Szerzői oldal

Kardos G. György
( 1925 - 1997 )

Életrajz

1925 Budapesten született
1943 befejezi a gimnáziumot
1944 a bori munkatorba hurcolják; a partizánok szabadítják ki
1944-1951 Palesztínába megy, a hadseregben harcol
1951 visszatér Magyarországra
1997. nov. 22. Budapesten meghal

Főbb díjai:
1978 József Attila díj, 1984 Déry Tibor díj, 1992 Aranytoll díj, 1997 Márai díj

Avram Bogatir hét napja
1968

Első regényének megjelenése után Kardos G. rögtön a kritikusok és az olvasók elismerése közepette bekerült a magyar irodalom élvonalába. A kötet 1947-ben játszódik Palesztinában, és Avram Bogatir, egy középkorú zsidó telepes életének egy hetét írja le, aki a huszas években telepedett le Palesztinában. Avram eredetileg Oroszországban született, kommunista, aki nem hisz az erőszakban, mégis úgy határoz, hogy menedéket ad egy Dávid nevű fiatal terroristának. A két ember kétféle életszemléletet képvisel, amely általános jellemzője Kardos G. írásainak. Az egyik nézet a szlogenek és az ideológia akár erőszakkal is keresztülvitt, szigorú, emberéletet sem kímélő világa, a másik pedig az élet mindennapjaiból ered, és nagy szavak nélkül is a barátságról, a munkáról és a szeretetről szól. A regény izgalmasan és színesen írja le a korabeli életet Palesztinában, tárgyszerű figyelemmel bogozva ki a brit fennhatóság alatti kompex etnikai és politikai viszonyokat, amikor angolok, arabok és zsidók éltek együtt egyre fokozódó erőszak közepette, amely végül is véres eseményekhez és végül Izrael megalapításához vezetett el.

Hova tűntek a katonák?
1971

A Palesztína-trilógia második kötete még az elsőnél is kísérletezőbb; egy gedarai tüdőszanatórium egyetlen napját írja le. Az események egy fiatal arab szolga, Abed körül bonyolódnak, az ő nézőpontjából ismerhetjük meg a kórház fojtó légkörű mindennapjait. Doktorok és páciensek, arabok, zsidók, lengyelek és olaszok élnek és halnak együtt, felfüggesztett létezésben, ahol a reménytelenségtől lassanként ismét fellángolnak az ősi sérelmek. Az egyetlen ember, aki elutasítja ezt a szenvedélyes bosszúvágyat, egy haldokló lengyel ezredes, egy régivágású katona, aki az utolsó pillanatig próbálja megőrizni a jószándék és az emberi méltóság uralmát.

A történet vége
1977

A trilógia utolsó kötetének főhőse egy Uri nevű fiatal katona, aki Gedarába utazik a Beér-Sévától tizenöt kilométerre fekvő katonai táborból. A narráció egyes szám első személyű; Uri megpróbálja megtartani humorát és iróniáját, és néha még az útja során fellelt, kétségbeesetten haragos embereket is megpróbálja lecsillapítani. A könyv végére megérti, hogy egyetlen lehetőség számára, ha elhagyja Izraelt, és az országon belüli rövidebb út csak arra volt jó, hogy előkészítse a hosszabbat: hazatérését Magyarországra. A regénytrilógia Kardos G. legfontosabb műve; hosszú alkotói elhallgatás követte. Ezidőben a szerző csak cikkeket és tárcákat publikált, szokott éleslátásával és humorával; állítólag egy regényen is dolgozott ekkoriban, amely a bori munkatáborról szólt, de a kéziratot már nem volt módja befejezni.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!