Szerzői oldal

Kormos István
( 1923 - 1977 )

Életrajz

1923. október 28-án Mosonszentmiklóson született; nagyszülei nevelik; hat gimnáziumi osztályt végez Győrben
1936 nagyszüleivel Angyalföldre kerül; 16 éves korától biciklista-kifutó
1940-1946 tisztviselő egy gyarmatáru-kereskedésben; lektor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Tanácsának ösztöndíjasaként az Egyetemi Nyomdában, a Szikra Könyvkiadónál
1948 az Országos Könyvhivatal lektora
1949-50 a Mafilm (Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat) dramaturgja
1950-77 az Ifjúsági, később Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője; A Magyar irodalom és A Világirodalom gyöngyszemei c. népszerű sorozatokat szerkeszti, valamint a tehetséges költőket elindító Kozmosz-sorozatot
1963-65 Párizsban él, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa
1977 Budapesten hal meg (okt. 6.)

1955, 1972 József Attila-díj

Dülöngélünk
1947

Dülöngélünk 1947 Kormos István korai költészetére a népköltészet és a mesterek (Erdélyi József, Sinka István, Gellért Sándor) voltak nagy hatással. Legfontosabb témái (gyerekkor, csavargás, szerelem), valamint a valóságot az álomszerűbe oldó, gyakran groteszk látásmódja már itt jelen vannak. Egyik legszebb dala a Radnóti Miklós halálára írt „Fehér virág”; a későbbi Kormos-hangot megelőlegezi szamarakról szóló verse, a Francis Jammes hangjával rokon „Kereszttel hátuk szőrén”.

Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
1956

Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról 1956 Az ötvenes években Kormos két évtizeden át csak gyermekverseivel és műfordításaival van jelen a költészetben (többek között Chaucer, Burns, Puskin, Molière és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet tolmácsolta, utóbbit akkori feleségével, Rab Zsuzsával közösen). A hol gyerekre, hol valódi mackóra hasonlító Vackorról írott verses meséi azonban játékosságban, nyelvi leleményben megközelítik verseit, és a magyar meseirodalom legelőkelőbb polcán szerepelnek.

Szegény Yorick
1971

Szegény Yorick 1971 Kormos a kényszerű hallgatás évei alatt még titokban sem ír verset. Költészete átalakul: a népköltészet hagyományát a modern francia líra kifinomult zeneiségével oldja, hangsúlyos és időmértékes lüktetéssel. Valóság és képzelet, múlt és jelen állandóan váltakozik ebben a költészetben. „Lírája valóságelemei többnyire hirtelen sejtelmes derengésbe fordulnak, szilárd körvonalaik megbomlanak, tárgyak és élők kibillennek helyükből, arányaikból, egy szakadatlanul változó mitológia részeivé válnak. Fantáziaképei, képzeleti, vagy éppen kényszerképzetei pedig ... szinte foghatóan anyagszerűvé tömörülnek. Valóság és képzelet állandó egymásba játszása talán a legjellemzőbb vonása Kormos lírájának” - írja költőtársa, Lator László. „Vonszolnak piros delfinek” című versében Kormos a szerelem, a képzelhető veszteség valóságos és a lelki táját ábrázolja. A „Szegény Yorick”-ban önarcképet fest társasági és mégis örökké magányos alakjáról. A Hamlet sírásó jelenetének megfelelően nála is keveredik a játékosan könnyed, a gondolati és az elégikus réteg.

N. N. bolyongásai
1975

N. N. bolyongásai 1975 „Az úgynevezett költői és a nyers-humoros, a légies és a vaskos, a szépen szárnyaló bel canto és a szándékosan meg-megbotlatott forma keverési aránya az N.N. bolyongásaiban megváltozik: az árvaság, a keserűség hangjai egyre mélyebbre húzódnak, s egyre jobban benövik őket a jókedvű, játékos elemek. Talán ösztönös védekezésül: mintha Kormos a zsigereiben érezte volna, hogy már csak mulatni van ideje” - írja róla Lator László. A kötet legfontosabb versei a címadó N. N. bolyongásai és az Október.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!