Részletes keresés
Főoldal
Szerzők Keresés Ajánlott oldalak
Kapcsolat

Kassák Lajos
( 1887 - 1967 )
   


1887. március 21-én Érsekújváron született (ma Nové Zámky, Szlovák Köztársaság)
1899 a gimnázium 2. osztályából kimarad, lakatosinasnak áll; szülővárosában és Győrött dolgozik
1904 vasmunkás budapesti gyárakban és műhelyekben; részt vesz a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára kerül; bekapcsolódik az egyletek kulturális tevékenységébe; megismeri későbbi feleségét, Simon Jolánt (1885-1938)
1909-10 gyalog indul Párizsba
1912 megjelenik első könyve
1915-16 A Tett címmel betiltásáig szerkeszti a magyar avantgárd első (aktivista) folyóiratát
1916 az avantgarde irányzatait "szintetizáló" Ma szerkesztője
1919 az írói direktórium tagja, vitába kerül Kun Bélával, a forradalom bukásakor letartóztatják, decemberben szabadul
1920 Bécsbe emigrál, itt újraindítja a Ma c. folyóiratot; majd a 2X2-t
1926 hazatér; az avantgarde mozgalmon belül elszigetelődik
1926-27 a Dokumentum c. folyóiratot szerkeszti (Illyéssel, Déryvel és Németh Andorral)
1928-36 megindítja a később betiltott Munkát
1936 Az "Egy ember élete" Kommün c. kötete miatt fogházra és a közügyektől három évre történő eltiltásra ítélik
1940 izgatásért két hónapot börtönben tölt; feleségül veszi Kárpáti Klárát (1914-1986)
1945-49 (Fodor Józseffel) szerkeszti az Új Időket, 46-tól az Alkotást és a Kortársat; mindhármat betiltják
1946 Békásmegyeren él, a Magyar Művészeti Tanács alelnöke
1947 szociáldemokrata képviselő
1949 belső száműzetésbe kényszerül, művei nem jelenhetnek meg
1953 kizárják a pártból
1954 visszaköltözik Budapestre
1956 visszatér az irodalmi életbe; 1957-ben kiállíthat Budapesten
1960-67 külföldi kiállítások
1967 Budapesten hal meg (július 22.)

Főbb díjak:
1965 Kossuth-díj


1912 Misilló királysága (regény)
1915 Eposz Wagner maszkjában (versek)
1920 Máglyák énekelnek (lírai eposz)
1920 Világanyám (versek)
1922 A ló meghal, a madarak kirepülnek (hosszúvers)
1922 Új művészek könyve (Moholy-Nagy Lászlóval)
1928 Napok, a mi napjaink (regény)
1929 Angyalföld (regény)
1928-1935 Egy ember élete (önéletrajzi regény I-VIII. kötet) később csak cenzúrázva
1931 35 vers (versek)
1935 Földem, virágom (válogatott versei)
1937 Ajándék az asszonynak (versek)
1939 Fújjad csak furulyádat (versek)
1942 Vallomás tizenöt művészről (interjúkötet)
1947 Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig (festőkről írt portrésorozat)
1945 Kis könyv haldoklásunk emlékére (lírai napló)
1957 Boldogtalan testvérek (elbeszélések)
1963 Vagyonom és fegyvertáram (versek)
1965 Mesterek köszöntése (versek)

Posztumusz kiadások

1968 Üljük körül az asztalt (versek)
1970 Összes versei, 1-2 ( utószó Kassák Lajosné)
1972 Az izmusok története (Pán Imrével)
1974 A fal mögött áll és énekel (válogatott művek)
1980 Nehéz esztendők, 1-2 (válogatott elbeszélések)
1983 Válogatott Művei, 1-2 (versek, tanulmányok)
1986 Összegyűjtött műfordítások
1987 Számozott költemények. Kassák Lajos képeivel
1988 Szénaboglya (napló 1955-56)
1999 Reklám és modern tipográfia, Kassák Lajos írásai és képei

1922 A ló meghal a madarak kirepülnek (.)

Kassák 1910-ben gyalog indul el egy faszobrásszal, hogy meglássa Párizst, és (mint életrajzában részletesen megírja) másik barátjával, Szittya Emillel, a különös sorsú intellektuális kalandorral, nagy nyomorúságban meg is érkeznek. Mégsem Párizs, hanem az élmények az igazán jelentősek - ezeket formálja meg hosszúversében, amely a magyar avantgarde líra kezdetét is jelöli. Kassák költészetének egyik legfontosabb darabja Cendrars Transzszibériai expresszének, Apollinaire Égövének és Majakovszkij Nadrágba bújt felhőjének rokona, a szerkesztés és (Radnóti Miklós szavaival) a �szabad képzettársítások vad öröme� jellemzi. Eredeti formájában, ahogy a 2 x 2 című, Bécsben kiadott folyóiratban megjelent, folyamatosan szedték, és a későbbi sortagolás helyeit csillaggal választották el.
Kassák �formát akar robbantani, s épp e hagyományból formát teremt, a magyar szabadvers kassáki formáját. Mert Kassák szabadverse formateremtés� - írta Radnóti Miklós. 
    

1928-1935 Egy ember élete (.)

Kassák nyolc évig írja életrajza, magatartásformája regényét, amelynek utolsó két kötetét az olvasó csak a hajdani kiadásból, illetve a Nyugatbeli első közlésből ismerheti, mert azóta csak csonkítva jelenhetett meg a könyv (persze ezt fel nem tüntetve), a Károlyi forradalomról és a Kommünről szóló részek nélkül. Az utolsó kötet miatt Kassákot a Horthy-korszakban fogházba zárják, de témája tabu marad abban a rendszerben is, amely nagy nehezen Kossuth-díjjal tüntette ki az írót.
A nyolc kötetből különösen érdekesek a gyermekkorról, a kamaszkorról, a vándorlások utáni irodalmi indulásról, valamint a forradalomról és a kommünről szóló kötetek. Kassák saját akaratából (tizenkét évesen) kimaradt a gimnáziumból és lakatosinasnak állt. A szabad akarat és a nyitottság egész mentalitásának kulcsa. A munkát, a szerelmet, az érzéki tapasztalatokat, az embereket, a munkásmozgalomban megismert szolidaritást egyforma nyíltsággal írja meg, önmagát, kezdettől meglévő önérzetét hangsúlytalan, cseppet sem kedélyeskedő öniróniával szemléli a változásai során. A párizsi út 1922-es hosszú-verse háttereként olvasható. Irodalmi tapogatózásának és ízlésének alakulása a kor irodalomtörténete szempontjából is izgalmas, de talán a legszellemesebb oldalakat a művészi önérzetét ért hatásokról írja.
Németh Andor a kortárs szemével ír a két utolsó kötetről. Az önéletrajzírók, állapítja meg, általában �meg akarják győzni az olvasót, érvelnek, cáfolnak, körülnyirbálják, racionális elemeikre redukálják az eseményeket, mert nem a képzeletre akarnak hatni, hanem a judíciumra. Kassák önéletrajzának két utolsó kötetében azonban a szerző politikai szereplésének és a történeti tekintetben is perdöntő fontosságú eseményeknek ábrázolása, legalábbis látszatra, oly tárgyilagos, oly elképesztően indulatmentes, mintha idegen csillagról szemlélné saját történetét.� A két kötet kordokumentum is, ám bennük Kassák �szívósan és makacsul ostromolja a valóságot, lehánt minden illúziót, kérlelhetetlenül kritikus, de nem reménytelen. Nem a rombolás kajánságával szedi széjjel a dolgokat, hanem felfedi szerkezetüket, s értelmes akarattal újjá formálja őket.� �Konkrétan és elvontan a könyv minden lapján magatartásetikára nevel, mely nem egy teória mechanikus alkalmazása; szépségét és objektív értékét a gyakorlat fedi fel.� 
    

1970 Összes versei 1-2 (.)

Kassák magányos keresőként, hagyományok nélkül, saját olvasmányélményei hatására kezd el írni, majd Petőfi, Berzsenyi, a Nyugatosok hangján szólal meg, később azonban az avantgarde formabontása és formaépítése, az expresszionizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus válik igazi formájává. Versein mindig érződik a képzőművész látásmódja. Száz darab számozott, konstruktivista verse után (amelyek a Világanyám, az Új versek, a Tisztaság könyve és a 35 vers című kötetekben követik egymást) az elégikus dalszerűség is megjelenik (a Földem virágom kötettől), kései versein pedig az elmagányosodó és mellőzött ember rezignációja érződik (pl. a Vagyonom és fegyvertáram című kötetben). 

    

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!