettel küld el a barbár magyarok földjére, hogy szövetséget ajánljon nekik Ottó császár ellen. A szerzetes az útra egy madarat ábrázoló melldíszt kap. A magyarok túl vannak már a 955-ben bekövetkezett augsburgi vereségen, mikoris I. Ottó német király legyőzi a magyar seregeket (ezután megszűnnek a magyar kalandozó hadjáratok nyugat felé, majd 962-ben XII. János pápa császárrá koronázza Ottót). A magyarok a madaras melldíszből arra következtetnek, hogy a küldött nem lehet más, mint Csaba-úr, a honfoglaló törzsek hajdani fejedelmének, a megölt Kurszán-kündének a fia. A katonai vereségek után eléggé reményvesztett, széthulló magyar törzszövetség egyes vezetői visszanyerik a reményt az ősi magyar kettős fejedelemség visszaállítására. A történéseknek van történelmi alapjuk, a regény hangsúlyt fektet a hitelesség megteremtésére. Az eseményeket ugyanakkor három különböző forrásból ismerhetjük meg, három szöveg váltakozik, melyek gyakran egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak. Korhű cselekményt és a bizonytalanságra épülő elbeszélésmódot kapunk tehát egyszerre. Ezt a mitikus, fantasztikus struktúrába hajló történetmondást sem a hagyományos, történetközpontú, valóságanalóg lélektani realizmus, sem a szövegirodalom felől nem lehet megközelíteni. Olasz Sándor, Kortárs

Júliával az út
2010

Hász Róberttől (1964) megszokhattuk, hogy mindig különleges műfajú könyvvel lepi meg az olvasókat. A Júliával az út című új könyve fikció és dokumentum sajátos kevercse. A regény kerettörténete szerint a Vajdaságból (Észak-Szerbia magyarlakta részéről) származó Júlia elmeséli élete és családja történetét az írónak. Az egyik történet maga az elbeszélés, a másik pedig az a jellegzetes közép-európai családtörténet, amelyet háborúk és békék szüntelen váltakozása alakít, formál és csiszol. Hász Róbert a konkrétumokon túl a sorsmotívumokra összpontosít. Arra, hogy „az emberi sorsok, akár az évszakok folyton ismétlődnek a földön, ugyanazok a szerepek járnak körbe-körbe, csak a személyek váltakoznak, akik eljátsszák azokat.”

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!