Szerzői oldal

Életrajz

1962 (márc. 14.) Budapesten született
1981–1982 a debreceni KLTE BTK-n tanul
1982–1986 a budapesti ELTE BTK magyar –történelem szakán végez
1986–1990 szabadúszó író
1989– Magyar Írószövetség tagja
1990 a Kritika rovatvezetője
1991–1995 a Magyar Rádió Irodalmi Főszerkesztőségének a legifjabb magyar irodalommal foglalkozó szerkesztője
1992–1997 JAK elnökségi tag
1995– a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának főszerkesztője
1995–1996 a JAK-füzetek szerkesztője
1997– a Szépírók Társaságának tagja

Díjai:
1990 Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 1992 a Magyar Napló Örkény-novellapályázatának első helyezettje, 1992 Soros-ösztöndíj, 1997 Örkény István díj, 2000 novellapályázata – díj,
Eötvös-ösztöndíj, NKA-ösztöndíj, az Élet és Irodalom novellapályázata – első díj, 2004 Édes Anyanyelvünk Pályázat 1. díja, novella kategória

Történetek a csodálatos csecsemők életéből
1998

Ahogy a könyv alcíméhez, az útiregényhez illik, a negyvenhat történetből álló füzér minden darabját egy-egy fénykép vezeti be, Czabán György képei, amelyek ismerős magyar városokat és az irodalmi élet ismert alakjait ábrázolják. Az otthonosság és a rejtély egyszerre lengi be a könyvet, amelynek történeteit elidegenítő fordulatok („mesélik”, „úgy mondják”, „úgy hírlik”) indítják, és a fikció szerint mindenféle csoda-gyereklények, eltévedt, felrepülő, megjelenő, eltűnő, gyerek-víziók irányítják és rombolják az eseményeket. A transzcendencia-élményt azonban a szerző higgadt, nyugalmas mondatai ellensúlyozzák. „A világ képtelen együtt élni a csodákkal, soha semmit nem tanul belőlük, éppoly nyomtalanul múlnak el, mint amilyen magyarázhatatlan a keletkezésük” – írja a regényről Németh Gábor. – „Ebből a szempontból mindegy, saját szemünkkel látjuk, vagy hallomásból ismerjük meg őket, a tanácstalanság egyetemes. Kőrösi elbeszélője ennek a világosan belátható tudásnak a birtokában utazza végig az országot, mintha valami magasabb erőtől kapott penzumot teljesítene, olyan feladatot, amelynek, és ez számára is nyilvánvaló, nincsen valódi megoldása. Egyedül a végső rezignáció ad hírt a világ valódi természetéről. A könyv bravúrja az, hogy ez a rezignáció nem az írott térben, vagy másképp fogalmazva, a narrátor figurájában tragizálódik, hanem bennem, az olvasóban, a szövegről való utólagos gondolkodás közben. Ezért azt gondolom, hogy ez a könyv valójában nem a csecsemők csodálatos életének történeteiről számol be, hanem a világba vetettség hideg, szenvedélytelen és terméketlen fájdalmáról hallgat.”

Orrocskák (nagy-budapesti-szerelmes-regény)
2000

Az Orrocskák különleges regény - feldolgoz több olyan történetcsírát, motívumot, melyet sikeres novellásköteteiben Kőrösi már megpendített. Mozaikos szerkezetű a regény, több szál fut egymás mellett. A szerelmes-regény az alap, hiszen ezt mondja az alcím is. Valóban pontos a meghatározás, hiszen a főszereplő igazából a város, Budapest, a "földkerekség legillatosabb városa, a szerelem városa, a boldog álmok városa". Az illatokat fogja majd tanulmányozni az a fiatalember, aki 1999-ben, egy októberi napon vonattal felutazik a fővárosba a kis balatoni üdülőhelyről, Gyenesdiásról, hogy új munkába kezdjen. Odahagyja vágóhídi állását és szerencsét próbál a fővárosban, egy környezetvédelmi kutatóintézetben, ahol a szagokból állapítják meg a környezeti károsodások mértékét, így legfontosabb a kifejlett szaglóérzék, illetve maga az orr. A vonaton utazik egy szép fekete lány is, Katalin. Az ő nyomába ered a hős, Bárány Ádám. A beteljesülésről nincs ugyan szó, de a keretes regény visszatér a kiinduló képhez, ami sejteti, hogy az a Katalin, akinek domborodó hasához bújik Ádám, talán mégis a pályaudvaron és az új munkahelyén is megismert Katalin. Katalin vezetékneve Farkas. A farkas pedig végigkíséri a történet-darabokat: igaz, inkább farkasember kinézetű, ugyanis mielőtt támadna, két lábra áll, és mintha barna, hajszerű sörénye lenne. A regény végigveszi a többszáz éves farkas-ember támadások krónikáját, s néhányat ki is nagyít. Különösen érdekes, ahogy a magyar kommunista vezetők - Rákosi, Gerő, Kádár - farkasharapásait szövi fura történetek közé: a történelemi tények alapjáról kiindulva. "Ami volt, az van, ami van, az volt" - ez az egyik tételszerű állítás, melyet a regény bizonyítani igyekszik. Kőrösi így sejtelmes thrillert sző egy nagyváros regényéből - miközben tele van dokumentum-felvételek sokaságával prózája. "Kőrösi Zoltán könyve jó könyv. Szerelmes regény, visszafogott, pontos és kellőképpen titokzatos...." (Bedecs László)

Milyen egy női mell?
2006

Családregény is, szerelmi regény is. A Morvaországból Bajára telepedő Flaschner-családnak és a Felvidékről Budapestre települő Weimand (később Vágó) Péter meg a Galíciából Magyarországra vándorló Orlik-családból való Orlik Ilona házasságának és gyerekeinek története keveredik itt össze. Egymást keresztező életek, sorsok gubancolódnak össze. A figurák sorsát a XIX. század közepétől máig követhetjük nyomon, közben háttérként ott van az egyéni életutak mögött a magyar történelem minden fontos eseménye, az első és a második világháború a vészkorszakkal együtt, az 1956-os forradalom és az 1989-es rendszerváltás. A családtörténetek és az egyes figurák élete nem lineárisan kerülnek elénk, viszont számos meghatározó motívum szövi át a történéseket. A szerző átemel elbeszéléseket korábbi köteteiből is ide. "Érett, megragadó, megrendítő könyv született, amely azzal szembesít, bárhogy élünk, "nem azért van az idő, hogy túléljük, hanem arra való, hogy újra és újra átéljük" - ám nem mindenki a sors kegyeltje." Nagy Boglárka, Élet és Irodalom

Szerelmes évek - Gyávaság
2009

Kőrösi Zoltán olyan író, aki szeret (és profin tud is) családregényeket írni. Ilyen regény legújabb műve a Szerelmes évek – Gyávaság is. A címből talán a két részt összekötő gondolatjel (–) a legfontosabb. Kőrösi regénye a huszadik század magyar történelmét, annak magán történelmét és nemzettörténetét oly módon viszi színre, hogy abból az ország családregénye bomlik ki. A történet valamikor a húszas években kezdődik, a család első generációját a második világháború előestéjén ismerjük meg. A háborúban a történelem átgázol a családokon. A második nemzedék a kommunista rezsim megszilárdulásával megpróbál kompromisszumot kötni a történelemmel. A fiatal fiú katonatiszt lesz, anélkül, hogy igazándiból felmérné ennek tétjét. Ebbe a fojtott közegbe születik a harmadik generáció megtestesítője, az elbeszélő édesapja. A regény erre a korszakra, a hetvenes évekre összpontosít. Sajátos kétarcúság jellemzi ekkor az országot. Magyarország a „legvidámabb barakk”, a térség egyik legszabadabb országa (a többihez képest). A kádári konszolidáció (ami 1956 elfelejtése) és modernizáció után gazdag kultúra és könnyen elérhető kispolgári életcélok jellemzik az országot. Ám az idillikus nyugalom mögött egyre jobban felsejlik ennek a díszletnek a tarthatatlansága és az illegitim volta. Ez a nemzedék nagyjából harmincéves, amikor 1989-ben összeomlik a szovjet blokk. Ebben a valóban történelmi pillanatban, némiképp didaktikusan, épp a független Magyar Köztársaság kikiáltásának napján születik történetünk narrátora. Aki felidézi családja hol heroikus, hol megalkuvó történetét. A magyar falvak fűszeres ízei, a magyar kisvárosok késő-őszi hangulata, Budapest tompa zsibongása – mind érzékeny mondatokban ölt testet e regény lapjain.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!