Szerzői oldal

Kemény Zsigmond
( 1814 - 1875 )

» Özvegy és leánya (1857)
» A rajongók (1859)
» Zord idő (1862)

Életrajz

1814. június 12. Alvincen született, ősi erdélyi bárói családból
1823–1834 a Nagyenyedi Református Kollégiumban tanul, 1830-tól bölcsészetet és jogot hallgat
1834–35 részt vesz az országgyűlésen, barátságot köt Wesselényi Miklóssal
1838–39 Kolozsvárt főkormányszéki írnok
1839–40 orvosi tanulmányokat folytat Bécsben, első regényét írja
1840 Kolozsváron telepedik le, az ellenzék egyik vezető politikusa
1844 barátságot köt Deákkal
1846 Debrecenben megismerkedik Széchenyivel
1847 Pestre költözik, a Pesti Hírlap munkatársa, közel áll Eötvösékhez, de nem centralista
1848 a Batthyány-kormányt támogatja; fél évig a Pesti Hírlapot szerkeszti
1849 békepárti országgyűlési képviselőként követi a kormányt Debrecenbe, Szegedre, majd Aradra; a világosi fegyverletétel után Nagybányán tartózkodik, jelentkezik a katonai kormányzatnál
1850 felmentik
1855-69 megszakításokkal a Pesti Napló szerkesztője, a Deák-párt programjának kifejtését és a kiegyezés előkészítését szolgálja; részt vesz az Akadémia munkájában
1867–1873 a Kisfaludy Társaság elnöke
1875 Pusztakamaráson hal meg

Özvegy és leánya
1857

Kemény Zsigmond korábbi, romantikus korszaka után pályája csúcsán egyre inkább realista, lélektani regényeket ír, nézőpontja Balzac, Tolsztoj és Dickens műveivel rokon. Az Özvegy és leánya, amelynek történetét Szalárdi János Siralmas magyar krónikájából merítette, 1636-ban játszódik. Kemény az alaptermészet, a jellem és a végzet összefüggéseit vizsgálja. A regény démoni hőse, özvegy Tarnóczyné bármit föláldoz birtokszerző indulataiért és vallási fanatizmusáért. A Mikes család birtokait akarja megszerezni, és ezzel tönkreteszi lánya, Sára boldogságát, aki Mikes Jánosba szerelmes. A férfi viszont, aki öccse, Kelemen számára elrabolja Sárát, későn ébred rá, hogy a lánnyal egymásnak rendeltettek. Tarnóczyné mániája, Mikes könnyelműsége és Sára félreértése (aki azt hiszi, szerelme számára rabolták el), tragikus katasztrófához, a lány öngyilkosságához vezet. A romantikus történetszövés mellett Kemény ritka lélekábrázolása ragadja meg az olvasót.

A rajongók
1859

Kemény Zsigmond legdrámaibb műve Szalárdi krónikája mellett Kemény János erdélyi fejedelem önéletírására támaszkodik. A háttértörténet a harmincéves háború, I. Rákóczi György kora, a vallási fanatizmus időszaka, a cím a szombatosok mozgalmára utal, akik vakbuzgóságukban nem ismerték el az egyéniség jogait, és elutasították a részvétet. A regény két központi figurája a birtokvágyó, elvtelen udvaronc, Kassai István és a szombatosokhoz állt Pécsi Simon, akinek tragikus vétsége, hogy gazdag és kényelmet kedvelő ember létére azokhoz csatlakozik, akiknek nincs vesztenivalójuk. A regényben meghatározó szerepet játszik a párbeszéd és a belső monológ. Kemény világában sem a józan ész, sem az erkölcsi értékek nem érvényesülhetnek. „...ha engem most megkérdeznének, hogy kit kellene lefordítani a magyar klasszikusokból, azt mondanám, hogy Kemény Zsigmondot. Rendkívül izgalmas lenne, ha lefordítanák valamelyik világnyelvre. El tudom képzelni a sikerét, mert amiről szól, az a mai embert felettébb foglalkoztatja. Ehhez képest a történelmi kulissza másodlagos, inkább csak egzotikussá teszi ezt a tudást” (Pályi András író)

Zord idő
1862

A regényírói pályát lezáró mű szemléletének tragikuma már a közösségi lét egészére kiterjed. Kemény Zsigmond ebben a regényében visszatért Martinuzzi György korához, s az eseményeket Buda eleste köré sűrítve állítja szembe egymással Komjáthi Elemér poétikus és Barnabás diák démoni figuráját. A két fiú egyidős és árva (háborús idők járnak), mindkettejüket ugyanaz az idős testvérpár, Deák István és Dániel fogadta örökbe valaha, és mindketten az egyik öreg úr lányát, Dorát szeretik, aki Elemért választja. Barnabás frusztrált viselkedésébe, paranoiájába belejátszik a tudat, hogy valaha vagyonos apját árulás miatt ölték meg, és anyja beleőrült az elvesztésébe. A két fiatalember Budára indul katonának, hogy harcoljanak a török ellen, de Barnabás váratlan fordulattal beáll török szpáhinak, csak hogy megölhesse vetélytársát. Barnabást később hasonló módon fejezik le, ahogy ő végzett Elemérrel. A véres történet végén a két öreg összeomlik, Dora beáll Izabella királyné kíséretébe. Barnabás ábrázolásával Kemény a tudattalan feltárására tett jelentős kísérletet.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!