Szerzői oldal

Kornis Mihály
( 1949 )

Életrajz

1949 (máj. 10.) Budapesten született (családi neve: Kertész)
1968–73 elvégzi a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendezői szakát
1971– 74 a kaposvári és a szolnoki színház rendezője
1974–78 a Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának munkatársa (elbocsátják)
1979–81 a Pannónia Filmstúdióban dolgozik
1981–83 a Vígszínház drámaíró-ösztöndíjasa, a Szolnoki Szigligeti Színház dramaturgja
1984–85 a budapesti V. Kerületi Tanács szociális osztályának szerződéses munkatársa
1984–89 a Vígszínház dramaturg-gyakornoka, a Mafilm rendezőasszisztense
1989–91 a Vígszínház dramaturgja
1991– a Katona József Színház művészeti tanácsadója
1973–89 részt vesz a demokratikus ellenzék munkájában, a szamizdat Napló kezdeményezője
1991–?? a Demokratikus Charta szóvivője
1996– a Vígszínház művészeti tanácsadó

Díjai:
1986 Déry Tibor-jutalom, 1987 Az Év Könyve jutalom, 1989 József Attila-díj, a Jövő Irodalmáért díj, 1992 Soros életműdíj, 1995 Soros Alapítvány díja, 1999 Szép Ernő-jutalom

Végre élsz
1980

Kornis az ötvenes években felnövő gyerek és kiskamasz világát ábrázolja novelláiban. A gyerek bizonytalanul érzi magát a félig-meddig értett környezetben, és épp ezért próbál minden áron alkalmazkodni, belebújni a felnőttek közhelyeibe. A felnőttek világát is átjárja a hamisság és a félelem, mint az úttörőtáborról szóló novellából kiderül. Kornis szövegeiben gyakori a nézőpontok váltása, egymásra vetülése, a nyelvi rétegek egymásba csúszása. Kálmán C. György írja a könyv új kiadásakor: ha akkoriban groteszk hangvétele vagy az abszurdra való hajlama, sajátos pesti mikrovilága tűnhetett fel olvasóinak /.../, akkor most talán érdemes ennek a prózának kétségbeesett, tragikus és szenvedélyesen empatikus vonásaira figyelnünk, amelyeket folyton színez, átír és kétségbe von Kornis vitathatatlan humora, riadalma az érzelgősségtől és a szenvelgéstől .

Napkönyv (Történetünk hőse)
1994

E szokatlan napló-regényben Kornis szétzilálja a műfaj konvencióit, a legkülönbözőbb jellegű, stílusú, eredetű és beszélőjű szövegeket állítja montázsszerűen egymás mellé, amelyben keveredik családtörténet, az elbeszélő mai naplószerű története, a gyermeki szorongások és a felnőtti bizonytalanság és nyomorúság, odaadó hit és blaszfémia, trágárság és fennköltség. A könyv a zsidó temetőben tett gyerekkori és felnőttkori látogatás leírásával indul, megjelenítve az agyonhallgatott zsidó sorsot és identitást, a gyerek által félig sejtett és félreértett valóságot és a felnőtt utód örökségét, a múltkeresést. Kornis prózája a személyes, közvetlen megszólalás benyomását kelti, vállalt szubjektivizmusa és ugyanakkor iróniája összetéveszthetetlen.

Drámák
1999

Kornis nyelvteremtő fantáziája a kollektív emlékezetben megőrzött szövegekből, folklorisztikus közhelyekből építkezik. A kelet-európai abszurd dráma sajátosságaival összhangban műveiben tragikum és komikum, hétköznapi és emelkedett, megszentelt és profán, valóságos és irracionális elemek együttes megjelenéséből alakul a groteszk minőség. Darabjaiban a mítoszteremtés szándéka érvényesül: a történelemnek kiszolgáltatott pesti kisember mítosza a Halleluja , a megváltás lehetetlenségének antimítosza a Kozma c. darabban, a magányos közép-európai alkotó mítosza a Büntetések c. Kafka-vízióban születik meg.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!