Szerzői oldal

Hervay Gizella
( 1934 - 1982 )

Életrajz

1934. október 10-én született Makón
1941 szülei elválnak, Budapestre kerül a nagyanyjához
1946 édesanyja magához veszi
1952 Zilahon érettségizik
1952-53 a színművészeti főiskola diákja Kolozsváron
1953 átiratkozik a kolozsvári tudományegyetem magyar szakára
1957-61 tanár, újságíró; Bukarestben él
1961 férjhez megy Szilágyi Domokoshoz, fiuk születik
1973 a Romániai Magyar Írók Szövetségének költészeti díja
1976 áttelepül Magyarországra, a Móra kiadó munkatársa
1977 a bukaresti földrengésben életét veszti a fia
1982 öngyilkos lesz Budapesten

Kobak könyve
1973

A leghitelesebb gyerekkönyvek egyike: átsüt rajta az írónő személyes érintettsége, hiszen saját fiáról, Szilágyi Attiláról írta őket, először a kisgyerekről szóló kötetet, utána pedig a cseperedő, iskolássá érő fiúról szóló meséket, amelyek egyszerre szórakoztatják a gyermekeket és tanítják a felnőtteket a szülői szerepre és a gyermeki nézőpont megértésére és méltányolására. A kötet történetei jellegzetesen „fiús” mesék (bár gyakran szerepel bennük egy Katika nevű kislány is): legtöbbször fiúkról és főleg autókról és egyéb izgalmas járművekről szólnak, amelyekkel a gyerekek különféle kalandokba keverednek. „Hervay valami olyasmit talált a gyermekvilágban, ami megmenti attól, hogy meséi didaktikusak legyenek, vagy hogy ... légiesség-lényegű gyermekvilágot alkosson” írja Hervay egyik legértőbb olvasója és avatott monográfusa, Balázs Imre József, aki nyolcféle típusba sorolja Hervay meséit: rajzos vagy rajz-megelevenedős mesék, nyelvi-fantázia-mesék, Kobak tárgyi fantáziálásai, megelevenedő tárgy-központú mesék, „felborult rend”-mesék, a gyermek jóságos és költői lelkéről szóló mesék, Kobak és a többi gyerek viszonyáról szóló mesék, valamint allegóriák.

Kettészelt madár
1978

A háborút túlélő Hervay mindig igen érzékeny volt a szenvedésre és a halálra (Szilágyi Júlia egyenesen az „élethelyzetek-halálhelyzetek” költőjének nevezi), ám szerettei elvesztése után egész horizontja elfeketedett. A beszédes című kötetet Szilágyi Attila és Szilágyi Domokos emlékének ajánlotta, hiszen „omlik az emlékezet / a törmelék betemet / szemüregeinkben / kinagyított szemek”, ahogy a mottó-vers mondja. A halál elkerülhetetlen és befolyásolhatatlan, a halálnak vagy mások halálának csak elszenvedői lehetünk. Ahogy már korábbi költészetében (Zuhanások) összefonódik anyaság és halál Mária alakjában, a „halálhuzatban” élő költő készen áll ugyanazt mérni magára, amit szerettei elszenvedtek: „Itt vagyok hát / halálraszántan / helyettetek / kedveseim!”

Lódenkabát Keleteurópa szegén
1983

Hervay utolsó, már csak a halála után megjelent kötetét számos kritikus az életmű legjobb darabjának, betetőzésének tartja. "összecserélhető sorsok térképei / összecserélhető halálok / összecserélhető hitek rézgombjai/ összecserélhető népek belei ... / összecserélhető kampók kiakasztott / lódenkabátok a szélben" mondja a kezdővers, és a kötetben is megjelenik a közös sorsú emberek egyéni, de mégis közös nyomorúsága, amelyet még maga Hervay is csak versben, ezekben a fájdalmasan abszurd és végletes versekben tudott ábrázolni, mindössze egyetlen határral idébb, mégis száműzetésben, elszigeteltségben. Az archaikus-tragikus hangnem az ősi, bibliai szenvedéstörténeteket idézi, hogy kozmikus fájdalmáról hitelesen beszélhessen. "Itt minden összecserélhető, felcserélhető mindennel, a haza a hontalansággal, a szülőföld az idegenséggel, a szolidaritás összetéveszthető az értetlenséggel, és anyanyelven is folyik a süketnémák párbeszéde." (Szilágyi Júlia) "nem kell a fehér-bot remény / megyek előre megállíthatatlanul / hazulról haza" (Kioltották a szemem) És az egyéni sors így jelenik meg: "Átkúszott a határon tizenkét évesen / anyjához kúszott határon át / anyjához ki ottfelejtette / ottfelejtette egy rokonnál hat évesen / kezébe adtak egy papírt hogy hontalan tizennyolc évesen / fia árvája negyvenkét évesen"

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!