Szerzői oldal

Illyés Gyula
( 1902 - 1983 )

» Nehéz föld,Szálló egek alatt (1928,1935)
» Petőfi (1936)
» Puszták népe (1936)

Életrajz

1902 Felsőrácegrespusztán született
1916 a szülei elválnak; anyjával Budapestre költözik
1922 rövid bécsi tartózkodás után Párizsba megy, beiratkozik a Sorbonne-ra
1924 először az emigránsok lapjaiban publikál
1926 visszatér Magyarországra
1946 a Magyar Tudományos Akadémia tagja
1966 a P.E.N. vendégeként New Yorkban szerepel
1983 Budapesten meghal

Főbb díjai:
1931 Baumgarten díj, 1948, 1953, 1970 Kossuth díj, 1966 Le Grand Prix International de Poésie, 1970 Herder díj, 1974 a francia becsületrend legmagasabb fokozata, 1977 Magyar Népköztársaság babérkoszorúja, 1978 Prix des Amitiés Françaises, 1981 Mondello díj, Olaszország


Nehéz föld,Szálló egek alatt
1928,1935

Illyés Gyula, a költő, regényíró és esszéista talán a huszadik század legnagyobb hatású politikai-morális elkötelezettségű alkotója. Nemzeti költőnek tartották, és valóban elkötelezettje volt annak, hogy megoldja a határon belül és kívül élő magyarság gondjait, sorskérdéseit; sokan egyenesen a nemzet lelkiismeretének tartották. Korai költészetére a francia avantgárd és a magyar népköltészet nyomja rá nélyegét. Realista képei, izgalmas ritmusai és színes témavariációi rögtön kivívták a kritikusok figyelmét. Ars poeticája szerint a költőnek kötelessége eredetinek lenni, hiszen nem elégedhet meg az éppen aktuális világmagyarázattal, hanem magának kell hangot adnia a történelem és a nép szavának éppen ezért soha nem becsülhetjük alá a költő hatását.

Petőfi
1936

Illyés kiváló prózaíró. Voltaképpen nem is regényíró, hanem inkább esszéista: prózája ugyanis általában dokumentarista, leíró-feltáró jellegű, amely megvillantja a szerző legkiválóbb tulajdonságait: az iróniát és az etikai elkötelezettséget. Ez a kötet Petőfi Sándor, a legismertebb és legmitikusabb magyar költő életrajza, de Illyés nem a szokásos áhítattal kezeli az élet tényeit; nemcsak költőként, hanem emberként is megvizsgálja a fiatal poétát, és közben éles szemmel mutatja meg a fiatal költő (és persze a saját) alkotói módszereit.

Puszták népe
1936

A kötet több műfaj lenyűgöző keverékét adja: egyszerre regény, napló és szociográfia. André Gide kongói utirajzát olvasva Illyés arra az elhatározásra jutott, hogy párhuzamként és ellenpontként megírja saját ifjúkorának nem kevésbé vad történéseit és helyszíneit. A magyar parasztság elkötelezettjeként a napszámosok és a kifosztottak szószólója lett; szociográfiáját számos társadalmi réteg elolvasta, megszédülve és visszadöbbenve attól a mélységtől, amelyet Illyés könyve megnyitott előttük. A kötet Illyés pályájának fordulópontját is jelzi: Párizsból hazatérve meglátogatta szülőföldjét, és rádöbbent, hogy írásainak tétje nem a költői nyelv megtalálása, hanem az a hatás, amelyet igazmondása kiválthat. A Puszták népe újságcikksorozatnak indult a napszámosok életéről, akik közül Illyés szószólóként kiemelkedett, de amelyet már egy világot járt idegen szemével látott. Gyermekkorának jobbára szép emlékeit most elhomályosította az a végtelen nyomorúság, amelyet felnőttként már nem tudott nem észrevenni. Barbár, törzsi világ ez, a férfiak harcolnak és halálra késelik egymást, a családok vérre menően összetartanak, a gyerekek pedig mindent tudnak a velük egy szobában alvó szüleik szexuális éltéről. Illyés leírja az emberek étkezési szokásait, munkáját, dalait és ünnepeit, azt, hogy mennyire kegyetlenül bánnak el az öregekkel, de azt is, hogy munkaadóik milyen rettenetesen érzéketlenek a puszták koldusszegény népének kínjai iránt.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!