Szerzői oldal

Életrajz

1885 Szabadkán született
1901 a Budapesti Napló közli első versét
1904-06 Budapesten, Bécsben majd ismét Budapesten járt egyetemre, tanulmányait nem fejezte be
1906 a Budapesti Napló munkatársa lett
1908 közölni kezdett a Nyugatban
1913 feleségül vette Harmos Ilona színésznőt
1919 az Új Nemzedék munkatársa lett
1920 a Pesti Hírlap munkatársa lett
1930 a Kisfaludy Társaság tagja lett, a magyar PEN Klub elnökévé választották
1936 hosszas betegeskedés után meghalt Budapesten

Négy fal között
1907

Négy fal között „Az új és ódon enteriőrök sajátos hangulatai, gondolatai kavarognak a mi poétánk erős intellektusában és kavargó lelkében” – üdvözli Kosztolányi első verseskötetét Juhász Gyula. „Abszolút költő” mondja róla Ady. Kortársait leginkább a verseskötet misztikus hangja és modern zaklatottsága ragadta meg, de már itt jól érzékelhető a Kosztolányi költészetére jellemző rendkívüli formaérzék és nyelvi kreativitás A parnasszista veretesség és a halál mint fő téma már ebben a hang-kereső, szerepjátszó kötetben is feltűnik, akárcsak az életét végigkísérő bohóc-motívum. A költő komédiás, aki játszik, és közben nagyon egyedül van: „mert látom, itten mind mulatnak, / csak a komédjás nem mulat.” A kötet anyagát Összegyújtött művei számára kíméletlenül megrostálta.

A szegény kisgyermek panaszai
1910

A szegény kisgyermek panaszai A kisvárosi gyerekkor élményét megjelenítő érzelmes versciklus az impresszionizmus és a szimbolizmus hatásait mutatja. A nosztalgiát keltő, az élet végességét és különösségét sugalló kötet nagyon nagy népszerűséget hozott Kosztolányi számára. „És látom Őt, a Kisdedet” – vezeti fel a szerepjátékot a költő, és utána már a gyermek hiperérzékeny, költői nézőpontjából, stilizáltan romantikus hangon ábrázolja a „bús” és „álmodó” életet, hogy aztán, a tárgyak, emberek és érzések pontos és színes ábrázolása után, elbocsássa egykori énjét és szemléletét: „Menj, kisgyerek. / Most vége ennek is.”

Nero, a véres költő
1922

Nero, a véres költő Az Írószövetségen belüli konfliktusok és Szabó Dezsővel történő szakítása után keletkezett regény történelmi kulisszák közé helyezi az átélt korabeli eseményeket, a háború utáni társadalom válságát. Kosztolányi a római császár átváltozását ábrázolja dilettáns költőből vérengző, tébolyult fenevaddá. Nero alakjában Szabó Dezsőt és a modern politikusokat karikírozza, Britannicus és Seneca alakjában pedig önmaga idealizált szerep-képét adja, ezúttal inkább elemző részletességgel, mint objektív iróniával.

Pacsirta
1924

Pacsirta A tökéletes lélektani hitelességgel megírt regény néhány nap történetébe egy egész élet, sőt életforma teljes reménytelenségét mutatja be. A Kosztolányi Szabadkájára emlékeztető Sárszegen egy öregedő házaspár az egész életét rááldozza csúnya, szerencsétlen, pártában maradt lányára. Amikor a Pacsirtának becézett lány rövid időre elutazik, a szülők a maguk szerény és kispolgári módján mégiscsak kitörnek a bezártságból – ám Pacsirta hazajön, és ismét rájuk kényszeríti az élet mereven megszabott kereteit. Mindenki vétkes és mindenki áldozat; az értelmetlen szenvedésből egyedül a naiv és feltétlen hit jelent – illetve csak jelentene – kiutat.

Aranysárkány
1925

Aranysárkány (1925) Kosztolányi egyik legszebb, legtöbb rétegű regénye, amely a huszadik század első harmadában, egy fojtogató légkörű kisvárosban, a sugallatos nevű Sárszegen játszódik, egy humanista ember tragédiáját ábrázolja. Novák Antal, matematika-fizika szakos, szabadelvű, következetes tanár, aki keresi, de nem erőlteti a kapcsolatot a tanítványaival. Az arany középutat képviseli katonás és fegyelmezni képtelen kollégái között. A fiúk szeretik, bár félnek is tőle valamennyire – hol „jópofa”, hol „nevetséges” alakja állandó figyelmük tárgya. Novák a magánéletben kevésbé magabiztos: negyvennégy évesen már hat éve özvegy, és egyedül neveli tizenhét éves, igen rapszodikus természetű lányát, Hildát, akin – ő maga is tudja – meglátszik az anya hiánya. Bár megtiltja neki, Hilda találkozik szerelmével, egy végzős diákkal, sőt vigyázatlanul teherbe is esik, bár ezt az apja elől eltitkolja. Hol botrány van otthon, hol béke, de Novák érzi, hogy nem ura a helyzetnek, lánya nevelésének. A tomboló tavaszban érettségire készülő osztályban is nagy a feszültség (ezt Kosztolányi humoros és empatikus epizódokkal is érzékelteti). Novák utolsó számtan-fizika óráján a gyenge tanulók javíthatnak, de az atléta Vili, aki régen eldöntötte, hogy a tanár pikkel rá, meg se szólal feleltetéskor. Amit mégis mond, az teljes tudatlanságról árulkodik. Novák a sötétséget a szemtelen viselkedésnél is rosszabbul tűri, elveszti a türelmét, és gúnyosan szól a fiúhoz, aki ezt önérzetesen kikéri magának. A két szál párhuzamosan bonyolódik. Hilda a szerelme érettségije után megszökik otthonról, csak egy levelet hagy az apjának. Vili pedig megbukik az érettségin (Novák mindkét tantárgyából és még másik kettőből), bosszúvágyában az alvilág szintén bukott diákokból álló tagjaihoz fordul, és ketten, hátulról, sötétben súlyosan összeverik a tanárt. Novák el akarja kerülni a botrányt, a sebeiről is egy hét után vetet csak látleletet, de közben lelkileg összeomlik. A késve elindított vizsgálat semmit nem tud bizonyítani, mivel Novák névtelen tettes ellen tesz feljelentést, holott felismerte a diákot. Álmában tisztázza a helyzetet Vilivel, bocsánatról, megbánásról, elégtételről álmodik – a valóságban szó sincs ilyesmiről. Amikor már megnyugodna, hogy mégsem tud mindenki a vele történtekről, a város szennylapja, az Ostor egy egész számban az ő esetét taglalja, mocskos rágalmakkal illeti. Novák öngyilkosságot követ el. A tanulság kegyetlen: a szennylapon nemhogy elégtételt nem vesznek, hanem még le is fizetik a szerkesztőt, hogy legalább a halálesetről ne írjon. A tanárok mind másképp magyarázzák a történteket, a maguk mentalitásának és korlátainak megfelelően, és lényegében senki nem okul a történtekből. Kosztolányi szigorúan szerkeszti a cselekményt, de regényében nemcsak a főhős vívódását, hanem a mellékszereplők (az egyes tanárok és diákok, az orvos, az ügyvéd, a gyáva stb.) jellemét, vélekedését is pontosan ábrázolja. Megteremti az iskola atmoszféráját (az iskolaszagot, a diákcsínyeket, a vizsga előtti rettegést és fogadkozásokat), a tavasz, a fiatalság légkörét – ennek jelképe a regény legelején felrepülő aranysárkány. Igaz, amikor majdnem tíz év távlatából felidézi valaki, már valószínűleg nincs meg: „egy nyár, két nyár és vége. Hamar elrongyolódik.” A könyvből 1966-ban Ranódy László és Gyöngyössy Imre rendezett filmet, Mensáros László főszereplésével, majd másodszor 1994-ben, Los Angelesben a magyar származású Nicholas Kiteshvara.

Édes Anna
1926

Édes Anna Cselédtörténet az Édes Anna, de éppen annyira nem az, mint ahogy a primitív emberek sorsa nem egyéni sors mutat rá Kodolányi János. Anna, városra felkerült parasztlány tökéletes cseléd, pedig ösztönösen irtózik a polgári lakás hideg és hazug kereteitől. Törtető, korlátolt ura és hisztériás-kegyetlen asszonya a lelkét, érzéketlen unokaöccsük pedig a testét töri és alázza meg. Ebben az egész merev és képmutató világban alig akad ember, aki kiállhatna érte. A lány, aki maga sem érti, mi történik vele, menekülés helyett megöli gazdáit. A tettet, a szimbolikus bűntényt csak az olvasó érti. Nem olvastam még ennél szűkszavúbb magyar regényt ennél több balladai kihagyással és sohasem olvastam ennél természetesebbet, érthetőbbet írta róla Bálint György.

Esti Kornél
1933

Esti Kornél Végül is ki Esti Kornél? Mint az olvasó tudja, minden Esti-novellában más: vonaton utazó, repülőn száguldó világfi; majd kisgyerek, félénk, magányos és gőgös; igazi bácskai fiú, aki bor közben a saját fajtájáról mondja el a legkeservesebb történeteket; beérkezett-berendezkedett, sikeres író; borzas, éhenkórász fiatal költő. Minden novellában ugyanaz: Kosztolányi alteregója. A tagadó, a kívülálló. (Márványi Judit) Esti Kornél (1933) A költőként, regényíróként és novellistaként is kiváló Kosztolányi életművén belül is kiemelkednek az Esti Kornél-novellák, amelyekben egyszerre jelenik meg a gondolat és a szeszélyesen játékos ötlet, a személyes erkölcsi mérce és a társadalom ál-erkölcsének elutasítása, a valóság és a képtelenség. Az Esti Kornél-novellák a fiatal és a felnőtt olvasók körében egyaránt népszerűek: a fiatalok a frivol humorérzéket, a polgárpukkasztást élvezik, az idősebbek a novellista Kosztolányi derűs bölcsességét, a humor mögötti élettapasztalatát is. Aki már sokadszorra olvassa ezeket az írásokat, Kosztolányi stílusát, mondatainak építkezését követheti nyomon. A novellák az 1920-as évek közepétől 1933-ig íródtak, fiktív idejük azonban a békeévek boldogsága, a fiatalság, a teljesség ígérete, a szabadság. Ezt képviselik a nyitott, intenzív hangulatú, szeszélyesen csapongó történetek. Maga a cselekmény sokszor csak a novella közepe táján indul, előtte Kosztolányi társadalmi szatírát ír a ferde német közízlésről, 1933-ban („Az elnök”), beszámol a nála fiatalabb, állás nélküli írók helyzetéről („Mi naponta ötször-hatszor meg akartunk halni. Ők inkább élni szeretnének, ha lehetne” – „Barkochba”), leszámol valamely irodalmi tévhittel, és csak ezután tér rá a gyakran igen meglepő történetre. Esti Kornél személyes jóérzésből segít egy özvegyasszony családján, de a bajok folyton csak sokszorozódnak, amíg aztán Esti megveri az asszonyt („Esti már megint jót tesz”). Máskor őt menti ki valaki a Dunából, és Esti hálából vacsorát, pénzt, szállást ad neki. Amikor aztán az idejére, az írói figyelmére is igényt akar tartani az illető, Esti belöki a Dunába („Esti és Elinger”). „Hogy ki Esti Kornél? Mint az olvasó tudja, minden Esti-novellában más: vonaton utazó, repülőn száguldó világfi majd kisgyerek, félénk, magányos és gőgös igazi bácskai fiú, aki bor közben a saját fajtájáról mondja el a legkeservesebb történeteket beérkezett-berendezkedett, sikeres író borzas, éhenkórász fiatal költő. Minden novellában ugyanaz: Kosztolányi alteregója. A tagadó, a kívülálló.” (Márványi Judit)

Tengerszem
1936

Tengerszem Kosztolányi utolsó prózakötete másfél évtized írásait gyűjti egybe. A kötet hetvenhét novelláját nemcsak Kosztolányi világos, tiszta stílusa és a szerkesztés ökonómiája fogja össze, hanem egy sajátságos szemléletmód. A leírás tartózkodó realizmusa, az ábrázolt események látszólagos logikája mögött érthetetlen, kibogozhatatlan indulatok és szenvedélyek lapulnak. A hirtelen-váratlan, ajándékba kapott boldogság múlékony, minden ember tragédia közelében él, amely éppoly sorsszerű, mint amennyire megmagyarázhatatlan. A rövid párbeszédek és a feszesen megkomponált mondatok objektív fegyelme révén az író az olvasóra bízza a novella értelmezését, a feszültség okának felfejtését.

Töltse le a szerzőról szóló információkat PDF formátumban!