|
|
Kalász Márton |
|
(
1934
)
|
| |
|
1934 Sombereken született
1952 Pécsett érettségizik
1953 állami gazdaságban dolgozik az Ormánságban, majd Siklóson és Szigetváron népművelési előadó, művelődésiház-igazgató
1957-70 a Falurádió riportere, majd az Európa Könyvkiadó szerkesztője
1964 Kelet-Berlinben ösztöndíjas
1971-74 a Berlini Magyar Kultúra Házának munkatársa
1970-1985 Az Új Írás rovatvezetője
1986-tól a Vigilia főmunkatársa
1991-94 a stuttgarti Magyar Kulturális Tájékoztatási Központ igazgatója
1991-ig a Vörösmarty Társaság elnöke
2001-tól a Magyar Írók Szövetségének elnöke
Díjak:
1971, 1987 József Attila-díj,1983, 1984 Európa Kiadó Nívódíja, 1987 IBBY-díj, 1996 Artisjus Irodalmi Díj
|
|
1955 Hajnali szekerek (versek)
1961 Ünnep előtt
1967 Változatok a reményre
1969 Viola d'amour
1975 Hírek Árgyélusnak
1978 Szállás
1980 Az imádkozó sáska
1986 Téli bárány (regény)
1987 Ki olvas éjszaka verset
1989 Az utolsó érintés
1990 Rejtek
1993 Tört mi
1994 Próba
1996 Sötét seb
2003 A lét elrejtetlensége
2010 Berlin – zárt övezet, Emlékezések
|
1969
Viola d'amour
(*)
Kalász Márton indulásakor a népi elkötelezettségű lírai realizmus követője volt. Verseiben azonban hamar jelentkezik az elszakadás: a tájköltészetet, látványköltészetet fölváltja a gondolatiság. A Viola d'amour száz darab nyolcsoros, páros rímű versében egy szerelem belső világát dolgozza fel a költő, ám a személyes lét intenzitását éppen a személytelenné tömörített strófák ellenpontozzák. A szikár, szintaktikailag feszített nyelvi megformálás tükrözi az érzelmek diszharmóniáját.
|
1980
Az imádkozó sáska
(*)
A hetvenes évek végétől verseiben megjelenik a kihagyásos mondat, a ritka, régies szófordulat vagy tájszó, sőt - az általa fordított kortárs német költők (Kunert, Fühman, Grass) hatására - a magyar nyelv szokatlan, szinte idegenszerű lehetőségei is foglalkoztatják. A kötet hatvannégy rímtelen szonettje a világvárosban élő felnőttről beszél, akiben tovább él a vidéki ősök hagyománya. A költői technikának a ciklikus szerkesztés ad árnyalatokat. Az önmeghatározás, az emlékezés szuggesztív, de fegyelmezett verseit olvashatjuk, jóleső versnyi mondatokban.
|
2003
A lét elrejtetlensége
(*)
�Ha Kalász Márton költészetét, a benne megmutatkozó világszemléletet jellemeznénk, először kétségtelenül a békesség jutna eszünkbe� � írja a válogatott és új verseket tartalmazó kötet utószavában Rónay László. Kalász verseiben a merész szórend és mondatszerkesztés, a többféleképpen értelmezhető és olvasható sorok, a lényegre tömörítés drámai feszültséget keltenek. Műgond, választékos nyelvi erő jellemzi költészetét.
|
2010
Berlin – zárt övezet, Emlékezések
(Holnap)
Szintén egy adott tér köré szervezi emlékjegyzeteit a költő és műfordító Kalász Márton. A sváb nemzetiségű Kalász a modern német líra avatott tolmácsolója, több ízben is volt kulturális diplomata Németországban. Ebben a könyvben Berlinnel kapcsolatos emlékeit vetette papírra. Kalász és Berlin közös kapcsolata az első naptól történelmi. Kalász ugyanis aznap érkezett először Kelet-Berlinbe, amikor felhúzták a Falat. A zárt szabadság világának is nevezhetjük a hatvanas-hetvenes évek Berlinjét. Kalász az itt élő költőkkel, irodalmárokkal minden nap elment a metaforikus és konkrét falakig. Az ő verssoraik és Kalász versei közösen beszélnek a városról. Az évek alatt Kalász megismerte a lépcsőházak dialektusait, a metrók befalazott megállóit, a kertvárosok zöld nyugalmát, a színházak nyüzsgését, a hírtelen hallgatásokat, és a váratlanul kiszakadt sóhajokat. A mai Berlin kulturális portréjához kiváló előtanulmány Kalász Márton líraian komponált esszékötete.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
