Szerzői oldal

Jókai Anna
( 1932 )

» A feladat (1977)
» Szegény Sudár Anna (1989 )
» Ne féljetek (1998 )

Életrajz

1932 november 24-én született Budapesten
1956 felveszik az ELTE bölcsészkarára
1961 magyar-történelem szakos tanári diplomát kap
1961-76 általános- majd középiskolai tanár
1968 megjelenik első regénye
1976 szabadúszó lesz
1990-1992 a Magyar Írószövetség választott elnöke

Díjai
1970J ózsef Attila-díj, 1980 Pietrzak lengyel nemzetközi díj, 1985 A Munka Érdemrend arany fokozata, 1981, 1990 A Szépirodalmi Könyvkiadó nívódíja, 1992 a Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, 1994 Kossuth-díj, 1995 Az MTI-Press tárcapályázatának díja, 1998 Magyar Örökség Díj, 1999 Tiszatáj-díj, 1999 Az Év Könyve-díj, 1999 CET irodalmi díj, 2004 Prima Primissima díj

A feladat
1977

"Szerelem ez, szenvedély. Egyedül a puszta közepén. Lehetne romantikus, de nem az. Lehetne félelmetes is - de nem az. Teljesített vállalás, a személyre szabott feladat nyugalma. Csalódás nélküli eszmény - cél, amely csömört nem ismer." A hivatás és a magány regénye: dr. Suhajda Flóra régésznő története azt példázza, hogy egy tudós asszony életét maradéktalanul csakis a hivatása töltheti ki, a családjánál és a szerelemnél is jobban. A harmincöt éves elvált főhősnő tizenöt éves fiával él, és szakmai elismerései és díjai, teljes elkötelezettsége mellett titkon azért vágyik az emberi szóra, szeretetre, amit voltaképpen csak barátnőitől, a nagyszájú Verától és házvezetőnőjétől, a Panni nevű szappangyári munkásasszonytól kap meg. Aráber István építészmérnök személyében aztán a tökéletes szerelemre is rátalál, és sokáig úgy tűnik, egymásnak teremtette őket a sors: a férfi szakmai elkötelezettsége az övéhez hasonló. Flóra azonban lassanként megérti, hogy éppen saját esendősége táplálja a gőgöt, amellyel végül ezt a kapcsolatot is elutasítja. Rá kell döbbennie, hogy az embereket nem értelmük, hanem érzelmeik vezérlik, és a szerelemben nem adhat senkinek (még a történetben felvonuló mellékszereplőknek sem) biztos receptet.

Szegény Sudár Anna
1989

A regény a magyar emlékírók (főleg Árva Bethlen Kata) mintájára egy idősödő erdélyi háziasszony, Sudár Anna naplóját nyújtja át az olvasónak. Sudár Anna a nyolcvanas évek közepének igazán emberpróbáló éveiben próbál helyt állni családja és a korszak gondjai közt. Anna legidősebb fia, Farkas, már korábban Magyarországra települt; a hősnő nehezen dolgozza fel a hiányát, azt, hogy hiába próbálja, nem tudja megszerezni az útlevelet, hogy meglátogathassa. Kisebbik fia, Kálmi, közel él hozzá, ám román asszonyt vett feleségül, és a nő anyja, a politikai frázisokban hívő, határozott óvónő, mindent megtesz, hogy elidegenítse tőle szeretett unokáját, a kicsi Balázst. A naplóregény nemcsak egy rossz emlékű diktatúrának állít emléket, hanem bemutatja azt is, hogy ebben a mérgezett légkörben hogyan feszül egymásnak két különböző nyelv, kultúra és mentalitás.

Ne féljetek
1998

„A Ne féljetek-ben átadtam mindazt, amit kaptam. Ha egy sort sem írnék le többet, akkor se érezném, hogy cserbenhagytam a tehetségemet” mondja az írónő leghíresebb, legnépszerűbb regényéről, amely négy szereplő, Mária és Villő, valamint Márió és Richárd életéről szól, megmutatva mind a jelen (1997), mind pedig a múlt eseményeit (1977), családjukat, viszonyaikat, régi, sikerületlen szerelmüket, küzdelmüket az öregedéssel és az elmúlással. A narráció rendhagyó: nincs benne párbeszéd, a mindennapi történések, események csak zárójelben szerepelnek, a szereplők monológjai párhuzamosan futnak: a hangsúly a gondolataikon van, azon a folyamaton, ahogy öregedve, már jócskán túl a hatvanon, sőt hetvenen is végigtekintenek életükön, hogy értelmét megértve magasabb szellemi síkra lépjenek. Az alaptónus a testi hanyatlásé, a test elvesztéséé, a halálé (az egyik főhős, Mária, sorra elveszt maga körül mindenkit), de mégis ott van biztatásul a cím és a mottó („Az élet estéje magával hozza lámpását.”), és az utalás Jézusra és Buddhára, akik szintén világosságot adtak a világnak. A regény szereplői mindannyian beteljesítik sorsukat; a szeretet és a megértés felé haladnak, hiszen, Mária szerint, az életnek magasabb értelme van: "(…) és azok, akik nem hiszik, amit te tudni vélsz…? Azoknak mi marad? Azoknak nincs vigasz, mondja Mária, csak vigasztalódás, ezzel-azzal. S ha úgy tetszik, nevezz ezért könyörtelennek. Vállalom." Ahogy az írónő maga mondta egy interjúban: „Tehát az igazi lényünk tovább él. És el fog jönni az az idő, amikor mintegy gyöngysorra fölfűzve pillantja meg mindazt, aki volt. Én most nem tudom, hogy ki voltam. Most ez vagyok, így hívnak, ezt csinálom, ezért dolgozom. De eljön egy olyan állapot, amikor tudni fogom az egészet visszamenőleg.” A könyv egy sokszori olvasást követelő, elgondolkodtató, és beszélgetésre késztető, élvezetes stílusú, de filozófiai mélységű alkotás, amely szerkezetében, megoldásaiban és finom megfigyeléseiben talán leginkább Virginia Woolf regényeire emlékeztet. „Prózám a hagyományból indul és ott és úgy bont formát, ahol és ahogy az új és új tartalom megkívánja. A kelet-európai rendszerek kritikáját műveim a nyers tények leírásában és a filozófiai elkülönülésben együttesen hordozzák.” (Jókai Anna)

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!