Szerzői oldal

Életrajz

1887. március 21-én Érsekújváron született (ma Nové Zámky, Szlovák Köztársaság)
1899 a gimnázium 2. osztályából kimarad, lakatosinasnak áll; szülővárosában és Győrött dolgozik
1904 vasmunkás budapesti gyárakban és műhelyekben; részt vesz a szakszervezetek politikai harcaiban, feketelistára kerül; bekapcsolódik az egyletek kulturális tevékenységébe; megismeri későbbi feleségét, Simon Jolánt (1885-1938)
1909-10 gyalog indul Párizsba
1912 megjelenik első könyve
1915-16 A Tett címmel betiltásáig szerkeszti a magyar avantgárd első (aktivista) folyóiratát
1916 az avantgarde irányzatait "szintetizáló" Ma szerkesztője
1919 az írói direktórium tagja, vitába kerül Kun Bélával, a forradalom bukásakor letartóztatják, decemberben szabadul
1920 Bécsbe emigrál, itt újraindítja a Ma c. folyóiratot; majd a 2X2-t
1926 hazatér; az avantgarde mozgalmon belül elszigetelődik
1926-27 a Dokumentum c. folyóiratot szerkeszti (Illyéssel, Déryvel és Németh Andorral)
1928-36 megindítja a később betiltott Munkát
1936 Az "Egy ember élete" Kommün c. kötete miatt fogházra és a közügyektől három évre történő eltiltásra ítélik
1940 izgatásért két hónapot börtönben tölt; feleségül veszi Kárpáti Klárát (1914-1986)
1945-49 (Fodor Józseffel) szerkeszti az Új Időket, 46-tól az Alkotást és a Kortársat; mindhármat betiltják
1946 Békásmegyeren él, a Magyar Művészeti Tanács alelnöke
1947 szociáldemokrata képviselő
1949 belső száműzetésbe kényszerül, művei nem jelenhetnek meg
1953 kizárják a pártból
1954 visszaköltözik Budapestre
1956 visszatér az irodalmi életbe; 1957-ben kiállíthat Budapesten
1960-67 külföldi kiállítások
1967 Budapesten hal meg (július 22.)

Főbb díjak:
1965 Kossuth-díj

A ló meghal a madarak kirepülnek
1922

Kassák 1910-ben gyalog indul el egy faszobrásszal, hogy meglássa Párizst, és (mint életrajzában részletesen megírja) másik barátjával, Szittya Emillel, a különös sorsú intellektuális kalandorral, nagy nyomorúságban meg is érkeznek. Mégsem Párizs, hanem az élmények az igazán jelentősek - ezeket formálja meg hosszúversében, amely a magyar avantgarde líra kezdetét is jelöli. Kassák költészetének egyik legfontosabb darabja Cendrars Transzszibériai expresszének, Apollinaire Égövének és Majakovszkij Nadrágba bújt felhőjének rokona, a szerkesztés és (Radnóti Miklós szavaival) a szabad képzettársítások vad öröme jellemzi. Eredeti formájában, ahogy a 2 x 2 című, Bécsben kiadott folyóiratban megjelent, folyamatosan szedték, és a későbbi sortagolás helyeit csillaggal választották el. Kassák formát akar robbantani, s épp e hagyományból formát teremt, a magyar szabadvers kassáki formáját. Mert Kassák szabadverse formateremtés - írta Radnóti Miklós.

Egy ember élete
1928-1935

Kassák nyolc évig írja életrajza, magatartásformája regényét, amelynek utolsó két kötetét az olvasó csak a hajdani kiadásból, illetve a Nyugatbeli első közlésből ismerheti, mert azóta csak csonkítva jelenhetett meg a könyv (persze ezt fel nem tüntetve), a Károlyi forradalomról és a Kommünről szóló részek nélkül. Az utolsó kötet miatt Kassákot a Horthy-korszakban fogházba zárják, de témája tabu marad abban a rendszerben is, amely nagy nehezen Kossuth-díjjal tüntette ki az írót. A nyolc kötetből különösen érdekesek a gyermekkorról, a kamaszkorról, a vándorlások utáni irodalmi indulásról, valamint a forradalomról és a kommünről szóló kötetek. Kassák saját akaratából (tizenkét évesen) kimaradt a gimnáziumból és lakatosinasnak állt. A szabad akarat és a nyitottság egész mentalitásának kulcsa. A munkát, a szerelmet, az érzéki tapasztalatokat, az embereket, a munkásmozgalomban megismert szolidaritást egyforma nyíltsággal írja meg, önmagát, kezdettől meglévő önérzetét hangsúlytalan, cseppet sem kedélyeskedő öniróniával szemléli a változásai során. A párizsi út 1922-es hosszú-verse háttereként olvasható. Irodalmi tapogatózásának és ízlésének alakulása a kor irodalomtörténete szempontjából is izgalmas, de talán a legszellemesebb oldalakat a művészi önérzetét ért hatásokról írja. Németh Andor a kortárs szemével ír a két utolsó kötetről. Az önéletrajzírók, állapítja meg, általában meg akarják győzni az olvasót, érvelnek, cáfolnak, körülnyirbálják, racionális elemeikre redukálják az eseményeket, mert nem a képzeletre akarnak hatni, hanem a judíciumra. Kassák önéletrajzának két utolsó kötetében azonban a szerző politikai szereplésének és a történeti tekintetben is perdöntő fontosságú eseményeknek ábrázolása, legalábbis látszatra, oly tárgyilagos, oly elképesztően indulatmentes, mintha idegen csillagról szemlélné saját történetét. A két kötet kordokumentum is, ám bennük Kassák szívósan és makacsul ostromolja a valóságot, lehánt minden illúziót, kérlelhetetlenül kritikus, de nem reménytelen. Nem a rombolás kajánságával szedi széjjel a dolgokat, hanem felfedi szerkezetüket, s értelmes akarattal újjá formálja őket. Konkrétan és elvontan a könyv minden lapján magatartásetikára nevel, mely nem egy teória mechanikus alkalmazása; szépségét és objektív értékét a gyakorlat fedi fel.

Összes versei 1-2
1970

Kassák magányos keresőként, hagyományok nélkül, saját olvasmányélményei hatására kezd el írni, majd Petőfi, Berzsenyi, a Nyugatosok hangján szólal meg, később azonban az avantgarde formabontása és formaépítése, az expresszionizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus válik igazi formájává. Versein mindig érződik a képzőművész látásmódja. Száz darab számozott, konstruktivista verse után (amelyek a Világanyám, az Új versek, a Tisztaság könyve és a 35 vers című kötetekben követik egymást) az elégikus dalszerűség is megjelenik (a Földem virágom kötettől), kései versein pedig az elmagányosodó és mellőzött ember rezignációja érződik (pl. a Vagyonom és fegyvertáram című kötetben).

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!