Kamillát, a narrátort két év után váratlanul meglátogatja volt férje, az angol David. Próbálják megérteni, mit is váltott ki belőlük kislányuk halála. Ekkor kezd Kamilla hosszan visszaemlékezni, felidézi kapcsolatuk kezdetét a hatvanas évek eleji Budapesten. A hajdani egyetemista lányt megszállottan foglalkoztatja a jaltai szerződés, amelyben a Nyugat és Sztálin felosztotta Európát, és amikor a fiatal angol vendégtanár előadást tart az egyetemen, ő az egyetlen, aki kérdést mer feltenni neki. Kapcsolatukat (David részéről) a jó szándékú, de téves előfeltevések és (Kamilláéról) szándéktalan szemrehányások határozzák meg. A nő visszaemlékezése során a hajdani felső-középosztály megalázott önérzetéről és a Vasfüggöny mögött felnövő nő élményeiről olvashatunk. A fülszövegben a szerző így ajánlja könyvét: „Ha elolvassa regényemet, ígérem, másképpen fogja látni a világ dolgait, helyesebben mondva a saját életét, szerelmeit, vívódásait.”