Szerzői oldal

Életrajz

1933 Debrecenben született
1956 szociológiát, pszichológiát és irodalmat hallgat
1959-73 szociológusként és szociális munkásként dolgozik
1974 Szelényi Ivánnal közösen írt esszékötete miatt letartóztatják; ettől kezdve a magyar ellenzék vezéralakja
1970-es évek: külföldi egyetemek vendégtanára
1988-89 az SZDSZ alapító tagja
1990-93 a nemzetközi P.E.N, Club elnöke
1991 a Demokratikus Charta alapító tagja
Berlinben él, a Berlini Muvészeti Akadémia elnöke

Díjak:
1983 Herder-díj, 1990 Kossuth-díj, 1991 Friedenpreis des Börsenvereis des Dt. Buchhandels

A látogató
1969

Konrád első, kiválóságával nagy visszhangot kiváltó regénye utazás az éjszaka mélyére: a szerző az emberi nyomorúság mélyrétegeit térképezi fel. A narrátor egy bizonyos T., szociális munkás, akinek egy szülei öngyilkossága után elárvult, sőlyosan értelmi fogyatékos gyermekre kell vigyáznia. A könyv cselekménye mindössze egyetlen nap, de ennek szimbolikus értelme van, mert a narrátor egész életét jelképezi ezek között a sötét, megváltatlan panel- és bérházak között, olyan beteg és nyomorult emberek társaságában, akikről nemcsak a társadalom, de Isten is elfeledkezni látszik. A főszereplő, a látogató belső monológja az ironikus tárgyszerűség hangjával indul, de a puszta leírás végül akaratlanul is átadja a helyét a megértésnek és az együttérzésnek. Konrád arra hívta fel a figyelmet ezzel a regénnyel, hogy a magyar társadalomnak legalább egyötöde nyomorban él, és ezen egyetlen korszak sem képes érdemben segíteni.

A városalapító
1977

"A városalapítóban Konrád György a modern hadviselés egyik legvisszataszítóbb aspektusát fogalmazza meg, ami nem más, mint a várostervezők hadüzenet nélküli háborúja a városlakók ellen. Az ügyeskedők hadművelete az életet élők ellen, azoknak az erőszakos cselekedete, akik, miközben a mi boldogságunkat tervezgetik, egyben boldogtalanságunkat biztosítják. Nincs ebben semmi meglepő; ez mindig is így volt. Ám, ami változott, az a tudatosság foka. Mindegy, mennyire rokonszenves nekünk a görög polis vagy a firenzei városállam, az ő gondjaik iránt csak akkor lehetünk érzékenyek, ha magunk is az övékével hasonlatos gondokkal küszködünk." (Carlos Fuentes)

A cinkos
1983

"Keletkezését több mint egy évtizetddel, első (illegális) hazai megjelenését több mint fél évtizeddel követően a széles olvasóközönség elé kerülhet Konrád György harmadik regénye: A cinkos. Történelmi kalandregénynek, politikai pikareszknek nevezhetnénk ezt a kíméletlenül pontos, rendkívüli empátiával megírt s a magyar történelem elmúlt öt évtizedének homályban tartott régióit átvilágító prózát, mely egy paradigmatikus emberi sorson keresztül keresi a választ a közép-európai sors- és történelemalakító szenvedély ellentmondására, késői rezignációba torkolló fanatizmusra és teoretikus emberölések oly sokszor visszatérő helyzeteire - legyen bár a színtér a kisváros békebeli ideillje, az ukrajnai aknamező munkaszolgálatosainak pokla, orosz lágerek barakkja, hatalmon osztoszkodó kommunisták tanakodása, az ávó kínzókamrája, az ötvenhatos Parlament és utca vagy a konszolidáció végleteit elektrosokkal összebékítő elmegyógyintézet." (a könyv fülszövegéből, 1989)

Az autonómia kísértése
1989

A Kádár-rendszer utolsó évtizedében (a 80-as években) Konrád a demokratikus ellenzék egyik vezéralakja volt, muvei jó ideig külföldön jelenhettek csak meg, ott viszont a legismertebb magyar íróvá tették. Ezekben, valamint az 1973-74-ben írott, és 1978-ban Párizsban már megjelent, de magyarul csak 1989-től hozzáférhető, Szelényi Ivánnal közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című esszékben a saját és az egész magyar értelmiség helyzetén töpreng el, megfogalmazva az ellenzéki szerep lehetőségeit és korlátait a a szocializmus idején.

Elutazás és hazatérés
2001

Konrád önéletrajzi regény írásába kezdett. Eddigi regényeiben is sok önéletrajzi elem volt található, de most úgy döntött: egy az egyben megírja élettörténetét. Jó döntés volt, a magyar irodalomban régen jelent már meg ilyen elemi erejű önéletrajz. Az író életének elso 12 évéről van itt szó, 1933-tól 1945-ig követjük nagyjából az eseményeket. A megmaradás története ez. A berettyóújfalui zsidó kisfiú szüleit 1944-ben elvitte a Gestapo. Erre neki sikerült megvesztegetéssel Budapestre utaznia (testvérével és két unokatestvérével együtt), egy nappal azelőtt, hogy a helyi zsidókat elvitték Auschwitzba. Pesten a rokonoknál átvészelték a háborút, és 1945 elején hazatérhettek szülővárosukba, ahol nem maradt más zsidógyerek addigra: mert elnyelték oket a hamvasztókemencék. Hősünk ezalatt az egy év alatt hirtelen felnőtté vált, tapasztalt ember lett. Az elbeszélő bölcs, józan, sztoikus, néha ironikus, néha kicsit szentenciózus. A gyerek figura szemszögéből ugyanakkor sokkal élesebben látszik a borzalom. És az ő szemével nem is olyan szörnyű az egész. A gyerek életkedvét semmi nem veheti el, a legkritikusabb helyzetekben is feltalálja magát. Közben épp ezáltal válik a történelmi helyzet még elkeserítőbbé és vérlázítóbbá. A kis Gyuri folyamatos életveszélyben él, és naponta halálesetekkel szembesül, közben persze nem érti, mi történik, mégis jól reagál mindenre. Megedződik, "megszíjasodik" ettől. De bármilyen megértő is az elbeszélő, a történet azért még nem veszti el szembesítő jellegét. (Ebből a regényből megérthetjük azt is, miért nem maradtak zsidók a vidéki Magyarországon.) Konrád jó humorral, remek tempóérzékkel, az eseményeken felülemelkedve írja meg saját vészkorszak-beli történetét, hasonló mentalitással, mint Kertész Imre a magáét a Sorstalanságban. "egy szabad ember, akinek a csupa félelem országában eszébe sem jut félni" (Pályi András)

Inga
2008

Konrád György: Inga, noran, Budapest, 2008. 252 oldal, 3490 forint. Konrád György új regénye, az Inga egyszerre tekinthető az életrajzi regények újabb darabjának és egy olyan reflexív esszéregénynek, amely magának az emlékezésnek és emlékírásnak a létmódjára kérdez rá. Az önéletrajzi folyam korábbi kötetei (Elutazás és hazatérés /Travel and Homecoming/ és Fenn a hegyen, napfogyatkozáskor /Up on the Mountain, During a solar Eclipse/) után az Inga kitüntettet ideje a rendszerváltás éveire esik: Ennek a könyvnek a szervező közepe időben az 1989-es fordulat, az erőszakmentes forradalom, a metamorfózis át- és vissza a polgári világba. (213.) Ennek a perspektíváján keresztül az emlékező tudat leginkább a megkerülhetetlen traumát jelentő 44 és az identitásteremtő 56 örökideje között ingázik. A szerzőtől megszokott csapongó emlékezés révén jutunk el Coloradótól, Nyugat-Berlinig; Budapesttől a Balaton-felvidéki Hegymagason át Konrád kitalált, utópisztikus, ám ebben a kötetben Pécsre nagyon is emlékeztető városáig, Kandorig. Időben pedig a jelenig tart az út. Az Inga innenső lengéspontján a hetvenöt éves magyar írót találjuk. Az emlékek számba vétele, csoportosítása és értelmezése után a könyv talán legintimebb, leglényegibb rétege az, ahogyan megérkezik saját öreg-korába az elbeszélő: Reggelenként a fürdőkádban áttekintem a nap elkezdésének az indokait, és törülközés közben érveket találok a halál ellen; ehhez erős frottír törülköző kell. (21.) Konrád regényének én-elbeszélője egyszerre ismer szinte mindent és mindenkit, és csodálkozik rá a világ dolgaira, jelenségeire. Amúgy köszönöm, hogy emberek és tárgyak közé helyeztettem. Folyamatos vigasz, hogy vannak dolgok körülöttem, öreg emberek, fák, kabátok, kutyák, írógépek, biciklik szépsége. (237.) Az olvasó pedig elgondolkodhat azon, hogy a tudás, az ismeret nem éppen az egyszerű, elemi dolgok észrevételénél kezdődik-e.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!