|
|
Kálnoky László |
|
(
1912
- 1985
)
|
| |
|
1912. szeptember 5-én Egerben született
1930–1935 jogot végez Egerben, Pécsett doktorál politikatudományból; tisztviselő Egerben
1941 Budapesten tisztviselő, belügyminisztériumi beosztásában a háború alatt sokat segít üldözött barátainak
1941–42 két évet szanatóriumban tölt gyermekkori tüdőbaja miatt
1949 politikai okokból elhallgattatják
1948–1953 elbocsátásáig a Belügyminisztérium könyvtárában dolgozik
1953 a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője
1957 szabadfoglalkozású író, 1968-ig főleg műfordításaiból él
1985 július 30. Budakeszin hal meg
Főbb díjai:
1947 Baumgarten-díj, 1963, 1972 József Attila-díj, 1970 Robert Graves-díj
|
|
1939 Az árnyak kertje, versek
1957 Lázas csillagon, válogatott versek, 1939-56
1958 Szeszélyes szüret, válogatott műfordítások
1970 Lángok árnyékában, versek
1972 Letépett álarcok, válogatott versek
1977 Farsang utóján, versek
1980 Összegyűjtött versek 1932-78
1981 A lehetséges változatok, válogatott versfordítások, 1–2
1981 Egy hiéna utóélete és más történetek, versek
1982 Üvegkalap, versek 1980-81
1983 Bálnák a parton, versek
1984 A gyógyulás hegyén, versek
1985 Egy mítosz születése. Téli napló 1982-83, versek
1985 Mázsákat görgetve. Elbeszélő költemények Kálnoky László fordításában
1986 Hőstettek az ülőkádban, versek
1987 Királyok, hősök, doktorok. Francia drámák Kálnoky László fordításában (Corneille, Molière, Racine, Hugo)
1988 Szentségtörők és mártírok. Drámák Kálnoky László fordításában (da Todi, Marlowe, Massinger, Goethe, Schiller)
1990 Az áramló időben, válogatott versek
1992 Összegyűjtött versek
1996 Egy pontosvessző térdkalácsa, válogatás a költő humoros verseiből
1998 Kálnoky László válogatott versei
|
1957
Lázas csillagon
(.)
Az igen termékeny író és műfordító a Nyugat úgynevezett harmadik generációjához, a második világháború előtti évtizedben induló csoporthoz tartozik. Első verseskötetének kisvárosi unalmat leíró groteszk jelenetein és a szélesebb távlat iránti nosztalgiáján Kosztolányi és Tóth Árpád hatása érezhető. Újabb költészetében (Lázas csillagon) a kozmikus távlatot aggályosan pontos fogalmazással ellenpontozza. A versek feszültsége a közeli és távoli nézőpont váltogatásából ered, a versek nyelve elegáns és gyakran játékos. Ez részben Kálnoky Verlaine- és Baudelaire-fordításainak a hatása, ám a századvégi hangulat koncentráltabbá válik a költő fizikai szenvedésétől. Tóth Árpádhoz hasonlóan Kálnoky is gyerekkorától fogva tuberkulózisban szenvedett. „Szanatóriumi elégia” című verse egyszerre lemondó és szenvedélyes vallomás a testi szenvedésről és az egzisztenciális reményről. Kálnoky a szanatóriumban töltött időt intellektuális távlatból jeleníti meg.
|
1970
Lángok árnyékában
(.)
Költészetének talán csúcspontja ez a kötet. Vas István Kálnoky magatartását „gyógyító pesszimizmusnak” nevezi, és így folytatja: „Kálnoky lángjainak árnyékában csak éles körvonalak vannak, nem pedig egybemosódó foltok. Itt nincs panasz és önsajnálkozás. ... És nincs tetszelgés vagy szenvelgés ... [sem]: férfias pesszimizmus ez, könyörtelen a világgal és önmagával.” A kötet egyik legjobb versében, a „De profundis”-ban Kálnoky az eltűnt évekre tekint vissza, és a következő, egyszerre szimbolikus, humoros és pontos sorokat írja: „Mikor magányos arcomat / a fényreklámok zöld levében áztatom, / mikor idomtalan fejű / búvár gyanánt bukdácsolok / a múlt mélytengerében, érzem, / hogy árnyékom alattomban leválik / két sarkamról, s ellenkező irányban / eltűnik. Érzem, / nem vár többé az alkalom / nyihogva, fölkantározottan.”
|
1992
Összegyűjtött versek
(.)
Kálnoky újabb költészetének legjellegzetesebb vonása (a Letépett álarcoktól kezdve) a világszínpad metaforája, ahol a játékosok bábok. Groteszk látásmódja még hangsúlyosabbá válik, a humorérzék ellensúlyozza a költőnek a világ pusztító hatalmai iránt érzett reménytelenségét. Költészete korábbi fegyelme lazább formáknak, a szabadversnek enged teret. Az Egy hiéna utóélete és más történetek című kötetében Kálnoky egy humoros álnevű alteregót teremt, Homálynoky Szaniszlót, aki gyerekkori élményeiről számol be, és visszatér a későbbi kötetekben is (Üvegkalap, Bálnák a parton). A két legutolsó kötetben (Egy mítosz születése. Téli napló 1982-83 és Hőstettek az ülőkádban) a komikus Homálynoky a kísérletezés pontosságával szemléli az életet és a halált, de gyakran a félálom félig tudatos pillanatain át. Kálnoky kései költészete gyakran utal Swiftre, és valóban sok a hasonlóság a két szerző keserű szarkazmusában.
|
Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!
|
|
