|
|
Hervay Gizella |
|
(
1934
- 1982
)
|
| |
|
1934. október 10-én született Makón
1941 szülei elválnak, Budapestre kerül a nagyanyjához
1946 édesanyja magához veszi
1952 Zilahon érettségizik
1952-53 a színművészeti főiskola diákja Kolozsváron
1953 átiratkozik a kolozsvári tudományegyetem magyar szakára
1957-61 tanár, újságíró; Bukarestben él
1961 férjhez megy Szilágyi Domokoshoz, fiuk születik
1973 a Romániai Magyar Írók Szövetségének költészeti díja
1976 áttelepül Magyarországra, a Móra kiadó munkatársa
1977 a bukaresti földrengésben életét veszti a fia
1982 öngyilkos lesz Budapesten
|
|
1963 Virág a végtelenben (versek)
1966 Reggeltől halálig (versek)
1966 Kobak könyve (mesék)
1968 Kobak második könyve (mesék)
1968 Tőmondatok
1973 Kobak könyve (gyűjteményes kiadás)
1973 Űrlap (versek)
1978 Zuhanások (oratórium három hangra)
1978 A mondat folytatása (válogatott versek)
1978 Kettészelt madár. Requiem. (versek)
1980 Száműzött szivárvány
1983 Lódenkabát Keleteurópa szegén (versek)
1983 Életfa (gyermekversek)
1999 Az idő körei (összegyűjtött versek)
|
1973
Kobak könyve
(.)
A leghitelesebb gyerekkönyvek egyike: átsüt rajta az írónő személyes érintettsége, hiszen saját fiáról, Szilágyi Attiláról írta őket, először a kisgyerekről szóló kötetet, utána pedig a cseperedő, iskolássá érő fiúról szóló meséket, amelyek egyszerre szórakoztatják a gyermekeket és tanítják a felnőtteket a szülői szerepre és a gyermeki nézőpont megértésére és méltányolására. A kötet történetei jellegzetesen „fiús” mesék (bár gyakran szerepel bennük egy Katika nevű kislány is): legtöbbször fiúkról és főleg autókról és egyéb izgalmas járművekről szólnak, amelyekkel a gyerekek különféle kalandokba keverednek.
„Hervay valami olyasmit talált a gyermekvilágban, ami megmenti attól, hogy meséi didaktikusak legyenek, vagy hogy ... légiesség-lényegű gyermekvilágot alkosson” írja Hervay egyik legértőbb olvasója és avatott monográfusa, Balázs Imre József, aki nyolcféle típusba sorolja Hervay meséit: rajzos vagy rajz-megelevenedős mesék, nyelvi-fantázia-mesék, Kobak tárgyi fantáziálásai, megelevenedő tárgy-központú mesék, „felborult rend”-mesék, a gyermek jóságos és költői lelkéről szóló mesék, Kobak és a többi gyerek viszonyáról szóló mesék, valamint allegóriák.
|
1978
Kettészelt madár
(.)
A háborút túlélő Hervay mindig igen érzékeny volt a szenvedésre és a halálra (Szilágyi Júlia egyenesen az „élethelyzetek-halálhelyzetek” költőjének nevezi), ám szerettei elvesztése után egész horizontja elfeketedett. A beszédes című kötetet Szilágyi Attila és Szilágyi Domokos emlékének ajánlotta, hiszen „omlik az emlékezet / a törmelék betemet / szemüregeinkben / kinagyított szemek”, ahogy a mottó-vers mondja. A halál elkerülhetetlen és befolyásolhatatlan, a halálnak vagy mások halálának csak elszenvedői lehetünk. Ahogy már korábbi költészetében (Zuhanások) összefonódik anyaság és halál Mária alakjában, a „halálhuzatban” élő költő készen áll ugyanazt mérni magára, amit szerettei elszenvedtek: „Itt vagyok hát / halálraszántan / helyettetek / kedveseim!”
|
1983
Lódenkabát Keleteurópa szegén
(.)
Hervay utolsó, már csak a halála után megjelent kötetét számos kritikus az életmű legjobb darabjának, betetőzésének tartja. "összecserélhető sorsok térképei / összecserélhető halálok / összecserélhető hitek rézgombjai/ összecserélhető népek belei ... / összecserélhető kampók kiakasztott / lódenkabátok a szélben" mondja a kezdővers, és a kötetben is megjelenik a közös sorsú emberek egyéni, de mégis közös nyomorúsága, amelyet még maga Hervay is csak versben, ezekben a fájdalmasan abszurd és végletes versekben tudott ábrázolni, mindössze egyetlen határral idébb, mégis száműzetésben, elszigeteltségben. Az archaikus-tragikus hangnem az ősi, bibliai szenvedéstörténeteket idézi, hogy kozmikus fájdalmáról hitelesen beszélhessen. "Itt minden összecserélhető, felcserélhető mindennel, a haza a hontalansággal, a szülőföld az idegenséggel, a szolidaritás összetéveszthető az értetlenséggel, és anyanyelven is folyik a süketnémák párbeszéde." (Szilágyi Júlia) "nem kell a fehér-bot remény / megyek előre megállíthatatlanul / hazulról haza" (Kioltották a szemem) És az egyéni sors így jelenik meg: "Átkúszott a határon tizenkét évesen / anyjához kúszott határon át / anyjához ki ottfelejtette / ottfelejtette egy rokonnál hat évesen / kezébe adtak egy papírt hogy hontalan tizennyolc évesen / fia árvája negyvenkét évesen"
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
