Szerzői oldal

Határ Győző
( 1914 - 2006 )

» Pepito és Pepita (1984)
» Golghelóghi (1989)
» A Karkasszban (2000)

Életrajz

1914. november 13. Gyomán született (családi nevén Hack Győző)
1938 a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán diplomázik; a Zeneakadémián Kodály Zoltán tanítványa; első regényét (Veszélyes fordulatszám) elkobozzák
1943 Csodák országa hátsó-Eurázia című regényét is lefoglalják, a szerzőt államellenes szervezkedés, összeesküvés vádjával letartóztatják, felségárulásért elítélik
1944 a sátoraljaújhelyi börtönből megszökik
1945 újra publikál
1945-1947 részt vesz az UNRA-misszióban, Budapest; építész, Hajós Alfréd munkatársa
1949 kizárják az írószövetségből
1950-51 tiltott határátlépési kísérletért két és fél év börtönbüntetésre ítélik, a szegedi Csillag börtönben raboskodik
1951-1956 építészmérnök, műfordító
1956 elhagyja Magyarországot, Londonban telepedik le, először 1988-ban tér haza
1957-1976 a BBC Magyar Osztályának munkatársa, a Szabad Európa Rádió rendszeres munkatársa
1960-1985 az angol külügyminisztérium hivatalos tutora
1981- művei többségének első kiadása Aurora Könyvek cím alatt, magánkiadásban lát napvilágot Londonban
1994- a Széchenyi Akadémia tagja
2006. november - Londonban meghal

Főbb díjai:
1989 Alföld nívódíja, 1990 IRAT-nívódíj, 1991 Kossuth-díj, Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje, 1993 a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, 1994 a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, 1996 Quasimodo-díj

Pepito és Pepita
1984

A Pepito és Pepita közvetlenül a háború után játszódó szerelmi regény, illetve annak mesei elemekkel gazdagított paródiája. Zseniális és igen nehezen lefordítható nyelvi lelemény az egész mű, a földrajzi nevek (Balatontündérdi vs. Balatonalmádi) játékos utalások, a legtöbb szereplőnek több neve, állandó jelzői vannak. A figurák hol valóságosak, hol marionettnek tűnnek. A főhős a naiv balek, Pepito, másik nevén a Hárfás, aki a közepesen tehetséges, de igen ambiciózus színésznő, Pepita után vágyódik, de az csak játszik vele (valódi kapcsolatait a karrierje érdekében köti, és a regény végére gyanús pornóügyekbe keveredik), miközben Marian (Marinuola), a Fuvoláslány rajong, sőt öngyilkosságot is elkövet érte (persze megmenekül). A lány apja, a Hangversenyrendező Jankóviusz úr jellegzetes impresszárió, művészkedő feleségével és az őket körülvevő figurákkal együtt a régiből az újba átmenekülő ügyeskedőket képviselik. A mesei szál leginkább a röjtökmuzsalyi nagynénihez, Bábikához kötődik, de egyben ő Pepito egyetlen megmaradt, talpraesett rokona. A történet - nem véletlenül - 1945 húsvétján kezdődik, az ország feltámadásakor, és fontos szerepet játszik benne a piacon Pepitóra tukmált három nyúl, illetve különösen az egyikük, Nyúliusz Tapsifülöp (illetve Keresztnyulam), aki hárfázni is megtanul. Mikor elpusztul, Pepito paprikás formájában megeszi a szívét, de hiába, nem költözik át belé a nyúl művészete. A csoda, a mese a könyv végére kicsit megkeseredik, a szereplők beilleszkednek az új világba, Pepito és Bábika az újjáépítés során elveszti toronybeli szállását (talán jelképes elefántcsont-tornyukat). Határ Győző írja a könyv utószavában: "A történelemből való kibutulásunk természetes folyamat, minden nemzedékre érvényes, és ostobaság volna dohogva szemrehányást tenni érte: el kell fogadnunk, hogy aki a második világháborút csak könyvből-filmről ismeri, az a kulcsszavakat, megjelenítő célzásokat nem érti el, és számára egysíkú lesz nemcsak ez a szerelmi történet, de a Nagy Történet is a regényke körül, amely mindenestül befalja és elnyeli." A "nagy történet" a háború utáni élet indulása, az átalakulás, az újjáépítés, az üzlet, az ügyeskedés, a beilleszkedés világa.

Golghelóghi
1989

Határ Győző főműve, a kilenc estét betöltő dráma az 1000. esztendőben, a várható Világvége évében kezdődik. Hőse jámbor picaro, akit állandóan átejtenek a dörzsölt gazemberek. Még Sátán-kereső dühödt lelkifurdalásában is túlontúl jó lélek ahhoz, hogy elkárhozzék. A történet elején Golghelóghi (a nagy erejű, álmodozó molnárlegény) talál egy ékesen írott lapot, melyet Bibliának vél. 'Bibliáját' ellopják, Golghelóghi útra kel, mesterségeket tanul, többször majdnem agyonverik, a püspök, majd a császár szolgálatába áll, végül ráébred, hogy a Végítélet évében a világ legnagyobb gazembere vált belőle: feltalálta az "álladalmat" - a szegények kifosztásának s a gazdagok hízlalásának erőszakkal megalkotott, vallással szentesített szerkezetét. Ekkor megkétszereződik az énje: "Arany Golghelóghi" győztesen gazemberkedik. Az igazi Golghelóghi pedig legfőbb bűnösként vezekelni akar, és elindul a Sátánt megkeresni. Bűntettei meghiúsulnak, a Pokol is kiveti, viszont mikor nehezen visszaszerzett 'Bibliájával' gyógyítani akar, egy írástudó paptól megtudja, hogy a könyv istenkáromló gúnyirat. Mindent elkövet, hogy a Sátán elé kerüljön, a szent ostyát dagasztó tekenőbe is beleköp. De Isten helyett csak egy Korongoló uralkodik, és az isteni kegyelem véletlene hősünk angyallá üdvözüléséről határoz, hiába követeli az elkárhozást. Végül megjelenik Szatanael, a Világ igazi Ura, aki elrendeli, hogy Golghelóghi angyallá kárhozzék, és mivel a Világvége elmarad, a következő évezredben a földi gonoszok első embere legyen. A középkort Határ Győző meggyőző nyelvi archaizálással és már-már enciklopédikus fölkészültségével jeleníti meg (ez hatalmas utószavából is kiderül). Theatrum mundit ír, a mirákulumok, a Faust, a Tragédia mintájára. Noha nem színpadra, hanem olvasásra szánja művét, de minden részt teljesen kidolgoz. Határ Győző minden vallási és politikai-ideológiai üdvtant mélyen megvet és kigúnyol.

A Karkasszban
2000

Határ Győző költői életművét három, más-más szempontból válogatott kötet együttese adja össze: A léleknek rengése: Válogatott versek 1933-1988 (1990), a Válogatott versek: H. Gy. levelesládája (1998) és A Karkasszban (2000) - utóbbi egyszerre pontos és szürreális álomverseivel tűnik ki. Határ Győző virtuóz költészetére a (versformában és nyelvben egyaránt) kísérletező szellem és a lobbanékony, igazságkereső indulat, a dalszerű könnyedség és a filozofikus mélység, a játékos és a komoly hang, a gúny és az emelkedettség, a nyelvi teremtőerő és az örök allúzió kettőssége jellemző. "Határ minden műfajában költő is - írja róla Ferencz Győző -, ahogyan azt a nyelvhez való alkotó viszonya és megszólalásainak intenzitása mutatja. Költészetének áradó melódiáira virtuóz hajlékonysággal épülnek rá a magyar nyelv játékosan egymásba játszott stílusregiszterei. Versei a magyar irodalmi nyelv egészét magukba oldják: Balassi formakultúrája, Pázmány szókincse Határ lírájában nem felelevenítendő múlt, hanem élő jelen. Vajon azért, mert költészete - leszámítva korai, 1948-ban még Budapesten kiadott Liturgikon című kötetét - emigrációban, idegen nyelv közegében született? Ahol az irodalom diakronikus rétegezettsége hirtelen megszűnik, és ahonnan a magyar irodalom egésze szinkróniában látszik?"

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!